Velünk élő múlt – Régészeti nyílt nap Sében

Október 6-án Szombathely MJV turisztikai szervezete és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum szervezésében rendezték meg az ArcheON osztrák–magyar határon átnyúló régészeti-turisztikai projekt keretében a régészeti ásatás nyílt napját Sében. A rendezvényen az ELTE BDPK Történelem Tanszék hallgatói is részt vettek.


Szerző: Hengszter Norbert


A Szombathelytől nem messze lévő település az 1970-es években elindult ásatási sorozat után vált híressé. Az itt előkerült leleteknek köszönhetően Vas megye őskori régészete olyan kultúra kutatásába kezdhetett, mely egykor kapcsolatot teremtett Közép-Európa más területeivel is. Az itt talált tárgyak főleg az úgynevezett lengyeli-kultúrához kötődnek – mely nem a népnévről, hanem a névadó lelőhelyről, a Lengyel nevű Tolna megyei településről, ahol elsőként különítették el új kultúraként. A nyílt nap alkalmával ebből a korszakból való leletekre számítottak a szakemberek.

Az esemény maga az ArcheON osztrák–magyar határon átnyúló régészeti-turisztikai projekt keretében jöhetett létre. Grünwald Stefánia, a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, hogy az ArcheON két szóból lett összerakva: az első fele utal magára a régészetre (archeology), a második fele pedig a jelenre (online). Az ON továbbá egyik céljukat is takarja, mely a leletek digitális térbe való feltöltése, így segítve, hogy bárki szabadon hozzáférhessen az interneten.

Az ásatás helyszínéül a séi Nagyrét dűlő szolgált – Forrás: nyugat.hu/Kiss Tamás

Az osztrák–magyar kapcsolat jegyében felszólalt Hans-Peter Neun is, a projekt turisztikai szakértője, aki hangsúlyozta az erős kapcsolatot a két nemzet között, már csak ha a közös múltat nézzük is. Megtudhattuk tőle, hogy Ausztriában jelenleg Burg mellett folynak ásatások, ahol eddig két nyílt napot tartottak. Megismertetett velünk egy az osztrákok által használt szakkifejezéssel is, amit magyarul vasbáróként lehet visszaadni, akik sírhalmai gazdagok voltak tárgyi emlékekben – nevüket onnan kapták, hogy elég befolyásosak voltak ahhoz, hogy rengeteg fémet felhalmozhassanak maguknak.

Ezután átadta a szót Kolonits Lászlónak, a Savaria Múzeum régész-muzeológusának – aki egyben az ásatás vezetője is. Mint elmondta, a séi lelőhely kiemelten fontos a magyar őskorkutatásban. A lengyeli-kultúra kialakulási területén található, így korai fázisból származó leletek is kerültek elő, továbbá korábbi kutatók egy kettős körárokrendszert fedeztek fel, ami csaknem lefedte az egész mezőt. A legfrissebb mérések azonban kimutatták, hogy nem is kettős, hanem négyes körárokrendszerről beszélhetünk. Kolonits László elmondta, hogy pontosan nem tudják az építmény funkcióját, de úgy gondolják, fontos szerepet tölthetett be a helyiek életében akár kultikus helyként is. Az előadását nyomtatott képekkel tette érdekesebbé, majd áttért a leletekre. Az ásatás során korábban előkerült tárgyakat tekinthettük meg, amiket egyesével be is mutatott a szakember, melyek egy részét meg is lehetett tapintani.

A korábban előkerült leleteket akár meg is tapinthattuk – Forrás: nyugat.hu/Kiss Tamás

Rátérve az ásatási területre, megtudtuk, hogy a régészet kemény fizikai munkából is áll: még mielőtt nekiállhattak volna a leletek felkutatásának, el kellett távolítani a felső földréteget. Természetesen nem kellett sokáig ásniuk, hisz már harminc centiméter után leletbe botlottak. Kolonits László elmondása szerint a területen egy újkőkori épület húzódhatott valamikor 7000 évvel ezelőtt, amit feltárnak. A külső részekkel kezdenek, majd haladnak a ház falaihoz, majd a belső rész felé. A reggeli órákban már találtak is egy idol darabot, melyet a szemünk láttára emeltek ki a földből, majd körbeadták, hogy mindenki megcsodálhassa a kisszobrocskát. A séi lelőhelyen találták egyébként meg a múltban azt az idol darabot is, mely később mint a „Séi Vénusz” lett ismert, ami több nemzetközi publikációban is megjelent kiemelkedően fontos emberábrázolása miatt – a megszokott telt keblek helyett arányos, valósághű méretben formázták meg a női melleket.

Mindenki értékes tapasztalatokkal és ajándékokkal távozott – Forrás: ELTE BDPK Történelem Tanszék Facebook oldala

Az előadások végeztével mindenki tárgyi ajándékban is részesült, melyeken a „Ha nagy leszek, régész leszek!” mottó és az az ArcheON osztrák–magyar határon átnyúló régészeti-turisztikai projekt logója díszelgett. Természetesen a megfelelő higiéniai eszközökről sem feledkeztek meg: mindenki kapott egészségügyi maszkot hasonló emblémával ellátva.

Kiemelt kép: nyugat.hu/Kiss Tamás