A Sikeres Doktori Életpálya Kurzussorozat február 26-ai előadásai az oktatás és a kutatás területén kerestek megoldást 21. század kihívásaira.
Az ELTE Egyetemi Doktorandusz Önkormányzat által szervezett programsorozatot a Doktoranduszok Országos Szövetsége támogatja, és célja, hogy a fiatal kutatók minél hatékonyabban igazodjanak el a tudományos élet útvesztőjében, gyakorlati fogódzókat kapjanak a karrierjük elindításához és a mindennapi tevékenységükhöz. A február 26-ai, péntek délutáni alkalom két panelből állt, egy angol és egy magyar nyelvű blokk biztosította, hogy minél többen bekapcsolódhassanak, és együtt fedezzék fel a 2000-es évek jelentős változásait a tudományban. A Kihívások a tudományban ma és holnap – Kutatási és oktatási tevékenység a 21. században elnevezésű eseményhez a PhD-hallgatók a Microsoft Teams felületén csatlakozhattak. Az est házigazdái Oszlánszki Ildikó, az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusza és oktatásszervezője, valamint Bencze Norbert, egyetemünk Doktorandusz Önkormányzatának elnöke voltak.
A megnyitó videóban dr. Borhy László, az ELTE rektora arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy bár a tudomány iránti érdeklődés egy pillanat alatt megszülethet bennünk, a mellette való elköteleződésünk egy életre szól. A hivatás gyakorlása a kutatóktól megköveteli a folyamatos szakmai fejlődést, de emellett képesnek kell lenniük a változtatásra és megújulásra, valamint egyre inkább alkalmazniuk kell a technikai újításokat is a mindennapi munkájuk során.
A magyar panel résztvevőiként ezután két előadást hallgattunk meg a témában. Elsőként Dr. Dorner Helga, egyetemi docens, az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet igazgatója tudományos eredményekkel támasztotta alá, hogy doktoranduszként mekkora kihívás egyszerre hallgatói, oktató és kutatói szerepet is betölteni. Dorner Helga közvetlen bemutatkozása sikerrel szólította meg a résztvevőket, rögtön az előadás elején interaktívvá tette a beszélgetést. Kérte, hogy a jelenlévők köszönjenek a kamerán keresztül és írják meg a chatben a tudományterületüket, mivel nagyon változatos szakokról vettek részt érdeklődők. A Tudós és Tanár – lépések az oktatási tevékenység fejlesztésére a hagyományos és a digitális térben előadás a címnek megfelelően feltárta, milyen nehézségekkel áll szemben az a fiatal, aki a tudományos pályára készül. A kutatási/tudományos tevékenység mellett oktatási és közéleti szerepet is vállal, melyekben egyaránt fejlesztenie kell magát. Az egyéni megélés szempontjából nem kapcsolódnak mindig pozitív érzések a PhD-hoz. Amikor az előadó a szakmai életút vizualizációjára hozott konkrét példákat, miként élik meg egyének a karrierjük egyes állomásait, bizony többször jelent meg mélypont a motivációjukban a doktori képzés folyamán. A prezentáció főként az oktatói szerepet járta körül, az elhangzottakból most csak két példát, egy hagyományos és egy digitális kihívásokra reflektáló modellt villantunk fel érdekességként.
A Kugel-modell egy három fázisból álló oktatói magatartásmódot ír le, hogyan próbálnak megbirkózni a tanárok a pedagógiai feladatokkal. Első az énközpontú gyakorlat, ahol az előadó magára fókuszál, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak, jól fejezze ki magát, tudja tartani az óra kereteit. A második a tartalomközpontú oktatási gyakorlat, amikor a tanár már rutinosan válaszol, ha feltesznek neki egy-egy kérdést. Ilyenkor próbál minél tájékozottabb lenni, a legújabb kutatásokról beszámolni diákjainak, és minél több tudást átadni. A harmadik, tanulóközpontú gyakorlat már azt célozza, hogy aktívak legyenek az órán résztvevők és autonóm diákként maguk is hatékonyan tegyenek a tananyag elsajátításáért.
A doktoranduszok ebben a folyamatban nemcsak a hagyományos eszközökkel fejleszthetik magukat, hanem a digitális világból is kölcsönözhetnek eszközöket. Az elmúlt évben mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak egy olyan új szerepben kellett megállniuk a helyüket, amire korábban nem volt példa. Az online kihívás azonban pozitív tapasztalatokat is hozott.
A TPACK kutatás már évekkel ezelőtt bizonyította, hogy a technikai tudás, a szaktudás és a pedagógia egyforma jelentőséggel bír a tudásátadás területén. A folyamatos jelenlét nagyobb igénybevétel a tanárok számára, hosszadalmasabb a kurzustervezés, plusz feladat a multimédiás anyagok keresése, nehezebb a társas tanulás és aszinkron kell megoldani több helyzetet. Fontos tanulság, hogy az örökölt oktatási módszerek bár biztonságosnak tűnnek, a digitális kihívásokkal szembenézve gyakran kiderül, hogy van náluk hatékonyabb eszköz az oktatók kezében. Az óraadóknak tehát bátran kell kísérletezni, visszajelzést kérni a hallgatóktól és módosítani, ha egy megírt óravázlat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A résztvevő doktoranduszok az előadás végén reflektáltak rá, hogy valóban szembesülnek már hasonló problémákkal, ezért több tippet is kaptak, hogyan tehetik interaktívabbá az online órákat.
Kis szünet után dr. Fazekas-Paragh Judit Éva, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Tartalomfejlesztő Osztályának osztályvezetője folytatta az estét Tudományos lehetőségek és tudománykommunikáció a 21. században című előadásával. Témáját azzal vezette fel, hogy világszerte közel 2,5 millió publikáció jelenik meg évente. Hogyan lehet ezt a nagyszámú tudományos eredményt átlátni? Egyáltalán mennyire hozzáférhetőek ezek az anyagok? A prezentáció során a doktoranduszok különböző ötleteket kaptak, hogyan érdemes publikálniuk nyílt elérésű online felületekre, és milyen felületeket kerüljenek el mindenképp. A résztvevők tapasztalatmegosztása is az előadás szerves részét képezte. A menti.com oldalon keresztül feltett feleletválasztós és kifejtős kérdésekre is többször válaszoltak. Az előadás alapján a kulcsszó a 21. századi kutatásokhoz minden bizonnyal a transzparencia, vagyis az átláthatóság lehet, az előadás minden résztémát ennek mentén közelített meg. Szó volt a nyílt elérésű, open access publikációkról, a kutatási adatkezelésről és többek között a repozitóriumok működéséről is. Hangsúlyosan jelentek meg a kutatásfinanszírozók, elsősorban az Európai Unió szempontjai: például, hogy milyen elvárásokat támasztanak a kutatókkal szemben, milyen elvek mentén publikálják a tudományos munkákat, és hogyan érdemes kutatási adatkezelési tervet készíteni, ha a nemzetközi szférában akarunk pályázni.
A fő elvek a FAIR tudománykezeléssel foglalhatók össze, ami (az angol rövidítést feloldva) a megtalálhatóság, hozzáférhetőség, együttműködés és újrafelhasználhatóság szempontjait foglalja magában. A tudományos eredmények és adatok kezelésénél egyben a személyiségi jogok védelme is fontos aspektus, tehát a FAIR-elvek a gyakorlatban úgy alkalmazhatók, hogy a kutatás megosztása „annyira legyen nyílt, amennyire lehet, annyira legyen zárt, amennyire muszáj”.
Az előadás részletesen kitért arra is, hogyan védekezhetünk a nemkívánatos hibák ellen. Elkerülhetjük a parazita, predátor folyóiratokat, melyek visszaélnek a szerzői jogokkal és ellenőrizetlenül jelentetnek meg írásokat. Ha kételkedünk egy lap hitelességében, többek között a Think.Check.Submit oldalon bizonyosodhatunk meg a tudományosságáról. Használhatunk licenszeket, melyek az újrafelhasználhatóságot szabályozzák, és az adattárolás területén is betarthatjuk az óvintézkedéseket. Fazekas-Paragh Judit Éva javasolta, hogy próbáljuk követni a hear-near-far elvét, és háromszoros biztonsági mentést használjunk, azaz saját gépen (hear), külső meghajtón (near) és felhőalapú rendszerben (far) is tároljuk nemcsak kutatási, de személyes adatainkat is. A világjárvány az ő értelmezésében is új kapukat nyitott: rámutatott, hogy a transzparens tudományos kommunikációhoz mindannyiunknak megéri használni a digitális eszközöket.
A szekció párhuzamosan zajló angol nyelvű paneljében a résztvevők a magyar tudományos élet sarokköveiről: az egyetemi elvárásokról, a publikálási és a tudományos közösséghez való csatlakozás lehetőségéről hallgathatták meg Dr. Soós Sándor előadását, majd több nemzetközi hallgató osztotta meg tapasztalatait, kihívásait a doktori–tudományos pályájáról.
A mellékelt illusztrációkat az előadók prezentációiból kölcsönöztük.
