Folyékonyan dadogni – Konferencia a beszédfolyamatosság zavarairól

A beszédfolyamatosság zavarai. Új eredmények a kutatásban – új módszerek a diagnosztikában és a terápiában címmel szervezett konferenciát november 19-én az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszéke. Az online esemény a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Tématerületi Kiválósági programjának támogatásával valósult meg.

A beszédfolyamatosság zavarai konferencia több szempontból is különleges eseménynek bizonyult az elmúlt időszak tudományos rendezvényeinek sorában. Először is online platformon valósult meg, bár ez a tény 2020-ban inkább általánosnak mondható. Különleges volt azonban abban a tekintetben, hogy egyetemi karokon átívelő szervezésben valósult meg, sőt egyetemi karok vagy akár egyetemek közötti együttműködéssel zajló kutatásokat ismerhettünk meg a délután folyamán. A konferencia szervezői Bóna Judit (ELTE BTK), Pap Johanna (ELTE BTK és DE GYGYK) és Szűcs Antal Mór (ELTE BGGYK) voltak, akik előadói és szekciófelelősi minőségben is részt vettek a konferencián.

A leginkább viszont amiatt tekinthető rendhagyónak az esemény, mert Magyarországon ez az első olyan konferencia, amelyet teljes egészében a különféle beszédfolyamatossági zavaroknak szenteltek. Sokaknak ismeretlenül csenghet ez a szakkifejezés, amely beszédtudományi és logopédiai berkekben használatos. A beszédfolyamatossági zavar kifejezés hagyományos értelemben a köznyelvben dadogásként és hadarásként ismert beszédzavarokat takarja. Az előadások többsége e két beszédfolyamatossági zavar kutatásairól, terápiájáról szólt, azonban a programban helyet kaptak olyan, a Szegedi Tudományegyetemen zajló neurolingvisztikai kutatások is, amelyek a beszédfolyamatosságot érintő szerzett, neurológiai kórképekkel foglalkoznak.

A programok után lehetőségem volt az egyik szervezőt, Dr. Bóna Juditot, a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet intézetigazgató-helyettesét kérdezni a konferenciáról és az előadásokról, így az előadások összefoglalása mellett az ő válaszai is olvashatók a cikk végén.

A program előzetes regisztrációval a Teams felületen volt elérhető, ami az ELTE-s résztvevőknek nem hat idegenül, viszont ahogy ez online kommunikáció során lenni szokott, akadtak technikai nehézségek a kezdéskor. Ezeket szerencsére még időben tudták orvosolni a szervezők, így remélhetőleg a közel 200 fős hallgatóság már zökkenőmentesen tudta végighallgatni az előadókat.

Markó Alexandra, az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense megnyitójában kiemelte a téma fontosságát és a program sokszínűségét, valamint megköszönte nemcsak a tanszék, az intézet nevében, hanem a szakma nevében is, hogy erre a konferenciára sor kerülhetett.

Első előadóként Dr. Lajos Péter klinikai szakpszichológus, logopédus, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója indított A kötődés jelentősége a dadogás kialakulásában című előadásával. Lajos Péter lényegében összesítette az elmúlt évtizedek (egészen Freudig visszamenőleg) elméleteit a dadogás pszichoanalitikus megközelítéséről. Ez a vitaindító előadás igen érdekes felütése volt a programnak, hiszen a későbbiekben, ha nem is explicit módon, de reflektáltak rá a dadogásról előadók. Lajos ugyanis úgy fogalmazott, hogy habár eddig nem nagyon vizsgálták, de a kötődésnek nagy szerepe van a dadogás kialakulásában. A pszichoanalitikus megközelítést többen kritikával szemlélik, ugyanis nagy – és felesleges – terhet ró a szülőkre, családokra azzal, hogy a dadogás okait, eredőjét bennük keresik.

Schmidtné Balás Eszter
Forrás: Balás Eszter beszédtechnika oldala

A második előadó, Schmidtné Balás Eszter mesterlogopédus, a Seneca Közhasznú Alapítvány a Dadogókért alapítója volt, aki az általa kidolgozott Komplex művészeti terápiát mutatta be. A terápia különleges, alternatív módszer eredetileg a dadogás javítására, amely bizonyíthatóan alkalmas más magatartási és tanulási zavarok kezelésére is. A terápia, amely óvodás, kisiskolás korú gyermekek kezelését célozza, ötvözi a zene, a képzőművészet és a mozgás elemeit, de mindezeket szigorúan az improvizáció, az önkifejezés, és nem az „esztétikum”, a születő szép mű kedvéért. Balás Eszter kiemelte a szülőkkel, a családdal való együttműködés fontosságát, hiszen a dadogás elfogadása elsősorban a szülőknél kezdődik. Az elfogadás a gyermekek szintjén is megjelenik, a terápiára bekerülve az első és egyetlen szabály, hogy szabad dadogni: „Nem kell nem dadogni! Folyékonyan kell dadogni!”

„Nem kell nem dadogni! Folyékonyan kell dadogni!”

A szervezők nagyon jól játszottak azzal, hogy a műsor változatos legyen, a három szekció mindegyikében helyet kapott a két beszédfolyamatossági zavar és a neurolingvisztikai kutatások is. Az első szekció következő előadója Hoffmann Ildikó, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének docense, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt. Előadása A beszéd folyamatosságát érintő jelenségek Alzheimer prodrómában és demenciában címmel érdekes kitekintést nyújtott a beszédkutatásokban használható applikációk fejlesztésére. Kutatásában enyhe kognitív zavart és demenciát mutató páciensek spontán beszédét elemezték időbeli paraméterek alapján mobilapplikáció segítségével. Hasonló témakörben mozgott a második szekcióban A beszédsebesség összehasonlító vizsgálata Parkinson-kór, sclerosis multiplex, valamint stroke eredetű dysarthria esetében című kutatás, amelyet szintén a SZTE Neurológiai Klinika Neurorehabilitációs osztályával együttműködve végeztek, erről Tóth Alinka számolt be a kutatócsoport nevében. Kiss Orsolya előadása – Afáziás személyek olvasási hibáinak elemzése – szintén a szerzett neurológiai zavarok témakörében jelent meg.

Az első szekcióban került sor a két szervező, Bóna Judit és Szűcs Antal Mór előadásaira, melyek színvonalas alapot adtak a konferencia további előadásaihoz. Bóna Új eredmények a hadarás kutatásában címmel nyújtott átfogó, rövid betekintést a hadarás kutatásának történetébe, a definiálás nehézségeibe, míg Szűcs Antal Mórtól megtudhattuk, hogyan is működnek a Zeneterápiás elemek dadogó fiatalok logopédiai intervenciójában. Ez utóbbi előadás szép ívben követte a Balás Eszter által megkezdett vonalat a dadogás terápiájában. Szűcs a dadogás jelenségének elméleti ismertetője után a „Raptér” programot mutatta be, amelyet sikerrel alkalmaz általános és középiskolás korosztálynál a dadogás terápiájában.

A dadogásterápiák sorát Kovács Benedek, a Démoszthenész Egyesület (DÉMOSZTHENÉSZ Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete) logopédusa követte a Schwartz-féle Soha Többet Dadogás” terápia magyar adaptációjának bemutatásával, amely már kifejezetten a fiatal és felnőtt korosztály számára kínál megsegítést a dadogás tüneteinek leküzdésében, viselkedésterápiás alapokon. A komoly szakmai kritériumoknak megfelelő kutatások mellett „épp félidőben” egy jóleső sikertörténetről hallhattunk beszámolót Szűcs Adrienn előadásában Utam a dadogástól a logopédia szakirányig címszóval. A rövid beszámolóban egy dadogó személy nézőpontját ismerhettük meg a különféle terápiás módszerek sikerességéről, illetve sikertelenségéről egészen addig a pontig, hogy az előadó dadogó személyből logopédia szakos hallgatóvá vált.

A harmadik szekcióban a dadogásról szóló előadások sorát Ress Henrietta pályakezdő logopédus A késleltetett hallási visszacsatolás rövidtávú hatása a dadogó személyek beszédére című előadása követte, majd ezután Schéder Veronika, a Nyíregyházi Egyetem Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszékének docense, nyelvész, lovasterapeuta mutatta be állatasszisztált módszerét Dadognak-e a lovasok? És ha igen, miért nem? címmel. Végezetül pedig Szegedi Judittól hallhattunk a Drámapedagógiai eszközök alkalmazásáról a prepubertáskori dadogásterápiában.

A hadarással foglalkozó előadások a második szekcióban Murányi Sarolta és Pap Johanna szerzőpáros Elhadart mesék – Hadaró beszélők történetmesélésének jellemzőivel folytatódtak. Ezen kutatás rendhagyó módon ötvözte a mesekutatás és a beszédkutatás módszereit, és alkalmasnak bizonyult a hadaró és a tipikus beszélők történetmesélésének megkülönböztetésére. A harmadig szekcióban Kohári Anna mutatta be Bóna Judittal közös kutatását Tempóingadozások a hadarók természetes és lassított beszédében címmel, majd a szekciót és egyúttal a konferenciát a harmadik szervező, Pap Johanna zárta Gyenge a beszédben, „erős” a beszélgetésben? – A dominancia tükröződése hadaró személlyel folytatott társalgásokban című előadásával.

A konferenciáról Bóna Juditot kérdeztem:

  • A konferencia programjában helyet kaptak mind a dadogást, mind a hadarást érintő előadások. Ahogy az el is hangzott, a hadarás mostohagyermeke a beszédzavaroknak, már ha egyáltalán annak tekintjük. Tudatosan kapott viszonylag nagy szerepet a hadarás a konferencián?

„A hadarás eléggé elhanyagolt területe a logopédiai szakirodalomnak. Nemcsak itthon, hanem külföldön is. A dadogásról szóló szakirodalom számához képest töredék a hadarásról szóló tanulmány. Nagyon keveset tudunk erről a zavarról, pedig akit súlyosan érint, annak nem csak annyi nehézsége van, hogy néha megkérik, beszéljen lassabban, hanem az életminőségét is negatívan befolyásolja.”

  • A konferenciát egy elmaradt nyári, nemzetközi beszédfolyamatossági zavarok konferencia helyett szervezték. Az esemény az első Magyarországon rendezett nemzetközi konferencia lett volna a beszédfolyamatossági zavaroknak szentelve, ahol a meghívott előadó, prof. Isabella K. Reichel (Touro College, New York), a terület nemzetközileg elismert szakértője két napos intenzív kurzust tartott volna a jelenlévő szakembereknek.
    Mennyire volt nehéz átszervezni az eredeti konferenciát egy magyar nyelvű rendezvénnyé? Milyen visszajelzéseket kaptak a szakmán belül, sokak érdeklődését felkeltette az esemény?
Bóna Judit
Forrás: elte.hu

„Amikor egyértelművé vált, hogy nemzetközi konferenciát biztosan nem tudunk júniusban szervezni, rögtön megfogalmazódott bennem, hogy akkor legalább egy magyar nyelvű, hazai szakembereket felsorakoztató rendezvényt tartsunk online formában. A dadogás kapcsán több komoly workshop, konferencia szokott lenni minden évben itthon is, de olyan esemény, ahol más beszédfolyamatossági zavarokról is szó esik (de csak azokról esik szó, tehát nem egy sokféle témát érintő logopédiai konferencia), eddig nem volt.

Azt, hogy milyen óriási igény van ilyen szakmai eseményekre, az is jelzi, hogy az előzetes regisztráció során elértük a Teams által kezelni tudott maximális 300 főt. Sajnos a technika ördöge miatt végül nem mindenkinek sikerült becsatlakoznia a konferenciába, de így is a szokásosnál sokkal többen hallgatták az előadásokat, és rendkívül élénk beszélgetés alakult ki mindegyik szekció végén.”

Zárásképp pedig megragadnám az alkalmat, hogy egy éppen zajló egyetemi projektet népszerűsítsek, amelyet a BGGYK harmadéves logopédushallgatói készítenek. A projekt egy kétnyelvű Instagram-oldal, amelyen nap mint nap osztanak meg új információkat a dadogás és hadarás témaköreiből: https://www.instagram.com/speechfluencers/

Kiemelt kép: steemit.com