A 2019. augusztus 2–10. között Keszthelyen megrendezett 13. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia több okból is különleges volt a magyar csillagászközösség számára. Amellett, hogy hazánk volt a rendező ország, az eredmények miatt is kivételes volt az idei szereplés, ugyanis minden magyar versenyző bezsebelt valamilyen elismerést. Ennek apropóján Kalup Csillával, az ELTE csillagász mesterszakos hallgatójával, a magyar delegáció egyik csapatvezetőjével és felkészítőjével beszélgettünk az olimpiáról, a hazai csillagászéletről és újonnan felfedezett fehér törpecsillagokról.
Az idei Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián (International Olympiad on Astronomy and Astrophysics – IOAA) 46 ország több száz versenyzője vett részt. 17 arany-, 52 ezüst- és 58 bronzérmet osztottak ki az olimpikonok között: a diákolimpián az abszolút első helyezett pontszáma jelenti a 100%-ot, ehhez viszonyítva általában kb. 90%-tól jár a legfényesebb érem, 80–70%-tól az ezüst, 70–60%-tól a bronz medál, dicséretet (honorable mention) pedig 60–50%-os teljesítményre adnak. A 10 magyar versenyző közül 4-en bronzérmesek lettek, 6-an dicséretben részesültek. Felkészítésükben nagy szerepe volt egyik csapatvezetőjüknek, Kalup Csillának, aki a csillagászat bűvkörében él szülővárosának, Jászberény csillagvizsgálójának átadása óta. Egykori középiskolájának, a Lehel Vezér Gimnáziumnak néhány évvel ezelőtt megjelent évkönyvében osztotta meg a következő anekdotát: „csillagászra nincs nagy kereslet az országban, évente csupán egy-kettőre van szükség” – mondták neki rosszmájúan, mire ő azt válaszolta, hogy „nem baj, én leszek az egyik”. Csilla kétszeres olimpikonból (Románia, 2014 és Indonézia, 2015) lett olimpiai csapatvezetőként és felkészítőként jó úton jár efelé – a határ csak a csillagos ég!
Mi volt a szereped pontosan az olimpián?
A magyar csapat egyik csapatvezetője voltam. Általában max. 5 diák alkot egy csapatot, de bizonyos esetekben részt vehet vendégcsapat is, az még akár plusz 5 fő. Mivel idén Magyarország volt a rendező ország, két csapattal tudtunk indulni. Egy-egy csapatnak két vezetője van, így négyen voltunk csapatvezetők. Mi dolgoztunk az elmúlt fél évben a diákok felkészítésén is.
Hogyan zajlott a válogatás és a felkészítés?
Magyarország 2011 óta vesz részt az olimpián, tehát az idei esemény előtt már volt egy, általában az olimpia mögött álló csapat. Hegedűs Tibor nevét emelném ki a Bajai Obszervatóriumból, ő indította el az egész mozgalmat itthon. Korábban én is olimpikon voltam, 2015-ben vettem utoljára részt versenyzőként, utána kezdtem el érdeklődni a felkészítés iránt. A válogatás első köre egy iskoláknak meghirdetett egyéni verseny, három fordulóval. Ezeket az iskolában írják meg a diákok, a megoldásokat beküldik a szervezőknek, azokat értékelve behívunk a döntőbe valahány diákot, kb. 20–30 főt. A döntőn összeáll egy sorrend, amelyből kialakul egy tág keret, tehát a végső keretnél néhány fővel többet választunk ki: idén 10 diák képviselhette Magyarországot az olimpián, és 13-at választottunk ki a döntő után, velük kezdtük meg március elejétől kezdve a felkészítést az olimpiáig, augusztus elejéig. A felkészítés fő vázát három felkészítő hétvége adja, Budapesten, Baján és a Piszkéstetői Obszervatóriumban. Ezen kívül a felkészítő hétvégék között kapnak heti feladatsorokat online, hogy a fennmaradó időben se essenek ki a rutinból. Az egésznek a végén van egy egyhetes edzőtábor. Ez előtt is lehetnek kisebb versenyek, szeretünk mini olimpiát rendezni a szlovénekkel és a horvátokkal. A döntő után többlépcsős formában próbáljuk megvalósítani a végső válogatást a tág keretből, kb. három különálló versennyel, melyeknek valamilyen súlyozását vesszük, annak érdekében, hogy ne a diákok pillanatnyi állapota döntsön a nemzetközi részvételről.
A teljes magyar csapat
Az iskolai fordulóra tehát bárki jelentkezhet, aki kedvet érez hozzá.
Igen, sőt, azt szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének! Vannak olyan országok, pl. India, ahol ezres nagyságrendben indulnak a nemzeti válogatóversenyen. Itthon idén értük el a legmagasabb részvételt, ami kb. 50–60 főt jelent. Sok más országnak sokkal nagyobb a merítési lehetősége, és/vagy jóval fejlettebb emögött a kiépített infrastruktúra, ezért az eredményeik általában jobbak. Ahhoz képest azonban, hogy itthon nincs külön csillagászatoktatás a közoktatásban, nagyon szép és előremutató eredmény, hogy a magyar diákok a bronzérem- és dicsérethatárt folyamatosan tudják hozni. Eddig egy ezüstérmet tudtunk elhozni 2013-ban, de szerintem a felkészítőink további fejlesztésével a jövőben újra meg tudjuk ugrani ezt az eredményt.
Idén miért lehetett Magyarország a házigazda?
Hegedűs Tibornak és Udvardi Imrének (aki szintén régóta csapatvezető) volt nagy álma, hogy hazahozzuk az olimpiát. Fontos, hogy a versenyen részt vevő országok szép lassan mindannyian vállaljanak rendezést, hiszen így tudjuk biztosítani az olimpia színvonalas fennmaradását. A nemzetközi olimpiák között a miénk még nagyon fiatal, 2007-ben indult útjára.
Miért pont Keszthely volt a helyszín?
A helyszín kiválasztásánál sok mindent figyelembe kellett venni. Természetesen volt egy keret a költségvetést tekintve, de nem ez volt az elsődleges szempont. Mivel ez egy csillagászati olimpia, amelynek szerves része a csillagos ég és a távcsöves forduló, muszáj volt olyan helyen lennie, ahol nem nagy a fényszennyezés.
És most tényleg volt is távcsöves forduló.
Igen, 7 év után először sikerült megtartani, a korábbi években az időjárás mindig keresztülhúzta a terveket. Annyira szép és fényszennyezésmentes volt az ég, hogy sok más országból érkező olimpikon korábban még nem is látott ilyet, volt, akit kifejezetten meghatott a látvány. Már csak ezért is megérte! Emellett szerintem a Balaton-part az ország egyik fő turisztikai látványossága, abszolút alkalmas arra, hogy egy nemzetközi rendezvényt vigyünk oda.
Készülődés az – ezúttal tényleg meg is tartott – észlelési fordulóra
Szervezetileg hogyan épül fel az olimpia?
Az ún. Academic Committee találja ki a feladatokat, nekik kell az egész verseny szakmai hátterét biztosítani. Hogy mi, felkészítők ne ismerhessük előre a feladatokat, teljesen elszeparálódtunk tőlük, az ebben részt vevő korábbi felkészítők nem is segítettek a felkészítésben az elmúlt másfél évben. Az olimpia biztosa Kiss Áron Keve volt, ő és még sokan mások logisztikai oldalról rengeteg munkát tettek bele a szervezésbe, és ez érezhető is volt az eredményen. Az olimpián ott vannak a csapatvezetők, a diákoktól teljesen elszeparálva. Most mi Hévízen voltunk, közvetlenül nem is tudtunk a versenyzőkről semmit. A diákoknak, hogy ne legyenek annyira elveszettek, van egy guide-juk, aki mindig figyel a csapatra. A versenyzőknél ugyanis az olimpia idején nem lehet telefon, tablet, laptop, teljesen el vannak szeparálva a külvilágtól, tehát ha például nem visznek ébresztőórát, akkor a guide-ok azok, akik reggel kopogtatnak, hogy ideje menni reggelizni.
Milyen részei vannak a versenynek?
Egyéni a verseny. A pontoknak kb. az 50%-át egy ötórás elméleti feladatsor teszi ki, ebben vannak rövid, közepes és hosszú feladatok, amelyek csillagászati és asztrofizikai példákat foglalnak magukban. Ez képezi a törzsét a versenynek, de a különlegességét inkább a maradék 50% adja, ugyanis azok a feladatok gyakorlatiasabb hozzáállást kívánnak meg. A következő 25% adatfeldolgozás, pl. egy csillagnak a fénygörbéjét vagy más diagramokat kell elemezni. Az utolsó 25%-ot pedig az égboltismeret teszi ki. Távcső ehhez mindig van, minden évben van hivatalos távcsöve az olimpiának, az viszont országfüggő, hogy van-e planetárium. Általában 8–10 napig tart az olimpia. A feladatok ez idő alatt szét vannak húzva, hogy ne legyen olyan megterhelő a diákoknak. Csapatvezetőknek valamivel erőltetettebb a tempó. Az ún. International Board Meetingen a csapatvezetők összeülnek, és elkezdik megvitatni a feladatokat. Voltam a thaiföldi olimpián 2017-ben mint megfigyelő – ekkor már készültem arra, hogy szeretnék csapatvezető lenni –, ott nem tudták kordában tartani ezt, hajnali 5-kor fejeződött be a feladatok csiszolása. Ha nincs elég karizmatikus ember, akkor könnyen szét tud csúszni ez a rész, idén szerencsére volt Kiss László, a Csillagászati Intézet főigazgatója személyében. Az idei eseményre az olimpia elnöke is úgy hivatkozott, hogy a mostani az egyik leghatékonyabban megszervezett olimpia volt.
Az olimpikonok az elméleti feladatsor megoldásán dolgoznak
Szakmailag milyennek ítéled az idei feladatokat?
Általánosságban asztrofizikai feladatok vannak, ez a csillagászat legterjedelmesebb ága, egy kicsit mindenhol ott van. Ezen kívül szoktak lenni égi mechanikával kapcsolatos feladatok (pl. bolygó-, rakéta- vagy műholdmozgás), vannak égbolthoz köthető, szferikus csillagászati feladatok (pl. annak kiszámítása, hogy mikor kel a Nap az év egy adott napján, vagy melyik égitest az égbolton látszólag hol helyezkedik el egy adott időszakban), műszertechnikai vagy például kozmológiával kapcsolatos feladatkörök is. Az eddigi olimpiák eléggé az elméletorientált feladatok irányába mentek el. Korábban az észlelési feladatok – bár sokszor elmaradtak az időjárás miatt – többünk szerint is borzasztóan könnyűek voltak ahhoz képest, hogy egy nemzetközi csillagászati diákolimpiáról van szó. Pl. 2017-ben Thaiföldön az lett volna a feladat, hogy a versenyzők fókuszálják a távcsövet, hogy ne homályosan lássanak benne: ez igazából nem is feladat, hanem alapvető dolog. Az idei hiánypótló olimpia volt abból a szempontból, hogy gyakorlatorientált feladatok voltak. Előfordult olyan feladat is, hogy csillagászattörténeti kérdésre kellett válaszolni, ilyen korábban egyáltalán nem volt. Remélem, a következő években is visszatérünk erre az irányvonalra, mert ennek az olimpiának az lenne a lényege, hogy azok is meg tudják csillogtatni a tudásukat, akik szeretnek gyakorlatiasabban közelíteni a dolgokhoz.
A versenyen kívül milyen programok voltak még az idei olimpián?
A diákoknak volt lovagitorna-bemutató a sümegi várban, fürödhettek a Balatonban, részt vehettek néptáncoktatáson, táncházban, diszkóban, kirándulhattak Tihanyba. Mivel mi, csapatvezetők, el voltunk szeparálva a diákoktól, csupán a képeket böngészgettük, így sokszor csak azt láthattuk például, hogy ott van két pixelen az egyik diákunknak a füle. A csapatvezetőknek is voltak a környéken kirándulások: elmentünk Tihanyba, Szigligetre, és hajókáztunk a Balatonon.
Lovagi torna a sümegi várban
Abba mennyire láttál bele, hogy a külföldieknek volt-e valamilyen kulturális sokk a magyar jellegzetességekkel kapcsolatban? Gondolom, nektek 2015-ben, Indonéziában volt bőven.
Ezt a részét nem annyira tudtam megfigyelni, csak azt láttam, hogy mindenki nagyon elégedett volt. Próbáltunk például segíteni azoknak, akik különféle okok miatt nem mindent ehetnek, hogy a különböző magyar ételekben milyen hozzávalók vannak. Ha valakinek valamilyen problémája volt, azonnal találtunk rá gyógyírt.
Hogyan értékeled a hazai teljesítményt?
Ebben az évben hoztuk el a legtöbb érmet és dicséretet. Sokan féltek, hogy nehéz felkészíteni a diákjainkat úgy, hogy mellette egyetemen vagyunk, dolgozunk, és a diákok is tanulnak, felvételiznek, érettségiznek. Aggódtunk, amiért kicsi a merítésünk, hogy mi lesz, hogyha nem találunk elég olyan diákot, aki meg fogja tudni ugrani ezt a szintet. Viszont ez az olimpia megmutatta, hogy az a felkészítési forma, amit követünk, és évről évre fejlesztünk, akár 10 diákot is fel tud hozni olyan szintre, hogy nemzetközileg is gyönyörűen megállják a helyüket.
Az érmek és a dicséretek boldog tulajdonosai a csapatvezetőkkel
(hátsó sor balról jobbra: Dálya Gergely csapatvezető, Kalup Csilla csapatvezető, Császár Kornél – dicséret, Tótfalusi Ádám – dicséret, Rajmon Imola – dicséret, Varga Vázsony – bronz, Mendei Barna – bronz, Bánhidi Dominik – dicséret, Tordai Tegze – dicséret, Udvardi Imre csapatvezető, Szalai Tamás csapatvezető; első sor balról jobbra: Kozák András – bronz, Soós Benjámin – bronz, Bacsó Zétény – dicséret)
Részt vevő diákként nem izgalmasabb az, ha külföldön van az olimpia? Nem volt nekik csalódás, hogy nem utazhattak el valamilyen egzotikus helyre, „csak” Keszthelyre?
Tőlünk is megkérdezték, hogy nem csalódás-e, hogy nem kellett egzotikus helyszínre elutazni, jövőre pl. Kolumbia lesz a rendező. De a válaszom az, hogy nem! Nekem ez volt az egyik legjobb olimpiám, mert az, hogy itthon volt, sok pluszt adott hozzá. Nagyon jó volt ennek a részese lenni, látni, hogy mi vagyunk a vendégfogadók. Hatalmas élmény volt bemutatni a saját kultúránkat, országunkat. A diákok is azt mondták, örültek, hogy a többi résztvevőnek tudtak segíteni, és hogy a vendégek élénkebben érdeklődtek irántuk. Az olimpiai hangulat és a környezet egyébként mindig, minden körülmények között átjön, mivel el vannak különítve a résztvevők, így ez egy olyan élmény, amit nem lehet máshol megtapasztalni.
Kicsit elkanyarodva az olimpiától: hogyan indulhat el ma valaki Magyarországon a csillagásszá válás útján?
Erre nagyon jó lehetőségek vannak. Az első lépés mindenképpen a diákolimpia. Mielőtt még kiválasztjuk a keretet, több volt olimpikonnal tartunk felkészítő szakkört. Ha valaki nem is lesz kerettag, az itt szerzett tudást mindenképp hasznosítja. A szakkörön és aztán a keretfelkészítésen az ember megismer más embereket, akik később sokat tudnak segíteni. Márészt a Konkolyban (az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete) már kifejezetten középiskolásokkal is foglalkoznak, kaphatnak akár témavezetőt is. Az egyetemen földtudomány és fizika szakokról lehet csillagászati irányba menni. Én fizika szakról mentem csillagász mesterszakra, ennek nagyon sok előnyét látom. Az, hogy jó fizikai alappal rendelkezzen az ember, nagyon fontos ahhoz, hogy később csillagászattal tudjon foglalkozni, ugyanis a csillagászat valójában álruhába bújtatott fizika, csak így nem annyira ijesztő. A mesterszak után mindenképp meg kell szerezni a PhD-fokozatot ahhoz, hogy valaki kutató legyen, és sokaktól hallottam, hogy érdemes egy-két évet külföldön is eltölteni.
A hazai eszközfelszereltség milyen ahhoz, hogy akár a nemzetközi tudományos életben is helyt állhasson az, aki itthon tanult?
Rendelkezésre áll rengeteg űrtávcső. Annyi űrtávcsöves adat van, hogy nincs is annyi csillagász, amennyi fel tudná rendesen dolgozni. Így még ha nem is lennének eszközeink, akkor is biztosan lenne olyan téma, amelybe nemzetközileg is be lehetne kapcsolódni. De nem vagyunk eszközhiányban, a Piszkéstetői Obszervatóriumban, a CSFK (az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja) obszervatóriumában van egy egyméteres, egy 80 cm-es és egy 60 cm-es távcső. Ezek nemzetközi viszonylatban kis távcsőnek számítanak, de mégsem amatőr távcsövek. Hétről hétre zajlanak mérések, amelyeket elemezve nemzetközileg elismert szaklapokban lehet publikálni. Ide diákokat is kifejezetten keresnek, én is minden hónapban járok föl.
Kilátás Piszkéstetőről
Mi a saját kutatásod?
A szakdolgozatomat pulzáló fehér törpékből írtam. Ezek olyan csillagok, amelyek életük teljében kb. akkorák vagy valamivel nagyobb tömegűek, mint a Nap, majd életük végén összezuhannak egy kisebb, kb. Föld-méretű, fehér törpecsillaggá, amelyben már semmilyen termonukleáris energiatermelés nem zajlik. Ezek tehát pici és halvány csillagok, viszont bennük is gerjesztődhet pulzáció, ami olyan, mintha a csillag szuszogna, folyton deformálódik az alakja, és ez fényességváltozást eredményez. Ennek megfigyelésére a piszkéstetői egyméteres távcsövet használtam, témavezetőmmel új, eddig fel nem fedezett fehér törpéket kerestünk. Idén nyáron viszont elnyertem az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíját is, ennek keretein belül kisbolygókkal fogok foglalkozni.
A csillagászat laikusoknak is érdekesnek tűnő tudomány. Milyennek ítéled meg a szerepét a tudománynépszerűsítés terén?
Nagyon fontos szerepünk van ebben, ezt a hazai csillagászközösség komolyan veszi. Legalább egy vagy kettő csillagászati cikk mindenképp megjelenik egy hét alatt a nagyobb hírportálokon is. Van ez iránt egyfajta természetes érdeklődés, nemcsak a csillagászat, hanem tágabb értelemben az űrkutatás iránt is. Nagyon könnyen megfogja az emberek fantáziáját. Én Jászberényből származom, de emellett Sülysápon is sokat megfordulok, mindkét helyen van bemutató csillagvizsgáló. Gyakorlatilag úgy nőttem fel, hogy középiskolában minden hétvégén mentünk ide vagy oda, és beszéltünk az embereknek a csillagos égboltról, bemutatókat tartottunk, kivittük a kistávcsövet az utcára, mutogattuk az embereknek a Holdat, Jupitert, Szaturnuszt… Mindig látszott a szemükben a csillogás, és hogy mennyire elgondolkodtatónak tartják ezt. Nagyon fontos, hogy az alapvető érdeklődést kihasználjuk, és az összes többi természettudományra is rálátást engedjünk. A csillagászat erre nagyon jó, mert fizika, informatika, biológia mind belezsúfolhatók. Így talán jobban lehet tálalni ezeket a dolgokat, és sokkal több ember kedvét meghozzuk általánosságban a természettudományok iránt.
Szerintem van a csillagászatnak egy misztikusabb-spirituálisabb vetülete is a tudományoson túl, te ezt hogy látod?
Amikor jártam csillagászati bemutatókat tartani, az emberek nagyon szerettek erről filozofálgatni: milyen kicsik vagyunk, és mennyire furcsa, hogy itt vagyunk. Mindenképpen van ilyen oldala, ami megfogja az embereket, ezekről bárkivel jókat lehet beszélgetni egy sör vagy bor mellett. Viszont ez a fajta érzelmi motiváció jó arra is, hogy az ember megpróbáljon racionális válaszokat keresni, hogy valami objektív módon mégis rendszerezzük a körülöttünk lévő világot.
A képek forrása az IOAA 2019 – XIII. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia Facebook-oldal.
A piszkéstetői kilátást Kalup Csilla fotózta.
