Neked hol vannak a buborékod határai? – A Bánkitó Fesztiválon jártunk

Hirtelen véget ért a nyár, kezdetét veszik az egyetemi hétköznapok, így jó egy kicsit visszatekinteni a mögöttünk hagyott hónapok élményeire. A Bánkitó Fesztivál minden bizonnyal a legemlékezetesebbek közé tartozott, a 30 fokos indián nyár után pedig szinte hihetetlennek tűnik, hogy július 10. és 13. között Bánkon végig fagyoskodtak a fiatalok.

67068588_2281572775213897_6475382528432668672_o

A BAGázs turkálója a fesztiválon

Na de ugorjunk vissza az elejére. Sárga kapucnis pulcsit visel, amit első este szerzett be a Bánkitós mörcsök közül, a nyakában egy vastag sál lóg a BAGázs turkálójából. A haja kicsit csapzott, mint aki napok óta sátrazik, és csak egy OSB-lapokból épített kültéri zuhanyzóban tud mosakodni.

Kezében repohárral sétál a tó melletti Liget felé társasozni. Utána minden bizonnyal elmegy egy workshopra, de ha végül nem ér át a Polgármesteri Hivatalba a kezdésre, nem esik kétségbe, hanem megáll beszélgetni a panzióban arról, hogy milyen sokszínű a vallás, és hogy mi várható az őszi választásokon. Egyébként a mindennapokban is nyitott, csak akkor minden interakció terheltebb, és kevésbé valószínű, hogy míg vásárol, a falusi kisboltban techno zene szól.

Te ilyen lennél egy fesztiválon? Rád mennyi lenne igaz a felsoroltakból? Azonosulnál ezzel a karakterrel, vagy épp teljesen másképp élnéd meg a helyzetet? Melyek a fontos elemei identitásodnak, szűkebbek vagy épp tágabbak a határaid, mint gondoltad volna? Valami hasonló témát vetett fel idén a fesztivál szervezői csapata, azt a kérdést feszegetve, hogy a különböző társadalmi csoportok, egyének miként alkotnak különálló buborékokat, és ezek mennyiben tudnak kapcsolódni, illetve ellentétben állni egymással.

Az itteni gondolatkísérlet, egy fesztiválozó elképzelése egyben egy sztereotip karakter megrajzolása is, az ötlet pedig a MOME hallgatóinak fejéből pattant ki. Egy Buborékhajtogató elnevezésű installációval készültek a Bánkitóra, amelyben a fesztiválozók egy tükör előtt állva, hangfelvételeken keresztül szembesülhettek olyanok véleményével, akik sosem jártak még ott, és prekoncepciójuk alapján próbálták megfogalmazni, milyen is a Bánkitó közönsége, hogyan is néz ki egy tipikus fesztiválozó. De mi is ez a fesztivál?

IMG_20190715_145729_740

A Bánkitó Fesztivál az ország legnagyobb kisfesztiválja, amely ebben az évben július 10. és 13. között – a nyár leghidegebb pár napjában – zajlott Bánkon. Bár a nulladik napon talán még a szervezők sem akarták elhinni, hogy hajnalban bizony nem elég egy vékony pulóvert felvenni, a következő napokban előkerültek a gázégős melegítők, a vastag Bánkitós sárga pulcsik, és az alsópetényi kempingbe is gyakrabban kezdtek járni a buszok, hogy éjszaka ne fagyoskodjanak az út szélén, akik a 9 km-re fekvő faluban kaptak szállást.

Az időjárási viszontagságok azonban egyáltalán nem álltak a fesztiválozók közé, sőt, még inkább megmutatkozott közvetlenségük. Rengeteg ismeretlennel elegyedett szóba a társaságunk, akár ha csak útbaigazításra volt szükségük, vagy a hajnali hidegben megkínáltak a langyos sültkrumplijukból. A Poket automatából beszerzett Bőrön a költő figurák is megtették hatásukat, volt, aki azt kiabálta, hogy a szerelme van a karomra tetoválva, volt, aki pedig Mészáros Lőrinc arcát vélte felfedezni Kosztolányi Dezső portréjában.

A legfrissebb magyar zenekarok és dj-k felhozatalát olvasva a reggelinél szinte alig jutott idő, hogy összeállítsak egy listát, milyen programokon tudok részt venni, mi fér bele a pár napba. A színházi előadások nagy része ki is maradt, így a Mítosz Manufaktúra előadása, ami például egy erdőszéli mező közepén sötétedés után a közönségre bízta, hogy egy-egy jelenetet hogyan világítanak meg zseblámpáikkal. A tudás hatalom, és a Mentőcsónak egység Cigány Magyar című darabjára végül sikerült bejutnunk, ez az előadás szintén épített a nézők aktív befogadóképességére. A darab egyszerre reflektált arra, hogy meddig tart az egyén döntési szabadsága, és mennyiben határoz meg a társadalom, és arra, hogy mit jelent egyáltalán cigánynak lenni. Az előadásról egyébként itt olvasható kritika.

A Tábor Bánkon

Napközben – a bőség zavarában – végül átvéve a fesztivál tempóját, találomra választottam a programok közül. Molnár Emma és Fajt Alex közös történetmesélése a nemváltoztatásuk küzdelmeiről azt a vágyukat közvetítette, amely az előadásuk címében is megjelent: Bár a te testedbe születhettem volna. Ezután a Debrecen Bike Maffia és a Főnix Fixed Gear csapata kölcsönadták különleges járgányaikat, a tandemjük például jó szolgálatot tett a környék felfedezésére. De bárki biciklijét átnézték és megjavították, ha arra volt szükség.

A bagi romatelep önkéntes csapata, a BAGázs Közhasznú Egyesület a fesztivál egész idejére Bánkra költözött, és minden nap tartott beszélgetéseket, workshopokat a cigánytelepen élők lehetőségeiről. Nem mellesleg most is keresnek önkénteseket. A számos érdekvédő szervezet mellett, akik képviselték magukat a fesztiválon, a szervezők az Auróra közösségi térnek szerveztek gyűjtést.

Számomra a legizgalmasabb az egyes programok ötletfelvetései közötti átjárhatóság volt. A digitális biztonság kérdését például előadás keretében is körbejárták, bemutatva, hogy személy szerint mit tehetünk az adataink védelméért, de a Cortex pszicho/film/klub jósdájában is fény derült rá, hogy milyen hatással lehet, ha a világhálón szabadon megosztunk magunkról információkat. Ki ne lenne kíváncsi, hogy milyen titkokat oszt meg vele a jósnő? Amint hallottam a jósdáról, én is azonnal ki akartam próbálni. Nem is kellett mást tenni a regisztrációhoz, csak megadni a nevünket és születési dátumunkat. És kivárni a sort. A jósdában aztán a tarot kártyák közül mindenki kapott egy saját lapot. És lassacskán egyre több dolgot azonosított be a „jósnő”, hogy mi foglalkoztat, milyen közegben élek és milyen tulajdonságokkal rendelkezem. Ehhez nem is kellett olyan sokat tennie, csak végiggörgetni a közösségi oldalakon az adatlapom, és ismeretlenül is megannyi információ birtokába jutott rólam. Remélem, ti tudatosabban használjátok az online felületeket.

Végül pár filmre is beültem. A Kiűzetés a paradicsomból című izraeli dokumentumfilm a menekültkérdés egy teljesen más aspektusát vetette fel, mint a Magyarországon ismert problémák. Az Izraelben született és nevelkedett gyerekek menekültstátuszuk miatt kiutasításra kerültek Dél-Szudán háborús övezetébe. Az általuk ismeretlen „haza” a nyugodt gyermekkort úgy dúlta fel, hogy közben életben maradásuk is veszélyeztetett lett a szegénység által uralt területen. A vetítés után Kárpáti István mesélt saját élményeiről, aki évek óta egy dél-tel-avivi iskola drámatanára. A Bánkitó adott otthont a Malter Filmfesztiválnak is, ahol rövidfilmekre lehetett szavazni. Az aktuális problémák felszínre hozása itt is megjelent, Gyimesi Anna filmje, A közellátás vizsgálata például Arany János Elégia című versét vette alapul, hogy eljátsszon a gondolattal, mennyire húzza mélyre a betegellátás tortúrája a pácienst, és a vizsgálatok végére hogyan lesz gyógyíthatatlan betegség egy egyszerű problémából.

A fesztivál persze nemcsak ezekben a gondolatébresztő eseményekben bővelkedett, hanem megannyi koncert és laza program is kikapcsolódásra ösztönzött. Amiért mégis érdemes felidézni ezeket az élményeket, az a Bánkitón szerzett benyomás, hogy valahogy így érdemes fesztiválozni. Az itt résztvevők nemcsak ezt a pár napot élik meg ebben a szellemiségben, hanem biztos vagyok benne, hogy a hétköznapokban is nyitottak és közvetlenek. És ahogy egy kollégánk fogalmazott: „sokkal több ilyen kölyök kellene ebbe az országba.”

Fotó: Bánkitó Fesztivál, Csicsics Anna