Az Atelier Tanszék tavaszi előadássorozatának mostani előadói meglehetősen tág asszociációkra adtak lehetőséget a felvetett témáik kapcsán. Christophe Prochasson a nacionalizmus és szocializmus történetét helyezte új megvilágításba, míg Ilsen About az európai romák történetének egy-egy szeletét villantotta fel előadásaiban.
Christofe Prochasson, a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales (EHESS) rektora április 29-én két előadásban mutatott rá a nacionalizmus és a szocializmus többféle értelmezhetőségére. A kortárs francia történelem szakértője az ELTE BTK Atelier Tanszékének vendégeként, kutatott korszakához híven (amely a francia történetírásban a 19. század végétől a napjainkig tartó időszakot öleli fel) először az aktuális események tükrébe állította a vizsgálni kívánt kérdést. Előadását az azt megelőző napon zajló spanyolországi választás eredményeinek ismertetésével kezdte. A választást ugyanis a Spanyol Szocialista Munkáspárt, azaz a szocialisták nyerték, egy koalíciós kormány alakításához azonban Prochasson szerint szükségük lehet a nacionalisták támogatására is, ezért különösen is aktuális a nacionalizmus és szocializmus összefüggéseiről beszélni.
A nacionalizmus kapcsán a továbbiakban a francia mintára korlátozta vizsgálódását. Azt nem annak kronológikus történetetén keresztül közelítette meg, hanem három tényező mentén elemezte, miként működik a nacionalizmus. A három tényező egy-egy történeti pillanatnak is megfelel, így elsőként a területi egység kérdése a 19. század harmadik harmadában jelentkezett. Ekkor a franciaság elsősorban a Németországgal szembeni önmeghatározást jelentette, ami főként az Elzász és Lotaringia területeiért való küzdelemben fejeződött ki. Az első világháború után azonban egy másik tényező került előtérbe, a gyarmatosítás. A nemzet definiálása a gyarmatokon keresztül azért is vált érdekessé, mert a szocialisták civilizatórikus szándékkal szintén a kolonizáció mellé álltak. A harmadik jelenség, a bevándorlás az egész huszadik század mentén meghatározó volt. Tágabban az idegen fogalma volt az, amely a nemzettudatot formálta, ehhez a problematikához tartozott a zsidók és az európai bevándorlók kérdése, majd az 1960–70-es években a volt gyarmati országokból áttelepülők ügye is.
Ezután az EHESS rektora a nacionalizmus kríziseiből hozott példákat, olyan eseteket, amikor főként a politikai színtéren a nemzeti alapelvekre kérdeztek rá. Az egyik ilyen volt a Dreyfus-ügy, amely a 19–20. század fordulójának meghatározó ügye volt. Christophe Prochasson arra mutatott rá, hogy bár a kiindulópont az a vád volt, hogy a zsidó francia tiszt elárulta a nemzetet, a perben mellette kiállók nem magát a nemzetet kérdőjelezték meg, csak eltérő nemzetfogalommal operáltak a másik táborral szemben. A Dreyfus mellett állók az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata alapján megfogalmazódó univerzalista megközelítést tartották szem előtt, ami az igazságosság és jog alapján áll fenn, míg az ellene érvelők egy új nacionalista alapokon nyugvó nemzet mellett érveltek. Ez utóbbi egyben nem egy történeti ideológiai szerződésként értelmezte, hanem faji alapú fejlődés eredményeként, a folytonosság jegyében tekintett a nemzetre. Az első világháború tapasztalata azonban azonos térfélre állította a két nemzetfogalommal bírókat, ismét újraértelmezve a fogalmat. Prochasson tehát alátámasztotta, hogy a nemzet fogalmának saját története van, a francia esetben pedig kétszáz éve él a nemzet újrafogalmazásának gyakorlata, miközben maga a konstrukció folyton megmaradt.
Takács Ádám a fordító szerepében és Christophe Prochasson
A délutáni előadás a szocializmus történetét hasonlóan újszerű szemszögből, a nacionalizmussal összefüggésben tárgyalta. A prezentáció fő kérdése az volt, hogy egy nemzeti politikai, intellektuális tervezetet kell-e szocializmusnak tekintünk, vagy egy nemzetközit. A két válaszlehetőség közül az első szerint, amennyiben a kapitalizmus világméretű jelenség, és a szocializmus ezt akarja meghaladni, akkor a szocializmusnak is globálisnak kell lennie. A másik lehetőség, ha a kapitalizmus megváltoztatásának igénye mellett egy emancipációs projektként fogjuk fel a szocializmust, akkor értelmezhető nemzeti keretben, hiszen a jog, család, privát szféra mind a nemzeti szinten értékelhetők, ezen a szinten érhető el változás. A francia minta ráadásul épp abból a hagyományból táplálkozik, amit a forradalom kínál: egyszerre hangsúlyozza, hogy az a franciák által ment végbe, de az általa képviselt értékek egyetemesek. Összefoglalva: az európai gondolkodásban nemzetállamonként megvannak a szocializmus saját teoretikusai, akik megalkotják a helyi közeghez adaptált gondolatot. Ezért a marxizmus sem maradhatott egységes, annyiféle marxizmus bontakozott ki, ahány nemzetállam van, épp ezért nem is lehet egységesen megírni annak történetét.
Ilsen About május 6-i angol nyelvű előadásai közül a délelőtti a „cigánykérdés” artikulálódását mutatta be 1900 és 1940 között, Európában. A roma társadalmak szemben a kizárás politikájával. A „cigánykérdés” genealógiája Európában 1900 és 1940 között (Romani Societies Face Exclusionary Policies: Genealogy of the “Gypsy Question” in Europe, 1900-1940) című előadása a 19. század végének nemzetépítő törekvéseivel indított. Ennek következtében jelent meg ugyanis az igény, hogy a társadalmakban meghatározzák és felmérjék a romák helyzetét. Ekkor végezték az első összeírásokat (Magyarországon 1893-ban), amivel a modern államoknak többek között célja volt az állampolgárok kontrollálása, hadra fogása és a migráció visszaszorítása. Ez utóbbi pedig a romákat különösképp érintette, hiszen többnyire vándorló életmódot folytattak. 1901-ben született az első térkép is Finnországban, amely a romák térbeli elhelyezkedését ábrázolta. A kezdeményezés célja az volt, hogy a finneknek bemutassák, hogyan kerültek az ő területükre a romák Indiából. A nemzetállamokon túl az érdeklődés elsősorban az illegális vándorlás miatt fordult a romák felé, melynek eredményeként Svájcban rendeztek konferenciát. Mindenközben a biológiai és kriminológiai antropológia megteremtette a maga romaképét, amelynek része a bűnözői életmód. Eszerint az elképzelés szerint a szocializációs közeg miatt a beleszületőknek nincs is esélye más utat választani. Ezen elméletek a biológiai jellegű karakterformákhoz mentalitásbeli következtetéseket kapcsolnak, tehát azt állítják, hogy a romák illegalitásra hajlamosak. Ezekben a diskurzusokba azonban az érintett csoportnak nem volt beleszólása, és nem is igazán jött létre olyan politikai, kritikai vélemény, amely szembeszállt volna az uralkodó narratívával, így a második világháborúban pont a romák lettek a holokauszt egyik leginkább érintett csoportja.
A második előadásban, amelynek címe A 20. századi roma világok vizuális története: tárgyiasítás és emancipáció (A Visual History of Romani Worlds in the 20th Century: Objectification and Emancipation), Ilsen About maga is képekre támaszkodva, a vizuális megjelenítés segítségével mutatta be, hogy a képi ábrázolás miként karakterologizálta a romákat. Az őket reprezentáló formák egy meglehetősen sztereotipikus ábrázolást hoztak létre. A róluk kialakított vizuális benyomás lényegében megegyezett a vidéki tájban, népiesnek ható viseletet hordó emberek képével. Ez az összkép időnként árnyalódott különböző etnográfiai fotókkal, de a romák fotográfiában kialakult hagyományos ábrázolásmódját, ahogy a róluk kialakult közvéleményt sem sikerült párbeszédbe állítani más narratívákkal, megjelenítési formákkal.
- Ilsen About
Az előadássorozat zárásaként Roger Chartier május 9-én 11 órától tart előadást az ELTE BTK Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyvtárában.
Fotó: Csicsics Anna és Kökényessy Zsófia
