Mesezene, avagy a játékos olvasástanulás

Kreatív olvasástanulás? Élménypedagógia? Vajon valóban alkalmazható módszerek ezek, és mérhetően jobb eredménnyel bírnak a hagyományos tanítási módszerekhez képest? A múlt hét szerdai ELTE BTK-n megrendezett A fonológiai tudatosság fejlesztése a Mesezene módszerrel című előadáson kaphattunk az imént feltett kérdésekre választ, amely a Magyar Tudomány Ünnepe keretein belül került megszervezésre.

Szűcs Antal Mór logopédus, zenész, gyógypedagógus és zeneterapeuta, valamint az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán tanársegédként dolgozik. Ő kezdte el kifejleszteni a Mesezene módszert, melyet először Ványi Ágnes logopédussal, majd később Sándor Krisztina pszichopedagógussal dolgoztak ki. A módszer két modulból áll, az egyik az iskolai, amely olvasástanulás megkönnyítésére szolgál, a másik pedig az óvodai, melynek segítségével a gyerekek felkészülnek az iskolában rájuk váró feladatokra, utóbbi tulajdonképpen az olvasástanulás előkészítésére szolgál. A szerdai előadáson az óvodai modul került bemutatásra.

Az óvodai módszert tekinthetjük az iskolaitól független, önálló módszernek, amit az óvoda nagycsoportjában alkalmaznak az olvasás elősegítése érdekében. A „mesezene” szó maga két szóból tevődik össze; mesefolyam és zenezörej. A mesefolyam mesék láncolatát jelöli, egyfajta történeti folytonosságot, ami segít a hosszútávú érdeklődés felkeltésében/fenntartásában, valamint fejleszti a hosszútávú memóriát. A zenezörej pedig egy speciális zeneértelmezést takar, melyben hangok, zajok, zörejek kerülnek felhasználásra, ami által a zene kommunikációs szerephez jut, vagyis alátámasztja az éppen hallott történetet. Mindkét összetevő hozzásegít ahhoz, hogy a gyerekek fejében mentális képek alakulhassanak ki, ami nem csak a kreativitásukat fejleszti, de nagyban hozzájárul a későbbi írott nyelv dekódolásában is. Az óvodai modul három területet érzékenyít, egyrészt a magánhangzók tanulását, másrészt a mássalhangzókét, harmadrészt pedig az összeolvasást.

A Mesezene foglalkozásokon a gyerekek igen mozgékony tevékenységekben vesznek részt. Minden egyes hangot egy-egy történethez kötnek, ami által az jobban rögzül, könnyebben hívható elő. A magánhangzók tanulása például lufikkal történik. Minden egyes hanghoz kapcsolódik egy adott színű lufi, melyhez pluszban egy érzést is társítanak, valamint egy arckifejezést. A lufikhoz kapcsolódnak történetek, amik izgalmassá varázsolják a kicsik számára a tanulási folyamatot. A módszer a magánhangzók pontos megtanulása mellett érzelmileg is fejleszti a gyerekeket, hiszen a foglalkozások végén közös beszélgetésekre nyílik lehetőség. A mássalhangzókhoz játékok kapcsolódnak, valamint emberi tulajdonságokat párosítanak a történetekhez. Tíz, fonetikai szempontból könnyebb mássalhangzót választottak ki. Az év végén, amikor mindegyik hangot memorizálták a gyerekek, képek segítségével elkezdődik az összeolvasás tanulása.

A módszer sikerességét a 2015-16-os tanévben első osztályosoknál végzett kutatások igazolják. A 39 gyereket vizsgáló kutatás az olvasási képességekre irányult. Vizsgálták a fonéma-graféma asszociációt, valamint az összeolvasás képességét. Utóbbit a pedagógusok az olvasástanulás legnehezebb fázisának tartanak. A kutatás során a gyerekek két csoportját vizsgálták: akik óvodás korukban részt vettek mesezene foglalkozásokon, illetve akik nem. Olvasási képességeiket mind idő, mind pedig minőség szempontjából vizsgálták. Többféle mérőeszközt alkalmaztak a kutatást végző szakemberek: szótagszintet vizsgáltak (mennyire képesek a gyerekek a szavak szegmentálására, valamint milyen a rímtudatosságuk), vizsgálták a fonémaszintet percepció szerint (hogyan azonosítják a hangokat), valamint izoláció szerint, ezenkívül vizsgálták a verbális fluenciát, valamint a munkamemóriát – utóbbit kétféleképpen: álszavak ismételtetésével és fordított számemlékezet vizsgálatával.

A módszer igen hatékonynak bizonyult, ugyanis a Mesezenét alkalmazó óvodákban tanult gyerekek minden vizsgálati szinten jobban teljesítettek. Idő szempontjából feleannyi időre volt szükségük, ám ez a minőség rovására sem ment, hiszen minőségi szempontból is lényegesen jobbak lettek az eredményeik. Míg egy átlagos elsős két-három hibát vétett az olvasásban, addig a módszerrel tanult diákok szinte mindegyike hibátlanul teljesített.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]