A múlt ipara szennyezi jelenünk Dunáját

A Duna vize 1947 óta nem volt ennyire alacsony – a kevés víz felszínre hozza a mederben szunnyadó titkokat. Ezek közül a titkok közül többnyire izgalmas történelmi jelentőségű felfedezésekkel találkozunk, mint például a lezuhant amerikai bombázógép roncsai, vannak azonban kevésbé örömteli jelenségek is. Legutóbb például többek figyelmét felkeltette, hogy az egykori Óbudai Gázgyár területénél rossz szagú, olajos folyadék csorog kis erecskékben a vízfolyam felé.

20917296_f6b8ebe96e1465942560b8d2c27d9a02_x

Az Óbudai Gázgyár 1914-es üzembelépésekor a legkorszerűbb gázgyárak egyike volt, napi kapacitása megközelítette a 250 ezer köbméter előállított gázt is. 1984-es bezárásáig két egyéb funkciót is betöltött: kokszot és kátrányt is állítottak itt elő. A kátránytornyokat, ahol a felhalmozott anyagot a gravitáció segítségével választották szét könnyű és az útépítésben is használt nehéz kátránnyá, 2014-ben felújították, az alattuk található szennyezett talajt kicserélték. Azóta viszont azon kívül, hogy néha építészeti túrák látványosságaként szolgálnak, üresen, lezárva várják jövőbeni felhasználásukat. A komplexum többi része továbbra is meglehetősen rossz állapotban van. Az olajos patakok valószínűleg a termelésből megmaradt, nem megfelelően tárolt gázmassza talajszennyező hatása következtében jöttek létre.

Az Index és a Greenpeace szakemberei októberben több helyen is üledék- és csurgalékvízmintát vettek a kérdéses folyószakaszon, majd labori elemzés után elkeserítő eredményekhez jutottak: több rákkeltő anyag többszörös határérték-túllépését tapasztalták. Az ilyen anyagok, mint például a cianid, az arzén, az ólom, az etil-benzol, a cink, a higany és a naftalinok, súlyosan egészség- és környezetkárosító hatásúak. Normál vízállásnál a probléma nem tűnik fel, hiszen a vízben a méreganyag felhígul, a szivárgás pedig kevésbé, vagy csak a vízfelszín alatt jut a mederbe, így többnyire elkerüli a társadalom figyelmét. Alacsony vízállásnál azonban az élővilág közvetlenül érintkezhet a csurgalékvízzel, vagy beszívhatja az abból kiáramló gázokat. Így pedig maradandó károk keletkezhetnek az élővilágban, legyen szó a növényvilágról, hal- vagy madárpopulációról vagy a Duna budapesti szakaszának északi részén egyre gyakrabban feltűnő európai hódokról.

A környékre látogató emberek sincsenek teljesen biztonságban. A csurgalékvíz veszélyeztetheti a kirándulók és horgászok egészségét, valamint alacsony vízálláskor a méreganyag koncentrációja megnő, így a kevésbé hatékony parti szűrésű kutakon át az ivóvízbe is bekerülhet; bár a Fővárosi Vízművek szerint ez nem fenyeget, közleményükben biztosítanak mindenkit Budapest ivóvíz-ellátásának szennyezésmentességéről.

A megoldás pedig? Kérdéses, és költséges. A terület megtisztítása hivatalosan a Főgáz feladata lenne. 2002-ben el is készítették a terület kármentesítési tervét, a hosszas vita után 2017-ben kiírt tender sikertelen volt, mivel az egyetlen pályázó a kiírt összeg duplájáért vállalta volna a munkát. A tervek szerint 669 753 tonna (más viszonylatokban: 149 ezer afrikai elefántnyi) talajt kellett volna eltávolítani. Ennek legnagyobb részét ideiglenesen deponálták és visszatöltötték volna, kisebb részét pedig elszállítás után ártalmatlanították volna, helyette pedig új talajjal töltötték volna fel a területet. Azonban lehet, hogy van egy másik út is. A szomszédos területen fekvő Graphisoft Park szeretné minél gyorsabban kármentesíteni a területet, ehhez pedig egy könnyebb, gyorsabb tervvel álltak elő. A szakértők szerint a Duna szennyezése a partvonalra telepített szűrőkutakkal egyszerűen és viszonylag gyorsan megoldható. Nemzetközi tapasztalatok szerint, mivel a szennyezés felülről biztonságosan szigetelhető, elég lenne 3 méteres mélységig elvégezni a földcserét a felszín parkosításához és a növények telepítéséhez. A szigetelés miatt a szennyezés nem terjedne tovább, a talajvíz folyamatos keringetésével és szűrésével pedig a szennyezés fokozatosan maradéktalanul eltávolítható lenne, így bár a procedúra időigényesebb a teljes földcserénél, kevésbé invazív módon, a szennyezett talaj szállításakor fellépő kockázatok nélkül lehetne visszaállítani a területet eredetihez közeli állapotára. Akármelyik megoldás mellett döntsenek is végül a döntéshozók, remélhetőleg minél előbb elkezdődhetnek a munkálatok, mielőtt még több, súlyosabb kár keletkezik a Duna törékeny ökoszisztémájában.

Forrás: Index
Képek: Szili Tamás (Index), Greenpeace