Íme beszámolónk A történelem elfeledett szereplői című előadássorozat első alkalmáról. Varga Virág írása.
Korszakokon átívelő előadássorozatot indított ebben a félévben az ELTE BTK történelem szakos hallgatóiból álló öntevékeny csoport, az I. Tóth Zoltán Kör. A köztudatból némiképp kikerült történelmi alakok életét bemutató sorozat A történelem elfeledett szereplői fantázianevet kapta. Az érdeklődők 2018. szeptember 26-án 18 órakor, a bölcsészkar Történeti Intézetének Szekfű Gyula könyvtárában hallgathatták meg az első előadást, amelyet Dr. Németh György, az Ókortörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára tartott Alkibiadész ókori athéni hadvezér fordulatos életpályájáról.
Alkibiadész. Forrás: wikipedia.hu
Molnár Attila rövid megnyitója után Németh György azzal kezdte referátumát, hogy sajnos a történelem szakos hallgatóknak tartott ókori görög történelem előadásokon kevéssé áll módjában Alkibiadészról beszélnie, pedig a hadvezér méltó lenne a figyelemre. Cornelius Nepos történetíró a Híres férfiakról című életrajzgyűjteményében így ír a szóban forgó athéniról: „Nem volt ember, aki hibák vagy erények dolgában felülmúlta volna.” Ez az idézet előrevetítette, hogy egy tehetséges, ámde kétesen megítélhető személyről fogunk hallani.
Alkibiadész a Kr. e. 5. században született Athénban, apját, Kleiniászt korán elveszítette (Kr. e. 447-ben esett el Koróneiánál). Anyja a híres Alkmaiónida nemzetséghez tartozott, akárcsak Alkibiadész későbbi nevelője, Periklész. Ifjúkorában Szókratész volt a tanítómestere. Mielőtt Alkibiadész politikai-hadi szerepvállalására tért volna rá az előadó, előbb érdekes történeteket osztott meg a hallgatósággal, amelyek az athéni államférfi jellemébe nyújtottak betekintést. Platón dialógusából, A lakomából kiderül, hogy Alkibiadész reménytelenül szerelmes volt Szókratészba, ám nem sikerült elcsábítania („noha Szókratésszel háltam, úgy keltem föl mellőle, mintha csak apámmal, bátyámmal aludtam volna”). Ezután szóba került egy ókori görög fúvós hangszer, az aulosz, amely a művelt görög ifjak egyik jellegzetes eszköze volt, azonban Alkibiadész nem volt hajlandó rajta játszani. Az auloszok gyakran fuvolaként szerepelnek a görög szövegek fordításaiban, Németh György azonban hangsúlyozta, hogy ez semmiképp sem helyes szóhasználat, mert az aulosz hangja inkább az oboáéhoz hasonlíthatott, de az a két hangszer sem tekinthető azonosnak, ezért célszerű lenne inkább auloszként meghagyni a fordítások adott szöveghelyein a zeneszerszám nevét. Alkibiadész azért nem szeretett auloszon játszani, mert eltorzult az arca közben: a hadvezér valóban kitűnt testi szépségével kortársai közül, ez a történet pedig egyben azt is tanúsítja, hogy ezen tulajdonságára bizony hiú is volt.
Vázaképen fennmaradt aulosz. Forrás: wikipedia.hu
Alkibiadész politikai belépője a peloponnészoszi háború idejére tehető (Kr. 431–404.). A peloponnészoszi háborút Athén és Spárta vívta a Peloponnészoszi-félsziget birtoklásáért. Első szakasza, az archidamoszi háború Kr. e. 431-ben kezdődött, és Kr. e. 421-ben ért véget a Nikiász-féle békével. Alkibiadész, akinek családja spártai vendégbarát volt, nem vette jó néven, hogy a spártai szövetség a béke megkötésekor őt nem kereste fel személyesen a vendégbaráti kötelék ellenére sem. Ez volt közvetlen kirobbantó oka annak a koalíciónak, amelyet Alkibiadész Kr. e. 418-ban, a békekötés után hozott létre Spárta ellen Argosz, Mantineia és Élisz részvételével. A szövetség tulajdonképpen lezárta földrajzilag nyugat-keleti irányban a Peloponnészoszi-félszigetet, azonban nem volt sikeres a működésük, vereséget szenvedtek Mantineiánál Spártától.
Nem sokkal később az utolsó ismert cserépszavazás révén merült fel Alkibiadész neve a történelemben. A voksolást egy száműzendő személy kiválasztására használták, és Kr. e. 417-ben vagy 416-ban zajlott, amikor politikai patthelyzet alakult ki Athénban: Nikiász szeretett volna megszabadulni Alkibiadésztól, azonban nem lehetett benne teljesen biztos, hogy terve sikerül. A cserépszavazás előtti este Alkibiadész és Nikiász titokban találkoztak, feltehetőleg azért, hogy kiszemeljenek egy harmadik személyt, aki a közéletben jelentéktelen, és akit kettejük helyett különösebb visszhang nélkül lehetne száműzetni. Így még a szavazás előtt híre mehetett annak, kit lenne „javasolt” a cserepekre írni a szavazóknak. A konspirálók Hüperbolosz száműzetésében egyeztek meg, ami valóban elterjedt a választók között, ugyanis a peloponnészoszi háború szempontjából teljesen lényegtelen Hüperbolosz nevét írták fel a legtöbben a cserepekre. Ezután nem tartottak több cserépszavazást Athénban, ugyanis egyértelművé vált, milyen könnyen manipulálható eseményről van szó.
Alkibiadész életének következő jelentős eseménye a Kr. e. 416. évi olympiai kocsiversenyen aratott győzelem volt, amely még ismertebbé tette nevét. Tovább fokozta népszerűségét, hogy a viadalon a 2. és 4. helyet is ő szerezte meg: ez úgy volt lehetséges, hogy több kocsit is felvásárolt, így a saját maga által hajtott kocsin kívül átvitt értelemben a többivel is szerezhetett dicsőséges pozíciókat.
Ezután következett a peloponnészoszi háború második szakasza, a szicíliai expedíció Kr. e. 415–413. között. Alkibiadészt hajtotta a szenvedély, rengeteg szónoklatot tartott, Nikiász pedig megfontoltabb volt a tervezést illetően. Alkibiadészt hadvezérré választották; terve magában foglalta Szicília, Dél-Itália és Karthágó elfoglalását is. 20 000 fős sereg élén indult útnak, ám még út közben visszahívták Athénba, hogy védekezzen az ellene felmerült vádak ellen. A fiatal hadvezér gyanúba keveredett azt illetően, hogy titkos szertartásokat gúnyolt ki és hogy hermákat csonkított meg. Alkibiadész azonban félt visszamenni Athénba, így visszafelé menet inkább az út elején még ellenségként aposztrofált Spárta felé vette az irányt. Spártában egy minden bizonnyal elég meggyőző beszédet tarthatott, ugyanis a lakedaimóniak nemhogy nem végezték ki az athéni hadvezért, hanem még egy hadsereget is adtak neki (tulajdonképpen felajánlotta a spártaiaknak, hogy megvehetik a flottáját). A spártai flotta Kr. e. 413-ban hatalmas vereséget mért Athénra – ez volt Alkibiadész első hazaárulásának története. Németh György az előadás ezen pontján párhuzamot vont a szicíliai expedíció, illetve az 1982-es, Argentína és az Egyesült Királyság között zajló Falkland-szigeteki háború között: mindkettőbe rendkívül nagy flottát vontak be, anélkül, hogy különösebb átgondoltságot tükrözött volna a haditerv.
Dr. Németh György (és Alkibiadész). Fotó: Burkus Dávid
Alkibiadész hűsége Spártához sem tartott sokáig: teherbe ejtette Ágisz király feleségét. A királyné titokban Alkibiadésznak szólította a csecsemőt, amit meghallott a király, így Alkibiadésznak távoznia kellett. Tudta, hogy a történtek után Athénba nem mehet vissza, ezért Perzsiába érkezett, azon munkálkodva, hogy a perzsák Athént és Spártát is támogassák. Közben Kr. e. 411-ben Athénban az ún. négyszázak államcsínye megdöntötte a demokráciát. Alkibiadész visszatért Athénba, és a négyszázakkal kiegyezve a flotta élére állt. Kezdeti sikerei után Kr. e. 405-ben Aiogoszpotamoinál döntő vereséget szenvedett az athéni hajóhad. Az attikai város kapitulációja után elvesztette korábbi státuszát, anarchiába süllyedt, a harminc spártai zsarnok uralma következett, akik a demokrácia korábbi résztvevőit is üldözték. Alkibiadész Trákiába távozott, azonban nem sokáig élvezhette önkéntes száműzetését. Meggyilkolása egy komplett üzengetés-lánc segítségével történt meg: Kritiász először Lüszandroszt bízta meg ezzel, aki Pharnabazosznak szólt, ám végül csak Pharnabazosz rokonai merészkedtek tettlegességig. Felgyújtották Alkibiadész házát, amelyben kedvesével, egy Timandra nevű hetairával lakott, ám a legenda szerint nem fogott tüzet a többszörös hazaáruló ruhája. Ennek köszönhetően merénylői alig mertek rátámadni, végül lándzsákat dobáltak és nyilakat lőttek rá. Alkibiadészt halála utána Athénban rehabilitálták.
A hallgatóság azon kívül, hogy megismerkedhetett egy rendkívül fordulatos és izgalmas ókori életpályával, az előadás után kitölthetett egy feleletválasztós tesztkérdést is, amely a referátum egyik részletére kérdezett rá. Az I. Tóth Zoltán Kör az előadássorozathoz kapcsolódóan nyereményjátékot szervez: azok, akik a félév során legalább három előadás után helyesen válaszolnak a feltett kérdésre, nyerhetnek egy 3000 Ft értékű könyvutalványt, valamint egy üveg bort a decemberi sorsoláson. A történelem elfeledett szereplői előadássorozat második alkalmára 2018. október 9-én, kedden 18 órakor, szintén a Szekfű Gyula Könyvtárban kerül sor: Körmendi Tamás, a Történelem Segédtudományai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense fog előadást tartani, ezúttal a középkor vizeire hajózva, Remete Günther életéről.
A kiemelt kép Burkus Dávid munkája, forrás és további fotók: ELTE Online.
