Kijevi krónikák, a Német Lovagrend a keresztes háborúkban, főpapi pecsétek… Június 7-én és 8-án szervezi középkorral foglalkozó doktoranduszi konferenciáját az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolája. A sokszínű előadássorozat első napjából szemezgettünk.
Kétnapos történelemtudományi konferenciát szervez doktoranduszoknak az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Középkori Magyar Történeti, Történelem Segédtudományai és Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Programja. Ahogyan azt Dr. Sonkoly Gábor, a bölcsészkar dékánja a június 7-ei megnyitón elmondta, kiemelkedik ez az egyre növekvő konferencia abban az időben, mikor a történelmi (asszirológiai, latin, ógörög stb.) alapképzésekre egyre alacsonyabb a jelentkezők száma. A dékán beszélt a bölcsészettudományok felé növekvő elvárásról, hogy hasznosítható, alkalmazott tudományi irányba mozduljanak el ‒ és kiemelte az elmélet, a kutatás fontosságát. Mint mondta: “bölcsészkutatás nélkül az identitásunkat, a kritikai gondolkodásunkat veszítjük el ‒ ami egy ember életében halálos”.
Nemcsak Sonkoly Gábor, de Dr. Erdődy Gábor, a Történelemtudományok Doktori Iskola vezetője is megemlítette, hogy fontos, hogy a konferencián nem csupán budapesti egyetemek vesznek részt: az ELTE mellett érkeztek előadók Szegedről, Pécsről, a CEU-ról és a Debreceni Egyetemről egyaránt. Figyelmeztetett, hogy bár örömteli, hogy hazai téren az ELTE szinte minden szempontból erősödött, azonban nemzetközi szinten hátrább szorul. Ez szerinte egyáltalán nem az egyetemi oktatókon múlik: a versenyfeltételek egészen mások.
A konferencia plenáris előadását Dr. Font Márta, a PTE Történettudományi Intézetének professzora tartotta a 12. századi kijevi krónikaszerkesztésekről. Az előadása előtt hangsúlyozta a középkorászok közötti együttműködés fontosságát (részben kapcsolódva a dékán úr megjegyzéséhez, miszerint pozitív nemzetközi példa a hálózatos, azaz több egyetem együttműködésével létrejövő doktori iskola). Prezentációjában különösen fontos szerepet kapott ‒ a témából adódóan ‒ a forráskritika kérdése: azaz annak a felismerésnek a hatása (teszem hozzá én), hogy a történelemtudomány történettudomány is, különböző szöveges és nem szöveges források elemzésén alapszik. Az általa elemzett két kódex rekonstruált: a legkorábbi szövegek a 14. sz. végén keletkeztek, innen kell a kutatóknak másolatokból, szövegvariánsokból létrehozniuk egy (feltételezett) eredeti krónikát.
Ehhez a vonulathoz csatlakozott több doktoranduszi előadás is, különösen az első szekcióban. Báling Péter (PTE) a mogyoródi csatában egy forrás szerint résztvevő Szvatopluk kilétét próbálta felfedni, s előadása végén (több lehetséges opció és lehetséges ellenérv felvetése után) azt a tételmondatot mondta ki, hogy ez a gondolatmenet források hiányában egyelőre pusztán hipotézis marad. Veres Kristóf György (ELTE) a 13. század főpapi pecsétjeinek elemzésekor megemlítette, hogy bár sok pecsétről készült fotó a DL-DF nevű adatbázisba, ezek egy része kis felbontású, és sok oklevél nem is szerepel még. A kutatás nehézségeit mutatja, hogy mikor a levéltárakból kért (jobb) fotót a pecsétekről, szembesült azzal, hogy egy-egy pecsét azóta megsemmisült. Kis Iván (ELTE) V. László királyról szóló előadásában Thomas Ebendorfer szövegére támaszkodott. Hozzátette, hogy a kutatás kezdeti fázisában van, és érdemes lesz forráskritikával élnie és összevetnie Ebendorfer szövegét más forrásokkal ‒ főleg, mivel néhol akár kronológiai kérdésben is téved.
A második szekció már kicsit másképp épült fel. Borbás Benjámin (ELTE) a 13. századi keresztes hadjáratok hatását mutatta a Német Lovagrendre nézve. Elmondta, hogy bár a Lovagrend kezdetben meglehetősen kevés haderőt tudott kiállítani (emiatt aztán inkább szervezői szerepet vállalt), az ötödik keresztes hadjárat mégis elismerést hozott számára. Például akkora pénztámogatást kapott, mint két másik rend, noha azok több száz katonát küldtek háborúba. (Ezután rövid időn belül kétszer is megsemmisült a Lovagrend hadereje a háborúkban.) B. Szabó János szekcióelnök hozzászólása talán más megvilágításba helyezi a helyzetet: felvetette, nem lehet-e, hogy a pápai támogatást elsősorban nem a saját érdemükért kapták, hanem azért, hogy más ne kapja meg. Ilyenformán újból felmerült a narratíva, az újabb és újabb szempontok, értelmezési lehetőségek hangsúlyos szerepe.
A hadtörténetnél maradva Szokola László (ELTE) elsősorban a késő középkori besztercei katonaállítás történetéről beszélt jegyzékek, adóbefizetési adatok összevetésével. A rendelkezésre álló adatokból azt a végkövetkeztetést szűrte le, hogy a legszegényebb, egyben legnépesebb réteg valószínűleg nem katonáskodott, inkább a középosztályra volt jellemző (az ennél gazdagabbak jellemzően kiváltották magukat). Az, hogy a szegényebbek miért nem szerepeltek a katonaösszeírásban, még kérdés (hiszen a város fel tudta fegyverezni őket) ‒ bár a hozzászólók adtak ötleteket a kutatónak.
Kozák-Kígyóssy Szabolcs László (ELTE) a kézifegyverek előállításáról beszélt a késő középkori Brassó városában. Elemzésében a különféle szakmákat vizsgálta, előrebocsátva, hogy mivel a német szakkifejezések egyaránt vonatkozhatnak céhre és céhbe nem tömörülő szakmára, bizonytalan, valójában mely szakmák rendelkeztek céhhel. A terminológiai kérdés mellett felmerült a már Szokola előadásában szereplő névprobléma: azaz hogy mennyire feltételezhetjük, hogy a különféle szakmákból eredő nevek (Lakatos, Kovács stb.) valóban ilyen hivatást űző embereket takartak még mindig.
A doktoranduszkonferencia plenáris előadásának és első két szekciójának ilyenfajta vázlatos áttekintése is megmutathatta már, milyen kihívások elé áll a történelemtudományok kutatója. Nemcsak az írott források hiánya vagy variabilitása, de a folyamatosan források, a terminológiai (tehát nyelvi) kérdések és az újabb és újabb felvetődő szempontok is nehezítik a munkát. Mindamellett ez biztosítja a történelem kutatásának kimeríthetetlenségét is ‒ akár alkalmazott, akár elméleti tudományos keretben.
A konferencia folytatása ma, június 8-án megtekinthető az ELTE BTK 6-8. épületének I. emeletén, a Székfű Gyula Könyvtárban.
A programot itt találják.
A kiemelt kép a kijevi krónikák közül a Régmúlt idők elbeszélésének (a Radziwiłł-kódexben szereplő másolatának) egy lapja. Forrás: Wikipédia.
