A Klasszmagyar Műhely 2017. szeptemberében kezdte meg a működését. A koordinátor Vitekné dr. Balogh Piroska, a Műhely vezetője pedig Fazekas Júlia és Santavecz Anita. A kezdeményezés a XVIII-XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék támogatásával indult meg.
Ősztől kezdve heti rendszerességgel gyűlt össze a csoport. A tagok kiemelten érdeklődnek a klasszikus magyar irodalom témaköre iránt és úgy gondolták, hogy nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a témakörre a tanulmányaikban. 2018. május 4–5-én a XVIII.–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék és a Klasszmagyar Műhely konferenciát rendezett ELTE BTK-n Cholnoky Viktor 150. születésnapja alkalmából. A konferenciára alapszakos-, mesterszakos-, osztatlan tanárképzésben és doktori képzésben résztvevő hallgatók jelentkeztek előadónak.
A konferencia alapvető témája az ismerős ismeretlenség volt. Olyan előadások hangoztak el, amelyek valamilyen 19. századi, vagy századfordulós irodalmi műhöz, illetve alkotóhoz kapcsolódtak. A konferencián kiemelt hangsúlyt fektettek Cholnoky Viktor műveire, irodalmi szerepére, születésének 150. évfordulója alkalmából.
A Klasszmagyar Műhely május 9-én tartotta utolsó találkozóját a tavaszi félévben. Felkértem a tagokat, hogy alkossanak véleményt a Műhelyről és értékeljék az egész éves munkát.
„Azért nagyon élvezetes ez a műhely, mert először tapasztalom, hogy megkötések nélkül, teljes önszorgalomból egy hallgatói közösség hétről hétre összeül, és hasznos információkat, meglátásokat tud egymással megosztani. Szeretem, hogy ebben a félévben már többen, több érdeklődési területről vagyunk – és ezáltal teljesen különböző szövegekkel ismerkedhetek meg, amiket egyébként lehet, hogy nem is olvasnék el magamtól.” – mondta Kiss Andrea Kriszta.
Madari Diána a következőket válaszolta: „A Műhelyről azt tudom írni, hogy nagyon jó érzés volt olyan közösségben együtt dolgozni, ahol hasonlóan lelkesedünk és érdeklődünk a klasszmagyaros szövegekért, és jó volt, hogy az alkalmak bár kötetlenebbek voltak egy szemináriumnál, sokat tudtak segíteni abban, hogyan beszéljünk irodalmi szövegekről. A legjobb talán az volt a félév során, hogy együtt alakítottuk az alkalmak témáit, így a tagok kedvenc szerzői, művei kerültek sorra, ami óriási segítség volt a konferenciára készülésben és a későbbi munkában is. Tetszett a műhely kötetlensége, a beszélgetések inspiráltak, hogy készüljek, olvassak a következő alkalmakra. Nagyon remélem, hogy ősszel folytatódnak az alkalmak.”
Kovács Viktor és Kovács Dominik így írt a Műhelyről: „Idén februártól látogatjuk a Klasszikus Magyar Irodalom Műhelyt. Úgy gondoljuk, a heti alkalmak mind a közösséghez tartozás, mind pedig a 18-19. század irodalmának megismerése és feldolgozása szempontjából nagyon inspirálóak. A foglalkozások során kötetlenül, a műértelmezés személyenkénti különbözőségét maximálisan elfogadva beszélgetünk egy a csoport valamely tagjának vizsgálatát képező irodalmi alkotásról. Az elhangzó javaslatok, tanácsok, eszmecserék révén nemcsak az addig kevésbé ismert alkotásokkal kerülünk közelebbi viszonyba, hanem újabb nézőpontokkal és kutatási módszerekkel is, amelyek mindenképpen hasznosak lehetnek a jövőbeli munkáink során. A tavaszi félév végén tartott műhelykonferencia szintén pozitív élmény a számunkra, érdekes szövegekkel és megközelítési módokkal, kevésbé feltárt szerzői életművek darabjaival találkozhattunk az előadásokban.”
Nagy Hilda nagyon fontos kezdeményezésnek tartja a Műhely létrejöttét, hiszen „a szakkollégiumok zárt közegével ellentétben, mindenki véleményét fogadja, vitatja. Továbbá lényeges, hogy olyan szövegek kerülnek megvitatásra, amelyek konszenzus alapján minden tagot foglalkoztatnak, viszont periferiális szerepet egyaránt betöltenek. A közös gondolkodás különösen kiemelendő,hiszen úgy működünk, akár egy kisebb kutatócsoport. Az, hogy egy éves munkát konferenciával, és kötettervvel lehet lezárni, nagyon ritka eset, de ez is arra mutat rá, hogy kellő idő és elszántság esetén nagyobb célokat is könnyen el lehet érni. Remélem, hasonlóan jól alakul a Műhely jövője, és megmaradnak az alapkövek, miközben új arcok és szemléletek is csatlakoznak.”
A Klasszmagyar Műhely további tevékenységéről az egyik vezetőt, Fazekas Júliát kérdeztem. „Sok értékes alkalmat tarthattunk idén, számomra (és az a benyomásom, vagy legalábbis bízom benne, hogy a többieknek is) nagy élményt és tanulságot jelentett a Műhely. Jövőre a tervek szerint az eddigiekhez hasonlóan, most kimaradó és további izgalmas témákkal folytatjuk.”
A kiemelt kép Vadócz Gergely munkája
