Ritoók Emma izgalmas személyisége a magyar nőtörténetnek. Tevékenységével a múlt századi haladó nő típusát képviseli, aki fontosnak tartotta, hogy művelődjön, és hogy intézményi keretek között részesüljön oktatásban. Sokoldalú érdeklődése, elmélyült művészeti-esztétikai tudása a kor egyik fontos gondolkodójává avatja. Érdemes emlékeznünk rá.
1945. április 3-án halt meg Ritoók Emma írónő.
Ritoók Emma haladó szellemiségű értelmiségi volt. Sokféle témában nyilatkozott meg, nemcsak írónő, hanem költő, író, esztéta és műfordító is volt. 1868-ban született Nagyváradon, naplójából kiderül, hogy úgy érezte, nem a megfelelő helyet és időt választotta a megszületésre. Emma nemesi származású, református középosztálybeli családból származott. Közép- és felsőfokú tanulmányokat szeretett volna folytatni, azonban ez nem volt egyszerű, mert lányok 1895 előtt nem járhattak gimnáziumba és egyetemre. A nők számára egyetemi tanulmányok folytatása csak egy 1895-ben kiadott rendelet megjelenése után vált lehetővé. Ritoóknak 1895-ben nyílt lehetősége arra, hogy érettségi vizsgát tegyen. A váradi premontrei gimnáziumban magánúton elvégzett 6 gimnáziumi évet, majd gyorsított ütemben 1900-ban érettségi vizsgát tett. Ezután a budapesti egyetemen bölcsészetet tanult olyan társak között, mint Babits Mihály, Juhász Gyula vagy Kosztolányi Dezső. A budapesti évek után Németországban és Franciaországban is folytatott tanulmányokat. A külföldi színházi előadások, kiállítások és művészeti események látogatása inspiratívan hatottak rá. Miután visszatért Magyarországra, a Vasárnapi Kör egyik alapító tagja lett. Kis ideig Tormay Cécile irodalmi-közéleti tevékenységéhez kapcsolódott, majd könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Babitscsal a harmincas években közösen vezették Ritoók Emma szalonját, ahol vasárnap délutánonként a kor magyar művészei (Szabó Lőrinc, Sárközy György, Illés Endre, Szerb Antal, Illyés Gyula stb.) képviseltették magukat.
1906-ban doktorált, disszertációja az Arany János elmélete az eposzról címet viseli. A magyar olvasóközönség előtt ekkor még nem volt túl ismert az északi irodalom. Ritoók Emma úttörőnek számít ebben a vonatkozásban is – lefordította például Knut Hamsun Éhség című regényét.
Sokoldalú tehetségét és műveltségét különböző művészeti és tudományos írásokban mutatta meg. A szakirodalom nem tartja fontosnak a szépirodalmi munkásságát, én azonban szeretnék leszámolni ezzel a véleménnyel. 1922-ben jelent meg A Szellem kalandorai című regénye, amelyet 1993-ban jelentettek meg újra a Pesti Szalon Könyvek kiadónál. A regény keletkezésének történetét általában a Vasárnapi Körben szerzett tapasztalataihoz kötik. A regény a 20. század első két évtizedének Magyarországát mutatja be. A történet Donáth Ervin életét követi nyomon. A regény a fiú felnövéstörténeteként is értelmezhető. Ervin gyerekkora egy vidéki kisvárosban telik, aki már akkor úgy gondolja, hogy más, mint a többiek. Ervin úgy látja, hogy a többi gyerek élete abból áll, hogy szorgalmasan tanulnak az iskolában, majd hazatérve gyerekes csínyeket követnek el, vagy játszanak. A fiú viszolyog már ettől az életmódtól. Igazi barátra nem tud szert tenni, a gondolataiba menekül. Gyakran ragadják el a képzelgései, ezért nehezen érteti meg magát a többiekkel. Először a kis Wéber Gyula kezd el hozzá kötődni, aki csodálattal hallgatja Ervin magyarázatait órákon át. Egy napon azonban a gazdag zsidó családba született Ervin ellátogat Gyuláékhoz, és világossá válik számára, hogy szegények. A regényben a gyermekkori ártatlanság nem oldja fel a kiáltó társadalmi rétegek közti egyenlőtlenséget. Ervin elfordul Gyulától. A fiú ezután Budapestre költözik, és ott folytat tanulmányokat. A pesti társaság egyik kiemelt figurájává, afféle művész filozófussá válik. A szöveg végig lebegteti azt a kérdést, hogy vajon Ervin zsenialitása csupán reprezentáció vagy valós képesség-e. A fiú egész életén át keresi a nőt. Számos lánnyal, asszonnyal folytat majd viszonyt, de egyik kapcsolata sem kecsegtet pozitív kicsengéssel. Ervin végig megfejthetetlen kérdésekre keresi a választ, az állandó filozofálgatás improduktív, csapongó, gyökerek és igaz kapcsolatok nélküli élethez vezet.
