A Kutatók Éjszakája (European Researcher’s Night) hagyományaihoz híven szeptember utolsó péntekén került megrendezésre, immár 12. éve. Ez a tudományos fesztivál rendkívül nagy érdeklődésnek örvend Európa valamennyi országában – hazánkban idén több, mint 50 városban, több, mint 2500 program közül válogathattak az érdeklődők.
A rendezvény köztudott célja a tudomány népszerűsítése, „meg nem fogható” légkörének feloldása, zárt világának kibontása. Mi magyarok ebben kellőképpen lelkesek és eredményesek vagyunk: a kezdetek óta a legtöbb általános iskola, gimnázium, felsőoktatási intézmény promotálja – sőt, szervez programokat is a Kutatók éjszakája keretein belül. Elvégre melyikünknek nem ajánlották fel a jobb fél évi érdemjegyet egy Kutatók éjszakája előadásról szóló beszámoló ellenében? Ugye- ugye!
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerves részét szolgáltatta a budapesti programoknak: több, mint 150 lehetőséggel kecsegtette a betévedni vágyókat. A bőség zavarában találhatta tehát magát az, aki az ELTE programsorozatából válogatott. Tudományok ide vagy oda, egyszerre két (vagy több) helyen lenni még ezen az estén sem sikerült senkinek.
Az én választásom az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karra esett, és az ottani programokon belül is Bányai Éva Hipnóziskutatás: okkult jelenségtől a tudomány főáramáig közel fél évszázad alatt című előadására; illetve egy workshopra, ami Hétköznapi lelki jelenségek tudományos megközelítése néven futott, Osvát Judit és Gyenes Beáta vezetése alatt. De nézzük csak szép sorjában!
Ki az, akit akár csak egy kicsit is érdekel a hipnózis? Igen, pont ennyien voltunk az előadáson: a százfős előadó megtelt. Bányai Éva, a hipnózis nagyasszonya olyan szerénységgel és barátsággal vezetett végig minket a 7 éves kora óta érzett elhivatottság tudatától induló életútján gyakorlatilag addig, míg megdöntötte Pavlov elméletét a hipnózisról, hogy öröm volt nézni. Igen, ’Pavlov kutyája’ Pavlov elméletét! Tudniillik ez a vezető modell azt mondta, a hipnózis részleges alvás – a fiatal Bányai Éva azonban elektrofiziológiai vizsgálatai közben arra lett figyelmes, hogy a páciensek agyi tevékenysége éber. Ez a felfedezése annyira nem hagyta nyugodni, hogy –rengeteg, szinte csodába illő fordulat után – kijutott a Standford Egyetemre, ahol Ernest R. Hilgard kutatólaboratóriumában kifejlesztette aktív-éber hipnózis elméletét. Hazatérve az itthoni tudományos közeg még évekig nevetett rajta, és módszere nem volt alkalmazható a gyakorlatban. Egy sor újabb csodás fordulat után azonban utat tört innovatív ötletével – így napjainkban elfogadott terápiás módszernek számít az aktív-éber hipnózis. Talán már hallottál róla: ebben az esetben nem egy félhomályos szobában, kényelmes fotelben hipnotizálnak, hanem (alap esetben) egy kerékpáron. Ahogy egyre intenzívebb lesz a terápia, a lábak automatikusan, hihetetlen sebességen fogják tekerni a pedált. Sok sportoló alkalmazza, ám nagyon hatékony a depresszió kezelésében is. Jelenleg egy rákbetegekkel folytatott kutatás zajlik, mely már most jelentős eredményekkel büszkélkedhet.
Ne kérdezzétek, milyen indítatásból ültem be előadásra még a Kutatók éjszakáján is – a lényeg, hogy megérte.
Ami a workshopot illeti – szintén teltházas-, címéhez híven hétköznapi volt, és egyszerű. Beszélgettünk a figyelemről, felidézésről és felismerésről is. Nagyon egyszerű szabályszerűségre vezettek rá minket: arra figyelünk, ami nekünk fontos. Ha felidéztetnek velünk egy tárgyat, amit annyira nem figyeltünk meg, arra a sémára fogunk gondolni, ami fejünkben van az adott tárgyal kapcsolatban. Például, mivel Te most olvasod ezt a cikket, meg kellett nyitnod hozzá az ELTE Online honlapját – így biztos láttad már újságunk logóját. Le tudnád rajzolni (puskázás nélkül)? Valószínűleg nem nézted meg pontosan, így –a betűkről alkotott képed alapján – díszesen (hiszen mégiscsak egy logóról beszélünk) fogod leírni azt, hogy E – Online, vagy valami hasonlót. De hányótok tudta, hogyan is néz ki ez a jelkép pontosan?
Szót ejtettünk még a problémamegoldásról, ami abban a tanácsban csúcsosodott ki, hogy think outside the box – tehát, egy feladatot rengeteg oldalról lehet megközelíteni, csak egy kicsit el kell rugaszkodnunk a hagyományos megoldásoktól. Ki mondta például, hogy egy szeget csak kalapáccsal lehet beverni?
Több győzködésre úgy gondolom nincs szükség: a Kutatók éjszakája idén is elérte nemes célkitűzését, és Te, kedves Olvasó, ha csak ezen a cikken keresztül is, de kicsit közelebb kerültél a tudomány bizonyos szegmenseihez.
Ugye, jövőre már saját tapasztalatokra fogsz támaszkodni?
Források: elteonline.hu , phrases.org.uk , kutatokejszakaja.hu
Képek: newsmobile.in , www.psychng.com , media.giphy.com
