Először figyeltek meg hegyomlást üstökösön

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája eddig nem látott jelenséget figyelt meg, egy hegyomlást a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösön. Az omlás következtében feltárult az üstökösmag belső anyaga.

A felvételeket vizsgáló nemzetközi kutatócsoport tagja Tóth Imre, az MTA CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos főmunkatársa is. Az üstökösmagok szinte változatlanul őrzik a Naprendszer ötmilliárd éves, ősi anyagát, tanulmányozásukkal bepillanthatunk a Naprendszer kialakulásakor végbement fizikai folyamatokba. Az üstökösök gázból és porból álló kómája, gáz- és porcsóvái a Nap hőjének hatására alakulnak ki, amikor a Naphoz közeledve az égitest magjának jeges-poros anyaga kiszabadul.

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája 2014. augusztus 6-án állt pályára a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös (67P/C–G) magja körül, és közelről kezdte vizsgálni a mag felszínét, gáz- és poranyagát, a napszél és az üstökös kölcsönhatását. 2014. november 12-én a Philae leszállóegység landolt az üstökösmag felszínén, és hatvan órán keresztül végzett ott méréseket. Szeptember 30-án maga az anyaszonda is előre eltervezett módon leszállt az üstökösmag kijelölt területére.

A küldetéssel kapcsolatos legfrissebb hír, hogy a Rosetta az anyagkibocsátás új forrásvidékét azonosította az üstökös felszínén. A jelenséget vizsgálók között ott van Tóth Imre is, a vizsgálat eredményeit a Nature Astronomy nevű folyóiratban teszik majd közzé.

2015. július 10-én a Rosetta navigációs kamerája (NavCam) az üstökösmag Aswan elnevezésű területe felett egy korábban ott nem látott porfelhőt, illetve fényes porsugarat (por-jetet) figyelt meg, ami egy hirtelen végbement anyagkidobás, kitörés poranyaga volt. A részletes felvételeken az Aswan meredek falú szakadékfala, szirtfala területén egy addig nem látott éles, fényes peremet lehetett megfigyelni. Ami korábban csak sejtés volt, most beigazolódott, a meredek szirtfalak is lehetnek az üstökösmag-aktivitás forrásai.

A leomlott faldarab mintegy 57*81 méter széles és 65 méter magas volt. A korábbi fotókon az omláshoz vezető törésvonalat is megfigyelték: ez nagyjából egy méter széles volt, és mintegy 12 méterre húzódott a szirtfal omlás előtti peremétől. A szirtfal leomlása, a külső borítás lecsúszása után felszínre került az üstökösmag – ugyan csak legfelső, de mégis – belső része. A Nature Astronomyban megjelent cikk szerint a sziklafal leomlásának lehetséges fizikai oka a hősokk, összefüggésben az üstökösmag tengely körüli forgásával.

Forrás: index.hu
Kép: ecolounge.hu