Amikor tényleg meghasad a szív

Sokunknak törték már össze a szívét, és sokszor éreztük úgy, hogy majd meghasad a fájdalomtól. Ugyan ezek a mondatok idővel szentimentális túlzásoknak tűnnek, az orvostudomány az utóbbi évtizedekben egyre komolyabban foglalkozik a jelenséggel. Az 1990-es években ugyanis egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy érzelmeink közvetlen és mérhető módon hatnak testünkre.

Az orvosok éveken keresztül elvetették azt az ötletet, hogy a pszichológia és a fiziológia között kapcsolat van. Arra az elméletre, hogy az érzelmek valódi fizikai problémákat okozhatnak a szívben, ugyanúgy tekintettek, mint a gyógyító kristályokra vagy a homeopátiára. Az „igazi” kardiológusok „igazi” problémákkal foglalkoztak, mint az érelmeszesedés, az aorta-repedés, vagy a vérrög-képződés. Az érzelmességet inkább a pszichológusokra hagyták.

Vadbiológusok és állatorvosok vették először észre, hogy a szélsőséges érzelmek erős negatív hatással lehetnek a testre. A 20. század közepén történt először olyan kutatás, amely során megfigyelték, hogy a halálfélelem miként befolyásolja az állatok szervezetét. Kimutatták, hogy amikor egy ragadozó felbukkan, a préda véráramába annyi adrenalin kerül, hogy már maga a vér szinte méreggé változik, károsítva ezzel az állat izomzatát, a szívet is beleértve. Ezt hívják „zsákmány miopátiának”.

1974-re a jelenség olyannyira ismertté vált az állatorvosok körében, hogy javaslatokat tettek a betegség elkerülésére. Ekkor tudatosult bennük az is, hogy az állatok tudományos vagy megőrzés céljából történő befogása miért volt olyan gyakran végzetes. Míg az orvosok csupán tapogatóztak ezen a területen, az állatorvosok a stresszhez kapcsolódó kardiomiopátiát egyre több vadállatnál figyelték meg: vapitikről, jávorszarvasokról, antilopokról, vízi emlősökről, denevérekről, különféle madarakról, de még a lajhármakiról is készült tanulmány. Kutatásaik alapján az állatvilágban leginkább az apró emlősök, a patások, a madarak, és a főemlősök hajlamosak erre az állapotra.

takotsubo

Az 1990-es évek közepétől egyre több elemzés készült emberekkel kapcsolatban is. Egy 1995-ös kutatás során Jeremy Kark, Silvie Goldman és Leon Epstein megállapította, hogy több izraeli halt meg szívműködéshez köthető okokból 1991. január 18-án. Ez pont az Öböl-háború kezdetének napja, amikor iraki rakétákkal néztek szembe az izraeli civilek. A halálesetek magas számát azonban nem maguk a rakéták okozták, jelentős részük kardiovaszkuláris okokra volt visszavezethető. A civilek széles körében elterjedt, hogy életveszélyes helyzetben vannak. Egy esetleges vegyi támadás esetére gázmaszkokat és atropint tartalmazó fecskendőket osztottak szét, és minden háztartásban elő kellett készíteni egy lezárható szobát is. A médiából is civileket védő instrukciók hangzottak el, az egész országban érezhető volt a szorongás. A halálfélelem egyeseknek már túl soknak bizonyult. 1994-ben hasonló jelenségre figyeltek fel a kutatók Los Angeles-ben is, amikor egy 6,8-as erősségű földrengés rázta meg a térséget. Sok haláleset oka itt is az ijedtség volt, nem maga az erős fölmozgás.

Az 1990-es évekbenegy japán kutató alkotta meg, a takotsubo kardiomiopátia terminust, a stressz által kiváltott szívproblémára. Nevét a takotsubo edényről kapta, amelyet japán halászok a polipok elfogására használtak. Az elnevezés oka, hogy a „megtört szívű betegek” szívének bal kamrája erre a lyukacsos edényre hasonlított a röntgenes vizsgálat során. 2005-re a stressz okozta kardiomiopátia fogalma megszilárdult az orvosi szakirodalomban, bár néhányan ma is takotsubo kardiomiopátiaként vagy „megtört szív szindrómaként” (broken heart syndrome) hivatkoznak a betegségre. Az orvostudomány így végül elismerte, hogy van kapcsolat érzelmeink és a szívünk között.

Ugyan az egészségtelen életmódot folytató emberek nagyobb veszélyben vannak, az egészségesek sem kerülhetik el a szívizombántalmat. Ezt a feszült és szélsőséges érzelmi állapotot ugyanis nemcsak negatív hatások okozhatják, mint a szakítás, válás, egy szerettünk elvesztése, vagy a halálfélelem, de pozitív sokkhatások is, mint egy lottónyeremény.

A kardiomiopátia során a szív egy része megnagyobbodik, emiatt nem pumpál rendesen, míg a szív többi része normálisan funkcionál, vagy még erőteljesebben dolgozik. Ilyenkor a stresszhelyzetre válaszul termelődő hormonok hasonló tüneteket kezdenek el produkálni a szívinfarktushoz (mellkasi fájdalom, légzési nehézségek). Természetesen a kettő nem ugyanaz, íme néhány különbség:

  • a kardiomiopátia erős vagy szélsőséges érzelmi hatás után azonnal jelentkezik
  • az EKG eredmények nem hasonlítanak egy szívinfarktusos betegéhez
  • a vérteszt nem mutat szívkárosodást
  • a tesztek nem mutatnak koszorúér-elzáródást
  • a bal alsó kamra nagyobb és szokatlan mozgású
  • a felépülési idő rövidebb, általában napokról vagy hetekről van szó (szívinfarktusnál ez hónapokat jelent)

A rossz hír tehát az, hogy bárkira rátörhet a betegség. Jó hír viszont, hogy az állapot többnyire kezelhető, heteken belül fel lehet épülni belőle, és kicsi az esély arra, hogy megismétlődik. Nem is minden esetben halálos, de komoly szívműködésbeli problémákat okozhat.

Egy későbbi kutatás azt is kimutatta, hogy Amerikában a jelenség nőknél sokkal gyakrabban fordul elő (akár hétszer, kilencszer nagyobb valószínűséggel); a férfiakat valódi szívroham fenyegeti inkább. Dr. Abhishek Deshmukh, az Arkansasi Egyetem kardiológusa azt állapította meg, hogy 2007-ben 6.229 db „összetört szív szindróma” eset fordult elő. Ezek közül mindössze 671 esetben – 11 %-os arány – voltak férfiak érintettek. A kardiomiopátia főként az 58–75 év közötti korosztályt fenyegeti. A kutatók azt sejtik, hogy az idősebb korosztály azért hajlamosabb az állapotra, mert a menopauza után csökken az ösztrogénszint.

A betegek jelenleg nem kapnak különleges kezelést, ugyanolyan gyógyszerekkel gyógyulnak, mint más szívbetegek: béta blokkolókat, ACE-gátlókat, és diuretikumokat (vízhajtók) szednek. Ilyenkor az orvosok legfontosabb feladata inkább az, hogy csökkentsék azt az érzelmi sokkhatást, amely a betegség kialakulásában szerepet játszott. Ugyan a „megtört szív szindróma” nem jelenti a szív valós megszakadását, igen fájdalmas, valóságos, és igenis veszélyes.

Forrás: BBC, American Heart Association, Harvard Health Publications, Slate, Diagnózis.hu
Kép: Posta.com.mx, Poetry Soup