Mindenki a vörös bolygót akarja

Az elmúlt időszakban amerikai, európai és ázsiai ország is bejelentkezett a Mars meghódítására. Oroszország, az Egyesült Államok és Kína állami projektjein túl, felbukkantak magánvállalatok is, amelyek hasonló célokat tűztek ki maguk elé. Jelenleg a SpaceX, a Boeing és a Mars One nevű szervezet is embereket akar juttatni a vörös bolygóra. Óriási verseny van kialakulóban, és egyre nagyobb ígéretek hangzanak el az indulás időpontjával kapcsolatban: Elon Musk (SpaceX) 2025-re, Bas Lansdorp (Mars One) 2027-re igéri a Mars kolonizációját. De vajon számoltak minden kockázattal?

A NASA éppen azért, hogy teljesen fel tudjon készülni és minimálisra csökkentse a az út során felmerülő komplikációk lehetőségét, expedícióját csupán a 2030-as évekre tervezik.  Az ügynökség óvatosságát az is jelzi, hogy egyelőre nem cél a bolygó benépesítése, mindössze arra törekszik, hogy az asztronautákat juttasson ki a Marsra, majd épségben haza is hozza őket. Ezt maga Barack Obama is megerősítette egy a CNN-en nemrégiben közzétett cikkében.

Az elnöknek egyébként régóta szívügye az űrkutatás, néhány hónappal beiktatása után az amerikai történelem egyik legnagyobb űrkutatásra szánt beruházását hagyta jóvá. A Kennedy Space Center-ben felélesztették és újratervezték űrprogramjukat, hogy minden eddiginél alaposabban figyelhessék meg nem csak a naprendszert, de az teljes univerzumot. Azóta, mint ismeretes, számos felfedezés történt az amerikainak köszönhetően: a Marson vizet találtak, míg a Jupiter egyik holdján jégre utaló jeleket találták a NASA kutatói, ráadásul a Plútó felszínét is sikerült nagyfelbontásban feltérképezni.

A távlati célok között természetesen központi helyet foglal el, hogy a vörös bolygón hosszabb ideig tartózkodjanak emberek, s ezzel Amerikai bebiztosítsa az űrkutatásban elfoglalt vezető szerepét. Ennek egyik alappillére a STEM-oktatás támogatása, az ide tartozó szakterületekről több mint 100.000 mérnök diplomázik le évente.  Az Egyesült Államok emellett hamarosan teret biztosít a magánvállaltoknak az állam által finanszírozott űrkutatásban. A következő néhány hétben például először érkeznek majd a magánszektorból származó űrhajósok a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és most először lesz lehetőségük a cégeknek arra is, hogy saját modulokkal bővítsék az űrállomást. Ez a sokszínűség valószínűleg garantálhatja az ISS gazdasági fenntarthatóságát.

Az Egyesült Államokban egyébként szeptember óta törvény írja elő a Mars meglátogatását. Ez azt jelenti, hogy a szenátus engedélyezte a Mars-út előkészítésének folytatását, s a NASA 2017-ben 19,5 milliárd dollárral gazdálkodhat. Cserébe persze az űrhivatalnak rendszeresen jelentenie kell a projekt előrehaladásáról.

„2027-ben a Marson fogunk élni”

Bas Lansdorp, a Mars One alapítója merészebb elképzeléssel állt elő. A szakember célja ugyanis nem csupán a bolygó „meglátogatása”, de a tartós letelepedés. Lansdorp koncepciója az, hogy folyamatosan eljuttatna embereket a közeli bolygóra: minden második évben négyet, vissza azonban nem hozza őket, a küldetés így életük végéig tartana.

Hasonló törekvései vannak a SpaceX projektnek is, amelynek igen erős vetélytársa a szintén kolonizációs céllal fejlesztő Boeing cég. Utóbbi becsatlakozása a versenybe nem váratlan, hiszen a cégnek több évtizedes tapasztalata van az űriparban. Jelenleg éppen a NASA Space Launch System nevű gigászi rakétáját fejleszti, amivel az űrhivatal szeretne eljutni a Marsra.

Trace_Gas_Orbiter_Schiaparelli_and_the_ExoMars_rover_at_Mars

Embereket ugyan még nem, de robotokat már küld a Mars felszínének vizsgálatára egy közös program keretein belül az Európai Űrügynökség (ESA) és az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roscosmos). Az ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) szonda jövőhéten érkezik a bolygóhoz azzal a szándékkal, hogy még több adatot gyűjtsön az ott található metánról. A gáz jelenlétéhez kapcsolódó információk azért kiemelkedően fontosak, mert ezek segítenek majd kideríteni, hogy egykoron volt-e élet a Marson. Bár a metángáz jelenléte más okokra is visszavezethető, a tudósok bíznak abban, hogy biológiai eredetű lesz, amit a bolygón találnak. Az ExoMars küldetés célja az egyéb lehetséges magyarázatok kizárása.

Kína egyelőre szintén robotokkal száll be a versenybe. Hatkerekű, 200 kilós Mars-járójukat 2020-ra tervezik eljuttatni a bolygóhoz. Adatokat várnak tőle a talaj szerkezetéről, a légkörről és egyéb természeti körülményekről, s úgy tervezték, hogy a bolygó felszínét legalább három hónapig vizsgálhassa. Neve egyelőre nincs, ezt a közönség döntésére bízzák. Csak úgy, mint a 2021-re, a NASA által tervezett újabb Mars-járó esetében (Curiosity után), ami hangokat is közvetíteni fog a bolygóról.

Bár egyelőre az amerikaiak nem olyan expedíciót terveznek, amelynek keretében az űrhajósok hosszabb időre kint maradnának a bolygón, mégis elkezdetek olyan robotokat építeni, amelyek képesek lesznek a Mars-felszín körülményeinek ellenállva nyersanyagot termelni a Marson. A RASSOR 2.0-t a NASA azért fejlesztette ki, hogy a jövőbeli telepesek épületeket, járműveket tudjanak maguknak építeni odaát. Ha sikerül ugyanis több tucat ilyen robotot áttelepíteni, a 3D-s nyomtatással kiegészítve némileg kész és felszerelt területre érkezhetnek majd a további lakosok.

 

Akadályok a gyarmatosítás útjában

Az űrutazás és a Mars benépesítésének gondolata mindenkit rendkívül elbűvöl, de sokan nem tudják, milyen veszélyekkel járhat egy ilyen expedíció. Természetesen a legtöbb problémára igyekszenek felkészülni a kutatók és az űrhajósok, ugyanakkor mindössze a szerencsének köszönhető, hogy az űrkutatás történetében eddig még nem történt életveszélyes sérülés az űrben. (Sajnos több haláleset is történt már az űrkutatás történetében.)

Ha történne is, a Nemzetközi Űrállomás mindössze 400 km-re van a Földtől, így a sérült valójában pár óra alatt visszaérne, és megfelelő ellátásban részesülhetne kórházi körülmények között. Az állomáson persze található egészségügyi felszerelés (defibrillátor, gyógyszerek), de ezek nem alkalmasak egy súlyos sérült hosszú távú ellátására. Szerencsére mindeddig csupán hátfájdalomra, izomveszteségre, az immunrendszer és a folyadékszabályozás megváltozására panaszkodtak űrhajósok. A probléma akkor válik majd igazán égetővé, amikor a Hold vagy a Mars felé utazva sérül vagy betegszik meg valaki.

Először 1991-ben kezdtek el kísérletezni az űrbeli ellátással kapcsolatban. Akkor altatott nyulakon próbáltak meg műtétet végrehajtani súlytalanság állapotban, az eredmények azonban nem voltak túl bíztatóak, sőt ma is rengeteg problémával szembesülnek az orvosok. Az antigravitációs szobákban az egyik nehézséget a vér (vagy más folyadék) áramlása okozza. Ha véna sérül az a baj, hogy a vér nem folyik lefelé, hanem megtapad a sérült felületen, amihez így nehéz hozzáférni. Artéria esetében pedig a vér a levegőbe kerülve kering, ami szintén rossz látási viszonyokat eredményezhet.

A súlytalanságban történő műtét esetében más nehézségek is vannak: a baktériumok sem tapadnak le a felületekre, hanem szintén a térben keringenek, növelve ezzel súlyos fertőzések veszélyét. Hogy ezt megelőzzék, a NASA kutatói kifejlesztettek egy folyadékkal teli kupolát, amelyet a sebre tesznek, ez megkönnyíti a sérült felülethez való hozzáférést is. Mindezeken túl a fájdalomcsillapítás kérdése is megoldatlan, mivel a belélegezhető érzéstelenítés nehezen megoldható ilyen kontrollált, szűk helyen.P08-We-Need-You-NASA-Recruitment-Poster

Ugyanis minél távolabbra indul egy űrhajó, annál kevesebb terhet tud magával vinni. Ez az egészségügyi felszerelésre is vonatkozik. Így egy Mars-expedíció tervezése során kihívást jelent a tudósoknak az is, hogyan tudnak majd gyógyítani ilyen kis helyen, ilyen kevés felszereléssel. A NASA ugyan jelenleg kísérletezik telerobotikával, de az időeltolódás miatt valószínűleg földi irányítással és kommunikációval nem lehet majd műteni. Az asztronautáknak tehát sokkal nagyobb kockázatokkal kell majd szembenézniük, mint eddig valaha.

A Kaliforniai Egyetem friss kutatása szerint az utazás során ható kozmikus sugárzás is nagy veszélyt jelent az űrhajósokra. Az erős sugárzás ugyanis hosszú távú agykárosodást, akár még demencia kialakulását is okozhatja. Kutatásuk során, a szakemberek rágcsálókat tettek ki nagy energiájú töltött részecskéknek (ionizált oxigénnek és titánnak), mivel ezek hasonlítanak legjobban azokra, amelyek a legénységet érik majd. Charles Limoli professzor szerint még fél évvel a sugárzás után is jelentős mértékű gyulladást és idegsejt-károsodást észleltek az állatok agyán. Ideghálózatuk állapota leromlott, gyengült tanulási és emlékezőképességük, de félelemérzetük is megváltozott. Az űrbéli környezet egyébként az utazás után is hatással lehet az asztronautákra: memóriaromlást, szorongást, depressziót és a döntőképesség romlását is előidézheti.

Az űr(utazás) mégis vonzó

Mindezek ellenére hatalmas biznisznek mutatkozik az űrturizmus különféle vállalatok és intézményeknek. Jeff Bezos például, az Amazon alapítója, már 2018-ban kijuttatna turistákat az űrbe, de hasonló céllal fogott fejlesztésbe a Virgin Galactic és XCOR Aerospace nevű magánvállalat is. A NASA plakátkiállítással buzdítja az embereket az űrutazásra, valamint John Legere, a T-mobile vezére is Mars-utazást ígért egy egyszerű retweetelésért cserébe.

Természetesen mi magyarok is részesei vagyunk a nagy kalandnak, egyetemünkről például Hargitai Henrik, a Média Tanszék oktatója 2015-óta bolygókutatóként dolgozik a NASA-nál. Nem csak ő, de Al Ghaoui Hesna is találkozott már olyan fiatalokkal, akik elsőként léphetnek majd egyszer a vörös bolygóra. A Bábel adását itt nézheted meg.

Források:

BBC

– CNN

– Index

24.hu

Kép: NASA, Bangor Daily News, ESA, America Space, NASA