Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Mindenki ismeri ezt a virágnyelven megfogalmazott, mára már kevésbé használt káromkodást, amely azonban nyelvünknek olyan szerves részévé lett, hogy ritkán gondolunk bele, honnan is eredhet a furcsa szófordulat.
A káromkodás rézangyala az ország különböző tájain különböző helyeken, fűzfán vagy rézfán is fütyülhet, ám a mondás nem csak többféle változattal, de többféle „eredetmondával” is rendelkezik. A Nemzeti Geográfia az az állandósult kifejezés több szépirodalmi referenciáját (Molnár Ferenc Játék a kastélyban című nagyszerű drámáját és Lázár Ervin híres Berzsián és Dideki című könyvét) is említi, eredetére vonatkozó pontos adattal azonban nem tud szolgálni (a Nemzeti Geográfia bejegyzését ezen a linken olvashatjátok).
Az egyik valószínűsíthető eredettörténet a juhászokhoz fűződik, akik rézből készült farkascsapdákkal védték a nyájukat, amelyeket a fűzfák ágaira erősítettek. Szelesebb időben a levegő átfütyülhetett a csapdák között, és ez valószínűleg felbosszantotta a juhászokat, hiszen nem tudták megállapítani, a farkasok érkeztek-e meg, vagy csak a természet játszik játékot velük.
A másik lehetséges eredetről az Óbudai Egyetem Geoinformatikai Intézetének egyik cikkében olvashatunk (ezt ezen a linken találjátok). Eszerint a kifejezés bakonyi vadorzóktól és orvvadászoktól származhat, akik egyáltalán nem örültek, amikor egy hozzáértő erdész, Fuchs Antal került a területükre, hiszen nagyon megnehezítette a dolgukat. Bár ez a kép nem igazán ad pontos magyarázatot arra, honnan eredhet a rézangyal, aki a fűzfán fütyül, valószínűleg átvitt értelemben a közeledő erdészre utalhat, aki lehetetlenné tette, hogy a tilosban vadászók nyugodtan „dolgozhassanak”.
Forrás: origo.hu, nemzetigeografia.hu, geo.info.hu
Kép forrása: sprinkleofstlye.com
