Megdöntötték Darwin elméletét a zebrák csíkossága kapcsán

Megcáfolták a kutatók Charles Darwin elmélet a zebrák csíkosságának miértjét illetően: Tim Caro, a Kalifornia Egyetem biológusa elmondta, hogy a csíkokat a ragadozók összezavarására alkalmas mintaként magyarázta az evolúciós elmélet kidolgozója.

A kutatók arra keresték a választ, jelent-e bármilyen optikai többletet a csíkosság akkor, ha nem az ember, hanem a zebrákra vadászó oroszlánok és hiénák szemével vizsgáljuk a kérdést. A válasz meglepő, ugyanis nem okoz semmiféle optikai csalódást.

A vizsgálat során különböző szűrőkkel “oroszlán- és hiénakompatibilissé” tett digitális fotók kiértékelésekor arra jutottak a kutatók, hogy a csíkok sem nappal, sem szürkületkor, de éjjel sem látszanak olyan távolságról, ahonnan a zebrákra vadászó állatok még a nézelődéssel vannak elfoglalva, csak akkor látszanak igazán, mikor már jóval közelebb érnek a zebrákhoz. Ez annyit jelent, hogy az oroszlánok és hiénák már csak a támadás megkezdése után veszik észre a csíkokat. A zebrák ilyen közelről már nem sokra mennek a csíkossággal a védekezés terén – többek között azért sem, mert ekkora távolságból már kiszagolják vagy meglátják a támadóikat (ha még életben vannak).

Egy másik elmélet szerint a csíkok nem védekező funkciót látnak el, hanem a zebrákat segítik, hogy azok messzebbről meglássák és azonosítsák egymást, így a csorda tagjai könnyebben együtt tudnak maradni. A kutatók ezt is vizsgálták, és bár elismerik, hogy a zebrák szeme valóban messzebbről észreveszi a csíkokat, mint mondjuk az oroszláné, de ez nem elégséges magyarázat: más, csordában élő fajok esetében nincsenek csíkok, mégis ugyanolyan jól egy hordában tudnak maradni.

A csíkok rejtélye tehát továbbra is fennáll.

Forrás: index.hu

Kép forrása: vadallatok.hu