Ha rangsorolni lehet azokat a hangokat, amelyeket a testünk kiad, akkor a gyomorkorgás valahol a középmezőnyben végezne: nem tehetünk róla, de nem is tudjuk visszatartani, éppen ezért egészen vicces helyzetet teremthet, mondjuk az egyetemen előadás közben. De vajon mitől ad olyan fura hangot a gyomrunk, ha éhesek vagyunk?
Emésztőrendszerünkre tulajdonképpen tekinhetünk úgy, mint egy hosszú csőre, ami a szájtól a végbélnyílásig tart: ez még talán mindenkinek él – még ha homályosan is – az emlékezetében a középiskolai biológia órákról. Ebben a csőben az ételt nem a gravitáció mozgatja (nyugodtan kipróbálhatjátok otthon, hogy tudtok-e kézen állva nyelni), hanem az emésztőcsatornát körülölelő izmok mozgása, amit perisztaltikának nevezünk. Az izmok ritmikus összehúzódása mozgatja előre az emésztőcsatorna tartalmát; a gyomorban percenként 3, a vékonybélben 12 az összehúzódások átlagos száma. Az étel, miután megrágtuk, pépes állagú lesz, és eközben lég-, vagy egyéb gázbuborékok vegyülnek hozzá – vagy azért, mert az étellel együtt levegőt is nyelünk, vagy azért, mert emésztés közben keletkezik. A gyomorkorgás ezeknek a buborékoknak a mozgásából jön létre. Ezért van az, hogy minél inkább jóllakottak vagyunk (tele a hasunk), annál jobban elnyomja ezt a hangot az étel – ezért csak akkor hallatszik ki hangosan a korgás, amikor üres a gyomrunk, vagyis ha éhesek vagyunk.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért működik a perisztaltikus izommozgás akkor is, ha épp nincs az emésztőrendszerben semmi, amit továbbítani kellene? Valójában ilyenkor tényleg nem működik; a emberi szervezet rendkívül hatékonyan tud takarékoskodni az energiáival. Ekkor történik az, hogy a gyomor falában lévő receptorok elkezdenek egy bizonyos hormont termelni, mert érzékelik, hogy üres a gyomor. Ebből nagyjából két óra alatt felgyűlik akkora mennyiség, hogy az idegrendszeren át üzenetet küld az agynak, miszerint “kiürült a rendszer, tankolni kellene”. Az agyunk erre válaszképpen visszakapcsolja a perisztaltikus mozgást, amitől egyrészt éhségérzetünk lesz, másrészt a légbuborékok mozgásával elkezdődik a gyomorkorgás, harmadrészt bizonyos fokú nagytakarítást végez az emésztőcsatornában maradt maradékok kipucolásával. Ez nagyjából negyed óráig tart, ezt követően, ha nem érkezett meg élelem, újra lekapcsol, és ez a ciklus kb. óránként ismétlődik – ezért érezzük olykor azt, hogy időszakosan, mondhatni hullámokban tör ránk az az érzés, hogy felfalnánk az egész hűtőt, majd miután ez nem kivitelezhető, csillapodik az éhségérzet.
A jó hír az, hogy rendszeres étkezéssel megelőzhető, hogy a gyomorkorgás túlharsongja az előadóteremben még az oktatót is, ha pedig ez nem sikerül, ne aggódjatok, mással is előfordult már. Mindenesetre egy biztos: az emberi test nagyon okosan van összerakva, jelzéseket küld, ha valamire szüksége van, ezért érdemes figyelni rá.
Forrás: eduline.hu, index.hu
Kép forrása: magyarnepmesek.eu
