Az elmúlt hét történései közül olvashattok néhány hírt.
Egyiptomban, a thébai nekropolisz területén magyar ásatást indítottak az ELTE Egyiptológia Tanszékének munkatársai. A feltárás Dr. Bács Tamás tanszékvezető irányításával folyik, s keretei között Hatsepszut királynő főhivatalnokának, Amun isten főpapjának sírját keresik jelenleg az Újvilághoz tartozó sírhelyek között. Nem manapság kezdték azonban ennek a területnek a kutatását, ásatások már 1995-ben is voltak itt, amely az ELTE egyik koncessziós területe, s az azóta feltárt sok értékes emlék között az egyik legjelentősebb Nebamun TT 65-ös számmal jelölt sírja. A mostani munkálatok során azonban új sírok is feltárásra kerülnek. „Egy ilyen már ismert a területről, a Hatsepszut alatt magas rangú papi tisztséget betöltő Hapuszeneb sírja. Úgy tűnik, a területen a királynő udvarának előkelő tagjai temetkeztek, ezért érdekes az új szaffsír is, amelyről most még semmit sem tudni” – jegyezte meg az egyiptológus. Hozzáfűzte még azt is a kutató, hogy szerencsére nyugodt körülmények között tudnak dolgozni, hiszen az egyiptomi belpolitikai helyzet egyáltalán nem befolyásolja munkájukat. A munkálatok befejeztével az ásatásvezető terve, hogy sírpublikációt készítsen, amely közelebb viheti olvasóját a korszak megismeréséhez. A tudományos életben már régóta várt kiadvány teljes és részletes, fényképekkel és rajzokkal illusztrált leírást ad majd az elképzelések szerint Hapuszeneb sírjának építészeti, ikonográfiai és feliratos anyagáról.
A környezetvédelem sokak szívügye, ám az ökológiai károkat okozó hatások között csak kevesen említenék elsők között a fényszennyezést, holott ennek is egyre hatalmasabb a kártékonysága. Nem csak a városokban észlelhető a hatás, a fényszmog, amely az éjszakai égbolt mesterséges fényforrásokkal történő pazarló megvilágításából származik a kívül eső területekre is elvándorol, ahol szintén kimutatható a negatív hatás. Már ha csak a városban minket, embereket érő következményekre gondolunk, mint a zavart alvásidő, ezáltal biológiai óránk, cirkadián ritmusunk felbomlása, akkor is igen kellemetlen tényezőnek könyvelhetjük el a rosszkor, feleslegesen kibocsátott fényt. A faunát minden területen képesek megzavarni az ilyen mesterségesen létrehozott fényhatások, s nem csak a fényerősség, de például a polarizáció által is. AZ Eötvös Lóránd Tudományegyetem kutatói amerikai kollégáikkal együtt írták le először azt, hogy az emberi szem számára alig, vagy egyáltalán nem érzékelhető lineárisan poláros fény, amelynek természetes forrása a vízfelszín megtévesztő információkat jelent számtalan állatfaj számára. Ezáltal rovarfajok tömkelege – az ELTE kutatói által a Frontiers in Ecology and the Environment folyóiratban közzétett tanulmány szerint nagyjából 300 faj hiszi adott esetben akár az országutakat, a sötét színű gépkocsikat, a sötétített üvegablakokat és a fekete műanyag fóliákat is kellemes vízfelszínnek. A fényszennyezés a rovarokon kívül természetesen számos más állat tájékozódásában zavart okoz, így például a vándorló madarak is eltévedhetnek útjuk során.
Sik András, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének adjunktusa a Marsról tartott előadást. Természetesen a Földön egy előadóteremben, s csupán a témát képezte a vörös bolygó, ám az adjunktus elmondása szerint már megszületett az a csecsemő, aki majd egyszer felnőttként az első Marson tett emberi lábnyom tulajdonosa lesz. Az előadás hallgatói megtudhatták az igazából lazacszínű Földnél kisebb bolygóról, hogy igen hideg, az átlaghőmérséklet mínusz 53 Celsius fok. Emellett a vulkánokkal tarkított gömbön jóval kisebb a gravitáció mértéke, ritkább a levegő, a sugárzás pedig jóval erősebb a földinél. Mégis sok tudós állítja, hogy egykoron élet volt a Marson, s 35 éve kutatják a bolygót ennek kapcsán. Jelenleg öt űrszonda kering körülötte, s úgy fest, négymillió éve valóban élettel teli lehetett ez a mára zord hely. Talán ez lehet a Föld jövője?
