Sokszínűség és társadalmi kérdések a Demokrácia Éjszakáján

“A demokrácia nem csak struktúrák kérdése. A demokrácia egy lelkiállapot. Egy tevékenység.” Rory Stewart

A héten került sor a Demokrácia Éjszakája rendezvényre a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány szervezésében, ahol jobban megérthettük a demokrácia fogalmát, jelentőségét és választ kaphattunk felmerülő kérdéseinkre. A Fogas Házban biztosították a helyszínt a különböző előadásoknak, workshoppoknak, valamint civil szervezeteknek.

A civil szervezetek széles tárháza fogadott minket, akikhez bátran odamehettünk és kérdéseinkkel bombázhattuk őket, amikre lelkesen és készségesen válaszoltak. Találkozhattunk többek között az Amnesty International Magyarországgal, a BAGázs Közhasznú Egyesülettel, az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvánnyal, Útilapu Hálózattal, Motiváció Közhasznú Egyesülettel és még sok más érdekes és igen fontos társadalmi munkát végző szervezettel.

Az első program, amin részt vettem az EU labirintus volt, ahol interaktív és játékos foglalkozás keretében megismerkedtünk az EU legfőbb feladataival és működésével. Legjobban a szimulációs játék tetszett, amiben kiscsoportokban meg kellett oldanunk egy konfliktust úgy, hogy közben egy képzeletbeli család működési modelljét játszottuk el. Mindenki húzott egy kártyát, ahol le volt írva, hogy ki kicsoda és pár instrukció a szerepéhez. Izgalmas volt, mikor a végén megbeszélték a csapatok, hogy kinél milyen megoldást sikerült kitalálni és beszámoltak magáról a folyamatról is. Ez a szimulációs játék jelképesen az Európai Unió működését próbálta mintázni, amit rövid prezentációs előadás keretében ismertetett is a Pillar Alapítvány. Ennek az alapítványnak a legfőbb célkitűzése, hogy információt nyújtson az Európai Unió lehetőségeiről és mindenképpen erősítse az Európa-tudatot az emberekben.

Majd ezt követően a Free2Choose projekt keretében gyakorolhattuk a vitakultúrát egy-egy kényes témában, amik veszélyeztetik a demokráciát. Filmeket vetítettek le, amikben hétköznapi embereket kérdeztek meg emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekről. Majd a szervezők a mi véleményeinkre is kíváncsiak voltak és játékos formában feldolgoztuk és ütköztettük a hallottakat. Természetesen megoszlottak a vélemények arról, hogy ,,Egy nem-roma szülő megválaszthatja-e azt, hogy a gyereke ne járjon romákkal egy osztályba?” vagy ” Betiltsák-e Hitler Mein Kampf művét?”. Beszélgettünk arról is, hogy mennyire volt jogos betiltani az “Adj Gázt” motorosok menetét, akik egy időben akartak felvonulni a holokauszt áldozataira emlékező Élet menetével.

Az interaktív programok után ellátogattam az Egyenlőtlenség ára elnevezésű előadásra, ahol Bánfalvi István szociálpolitikai szakértő és a LÉT munkacsoport vezetője, Radó Péter oktatáspolitikai szakértő és Kovács Krisztina a BAGázs Közhasznú Egyesület munkatársa kerekasztal beszélgetését hallgathattam meg a szegénység társadalmi okairól és következményeiről, amit Kende Ágnes szociológus vezetett.  A késői időpont ellenére igen nagy számban voltak jelen az érdeklődők.

A vendégek arról beszéltek, hogy hatalmas méreteket öltött Magyarországon a szegénység, minden harmadik ember él szegénységben és kirekesztettségben. A 2008-as válság hatására a jövedelemegyenlőtlenségek növekedni kezdtek és 2010-ben ez csak fokozódik. Ráadásul nagy probléma, hogy a magyar oktatási rendszer újratermeli a szegénységet, hiszen a már meglévő társadalmi hátrányokkal nem tud mit kezdeni az oktatás és középfokon megjelenik a szelektív oktatási rendszer. A hátrányos helyzetű gyerekek nem onnan indulnak, ahonnan a többségi társadalom és ezen nem is tudnak maguktól változtatni.

Kovács Krisztina elmondta, hogy Bagon is tapasztalja a munkája során, hogy sokszor hiányzik a gyerekek életéből a kapcsolati tőke és a kulturális tőke, ami egy középosztálybeli tanuló számára adott. Alapvető eszközök nem biztosítottak ahhoz, hogy a tanulók sikeresen vegyék az iskolai akadályokat. Hiszen ha nincs íróasztal, nyugodt környezet a tanuláshoz és még nem is kapja meg a gyerek a megfelelő kognitív, logikai és verbális támogatást, akkor védekezésként bezárkózik, hogy végképp ne érje kudarc az iskolában.

A vendégek aggodalmukat fejezték ki a nagymértékű kivándorlás miatt, és elég borús képet festettek Magyarország jövőjéről, ha tovább folytatódik a szegénység növekedése. Radó Péter az oktatási rendszerben történő változásokról is beszélt, ami szintén nem kecsegtet túl sok jóval hosszú távon. Biztatásként hozzátette: ” Amíg jó gyakorlatok vannak, addig remény is van.”

Ezeken a programokon kívül még volt lehetőség részt venni tervezői villám workshop-on, ahol a résztvevők megtapasztalhatják a kreatív alkotás élményét, más programon keresztül az érdeklődők betekinthettek különböző országok demokratikus hagyományaiba, foglalkozhattak a társadalmi vállalkozás kérdéseivel. Egyik előadáson a közönség hallhatott a közügyektől való elfordulásról, ami lehet stratégia is, míg a másik előadáson arra a kérdésre keresték a választ, hogy ” Hol keressük a demokráciát az iskolában?”.

Nemcsak ismeretek szerzésére volt lehetőség, hanem társasjátékra a civil kávéházban, beszélgetésre és ismerkedésre az est folyamán.  A Város Mindenkié szituációs játékkal készült, míg a Habitat for Humanity Magyarország a lakhatási szegénységben élő gyerekekre hívta fel a figyelmet a kiállításukkal.

A szervezők slam poetry előadókkal színesítették még az estét. Egyre népszerűbb a fiatalok körében a slam poetry laza és szókimondó stílusával, ami kimondottan passzolt az egész éjszaka hangulatához.

(Kép: vecseshirek.hu)

 

 

 

 

 

 

 

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]