Megrendezésre került kilencedik almalommal is a tudományos élet vidám börzéje, a Kutatók Éjszakája idén szeptember 26-án. A kutatói élet szépségének bemutatására hivatott program ezúttal is sok szép élményt és érdekességet tartogatott a látogatóknak. Most a mi tapasztalatainkat olvashatjátok a következő sorokban, és megtudhatjátok, mivel gazdagodtunk ezen az estén.
Idén is eljött az a pénteki nap, pontosabban annak délutánja és estéje, amikor a tudományos életet ünneplik és népszerűsítik mindazok, akik szeretik azt. Országszerte több mint kétezer program közül volt lehetőség válogatni a különböző kutatóintézetekben és felsőoktatási intézményekben, amelyek most erre az estére megnyitották kapuikat az érdeklődők kíváncsi szeme előtt. Országos szinen mintegy 70 ezer fő látogatott ki a rendezvényekre, ezen belül is 7000-en jöttek el az ELTE programjaira.
Az ELTE Online-nak a Lágymányosi Campus-ra volt szerencséje ellátogatni, ahol a természettudományok, az informatika és a társadalomtudományok világának számos érdekes területével megismerkedhettünk. Már kora délután, 5 óra táján is meg-megjelentek az érdeklődők, ám igazi tömeg csak estefelé lett.
Az első előadás – amelyen nagyjából 8-10 emberrel egyetemben ültünk az Őslénytani Tanszéken – az Évgyűrű-olvasás címet viselte és a varázslatos erejű fák életéről, szerkezetéről, restaurálásáról tudhattunk meg sok mindent, s emellett érdekes tényeket is. A terembe lépve egy asztalt láthattunk meg, s körülötte székeket. Míg utóbbiak a kényelmet szolgáltál, az előbbire fametszeteket helyezett el előadónk, amelyeket mind sorra vettünk a tanulságos órácska alatt. Mindezek között volt egy 7000 éves mocsárciprus (Taxodium spp.) darabja, amelyet Bükkábrányban tártak fel 2007-ben. Megtudhattuk, hogy a hajókat hogyan konzerválják, s hogy milyen hosszas időt és nagy teret igénylő munka mindez: nagyjából 20 év kell, mire megőrizhető állapotba hoznak egy elsüllyedt és hosszas évekig vízben ázott hajótestet. Ennek legékesebb példája a Vasa nevű svéd sorhajó, amelyet 1961-ben emeltek ki. Továbbá fény derült egy roppant humoros tényre is, miszerint az európai kinti mellékhelyiségek egyik legremekebbek darabjával Magyarország büszkélkedhet a visegrádi Salamon-toronyban. Az említett remekmű szinte kifogástalan állapotban maradt ránk, miután sosem használták a megépítését követő tűzvész okán, mert az eset után kőből emelték újra a tornyot és a fa ülőkékkel díszített ötletes helyiséget befalazták.
A tanulságos fás történetek után a Déli Épületből az Északi Tömb felé vettük az irányt, mégpedig a második emeleti Anyagfizikai Tanszék felé, ám ekkor a társadalomtudomány szerelmeseibe és lelkes hallgatóiba ütköztünk, akik szellemes játékkal vártak minket a 100-as termek folyosóján a Gömb Aula közvetlen szomszédságában. A kreatív feladatsor négy részből állt: nézni és látni, szagolni, tapintani és hallgatni kellett különböző kultúrák produktumait, majd fel kellett ismerni azokat és megnevezni őket az adott kultúrkörrel együtt. Igen tanulságos volt az egész, s emellett valóban izgalmas és játékos is. Tapinthattam evőpálcát, matrjoska-babát, kasztanyettát, pánsípot, ház alakú teatojást (avagy teaházat) és egy olyan érdekes játékot is, amelyet még sohasem láttam máshol. Mindig tanul az ember, pláne a Kutatók Éjszakáján! Az illatoló feladatnál megtudhattam, hogy a forralt bor fűszerkeverék igazából egyiptomi kávéfűszer; a zenehallgatásnál pedig az értékelők szerint egyedüliként sikerült felismernem az ukrán népdalt, ez egészen meghatott. Jutalmul egy tollat és egy bölcs társadalomtudományi idézetet kaptam.
Mindezzel a jókedvvel és dicsőséggel vágtam neki az Anyagfizikai Tanszék érdekes előadásának sietősen, amelyet legjobban vártam egész este: “Vihar egy lavór vízben: nagy-skálájú áramlások környezetünkben” címmel mutattak be érdekes éghajlati/időjárási kísérleteket az ügyes fizikusok, név szerint Jánosi Imre egyetemi docens, Tél Tamás professzor úr és Vincze Miklós ifjú kutató, aki 2012-ben doktorált. A legkülönbözőbb környezeti áramlásokba nyerhettünk betekintést mindenféle kísérletek által. Összesen 8 kísérletet láthattunk. Elsőként egy hosszú kád segítségével keltett szabályos hullámot szemlélhettünk meg, s annak jellegzetes tulajdonságait, majd szimulált szökőár szemtanúi lehettünk, amelynek keletkezéséről is beszéltek az előadók. Így szó esett a soliton hullámról is, amely a víz mélységének növekedésével egyre növekvő sebességet vesz fel, s megtudhattuk, hogy a cunami irama nagyjából egy repülőgép sebességével egyenértékű. A második kísérletnél a különböző fázisok határán létrejövő humpikat mutatta be mozgatás hatására, vagy más néven megtapasztalhattuk a Kelvin-Helmholtz instabilitás hatását. A harmadik esetnél egy front imitációja következett, amelyet képünkön láthattok. Ehhez színezett vizet használtak kutatóink: kéket a hidegnél, pirosat a melegnél. A hideg víz fölé meleget engedve figyelhettük meg azok elegyedését, eloszlását a 14 Celsius-fokos hőmérséklet különbség, illetve sűrűségkülönbség következtében és mindezek következményét, így végül az “eső is leesett”, amelyet képünk szemléltet.
Megtudhattuk továbbá azon egyszerű tényt, miszerint ez nem diffúzió, csupán egyenes vonalú egyenletes mozgás! A negyedik kísérletnél szintén rétegzett folyadék segítségével a “holt víz effektust” szemlélhettük, vagyis azt a jelenséget, miért akadnak el a vitorlás hajók sós vízben a fjordoknál, gleccsereknél. A válasz itt is a Kelvin-Helmholtz instabilitás volt, s megtudhattuk, a hullámok veszik el a hajók mozgási energiáját orvul, ám ha elég gyorsan halad a hajó, kiküszöbölheti a hatást. Az ötödik kísérletnél a Föld légkörének imitációját tekinthettük meg és Tél Tamás professzor úr mesterséges ciklonokat varázsolt nekünk festett víz által egy henger szerkezet segítségével, majd bemutatta, hogyan terjed egy szennyeződés a légtérben. Elmondhatjuk, gyorsan és mindenfelé, szálas szerkezetben terjednek, így ne gondoljátok, hogy egy a világ másik felén eleresztett gáz nem ér el hozzátok is! “Nem lehet védekezni ellenük igazán” – jegyezte meg a professzor.
Érdekességképp azt is megtudtuk, a Vénusz légköre szinte áll a bolygó lassú forgása következtében. A hatodik állomásnál egy PIV készüléket láthattunk, amely egy számítógéphez kötött készülék, s a forgó víztömeg áramlási vektorait rajzolja ki lézervillanások segítségével. Ezután a hetedik kísérlet egy igazán izgalmas jelenséget szemléltetett: egy mini-örvényt csodálhattunk meg és annak tulajdonságait. Nagy tanulság volt a Coriolis-erő és az egyéb tudományos fizikai szabályszerűségek után, hogy a vízi szörnyből csak lefelé úszva lehet kijutni, így felfelé sose próbálkozzatok! A tornádók is hasonló működésűek, ennek kapcsán megjegyezhettük még azt is, hogy csupán az 1000 km és annál nagyobb átmérőjű jelenségeknél érvényesül látványosan az északi és déli fordított Coriolis-erő, illetve azt is, hogy a Kárpát-medence a Föld második legforgószelesebb helye. Végül a nyolcadik pontnál egy hőkamerát láthattunk, amelyről kiderült, csak 20 mikronos szövetmélységig “lát”, így ne dőljetek be az auraolvasóknak.
Az érdekes fizikaóra után minden energiánk elszállt, s már csak a kinti csillagászokra jutott erő, hiszen őket nem érdemes kihagyni. Ezáltal volt szerencsém hazamenetel előtt szemügyre venni az Androméda-ködöt és egy kettőscsillagot. Csodálatos élmény volt idén is mindezeket meglátni és -tudni, tudósok között tölteni egy szuper estét. Rengeteg más program is kínálkozott, a programok bőségét és színességét végtelenül pazarnak találtam. Ha tehetitek, Ti se hagyjátok ki ezt a páratlan programot jövőre, ha érdeklődtök a tudományok iránt és egy kalandos, izgalmas estére vágytok.
