A 2013-as Bölcsész Napok szerdai konferenciájának akár az is lehetett volna a mottója: mindent a blogokról; legyen szó elméleti megközelítésről, ismertté vált bloggerekről vagy akár álhírblogról (kedvenc Hírcsárdánkról). Mi a divatblogger-kerekasztalon jártunk.
A beszélgetést Szűcs Péter, az Instyle Magazin főszerkesztője moderálta, vendégei pedig Rajnai Rebeka (larinne.blogspot.hu), Karczag Eszter (Jelentések a gardróbból blog), Dávid Máté (Az’ Allűr blog) és Csalár Bence (bencecsalar.com) divatbloggerek voltak.
Mindannyian több éve blogolnak, rögtön az első körkérdés után pedig az is kiderült, ki miért választotta ezt a műfajt. Rebeka például eleinte csak az önkifejezés miatt kezdett bele és inspirálni szerette volna olvasóit a bejegyzéseivel; ma már divattervezést tanul, és bár az inspiráció mint cél továbbra is fontos maradt, sokat foglalkozik olyan márkák megismertetésével, amik eddig kevés reflektorfényt kaptak. (Személyes kedvencei egyébként a retro és a vintage stílusú cuccok).
Eszter, mielőtt elkezdett jelentéseket adni a gardróbból, éveken át énblogot írt, ami szerinte jó ugródeszka volt ahhoz, hogy kifejlessze magában a rendszerességre és igényességre való törekvést. Kifejezetten magyar tervezőkkel és márkákkal foglalkozik, mert úgy gondolja, a korabeli fiatalok alig vagy egyáltalán nem ismerik őket.
Máté baráti tanácsra hozta létre Az’ Allűrt. Divatban jártas ismerőse azt javasolta: ha be akar kapcsolódni a magyar divatírás vérkeringésébe, kezdje azt először is blogolással. Volt olyan időszaka, amikor kimondottan kritikaírással foglalkozott, de utóbb úgy gondolta, a divatkritika kultúrája itthon még egyáltalán nem bevett műfaj, sőt a helyzete egyre kiélezettebbé vált, így ezt nem is folytatta. A kedvenc őt ért kritikája az volt, hogy ő a divatipar Magdi anyusa.
A négy blogger közül Bence az, aki oldalával a saját nevét is brandingeli. A Streetfashion Budapest révén szerzett tapasztalatai (divatbemutatók, konferenciák…) adták a motivációt arra, hogy megalkossa saját oldalát. Blogjával, amihez az arcát adja, nem a közízlést akarja kiszolgálni, sőt, néha kifejezetten provokatív.
Noha online felületen dolgoznak, mindnyájan úgy gondolják, a printben való megjelenés igenis fontos és az internet térhódításának ellenére még mindig presztízsértékkel bír. Bár az online platformon szinte percek alatt szerzővé válhat bárki, egy magazinban névvel szerepelni azért is fontos, mert van egyfajta kanonizáló jellege. A blogolásban viszont – pluszként – megvan az akár napi szintű folytonosság és az, hogy a szerző könnyen közel hozhatja személyiségét az olvasóihoz, kezdve a nyílt véleménynyilvánítással az olyan apróságokig, mint például a kézírásos bejegyzés vagy aláírás. Épp a személyiség, a személyesség az, ami egy blogot meghatároz, az eredeti gondolatok, amik akár a közvéleményre is hatással lehetnek.
A pénz vs. függetlenség kérdése a blogszférában is problematikus. Bevétel többnyire akkor jön, ha hirdetők is vannak, viszont onnantól kezdve fokozottan fennáll a hitelesség elvesztésének esélye. Rebeka például úgy van vele, hogy hirdetőket is szeretne, de ha döntés elé kerülne, inkább a szabadságát választaná, Bence tapasztalata szerint pedig a hirdetők sok esetben teljesen uralni akarják a felületet, ami nemcsak azért rossz, mert alapvetően megváltoztatja az oldal külalakját, de azt is jelképezi, hogy a blog megvásárolhatóvá vált.
Hogy mit hoz majd a jövő, hova fejlődnek a blogok, arra nézve mindegyiküknek más terve van. Máté öt év múlva ugyanott akar tartani, mint most, Bence azt is el tudja képzelni, hogy oldalát egy online magazinná fejleszti. Rebeka jelenleg sem tartja magát véleményvezérnek és ezután is inkább inspirálni akar, Eszter pedig végtelenül szerényen annyit mondott: ő csupán ismeretterjesztő.
Fotók: Dőry Szép Ágnes
