Ormos Mária Széchenyi-díjas történész volt a Jövőképp Egyesület és az Inspiráció Műhely közös előadásának vendége november 27-én az ELTE BTK-n. A „Magyar-e vagy? Identitáskeresés a 21. század hajnalán” című beszélgetés a magyarságtudattal foglalkozott.
A kérdés újratárgyalásának szükségességét az elmúlt évek politikai történései adták. 2005-ben Szegedy Maszák Mihály irodalmár és Romsics Ignác történész Mi a magyar? című könyvében próbálta Szekfű Gyula azonos elnevezésű, 1939-ben megjelent könyvére reflektálva megtalálni a választ. Azóta különféle politikai erők igyekeztek a saját érdekeiknek megfelelően alakítani a magyarság fogalmát.
A hallgatóság nagy részét fiatalok, főként egyetemisták adták. A rendezvény elején az egyesület levetített egy kisfilmet, amelyben a megkérdezettek meséltek arról, mit jelent számukra magyarnak lenni. Közben a Műcsarnok Mi a magyar? című kiállításáról láttunk képeket.
A történész előadásának első felében a magyarság összetételén volt a hangsúly. Végigvette az őshazától kezdve, milyen népekkel találkoztunk, majd a honfoglalás utáni keveredéseket tekintette át, külön kitérve a szórványbetelepülő zsidó és cigány lakosságra. Kijelenthetjük, hogy a 18. század óta soknemzetiségű ország vagyunk, a természetes keveredés, betelepítések, elnyomó hatalmak hatásai miatt.
A történeti áttekintés után terítékre került, hogy ki számít a magyar nemzethez tartozónak. Ormos bemutatta a két nagyobb elméletet a nemzet meghatározására. Az első a politikai nemzet fogalmát használja, melynek tagjai elfogadják az állam által képviselt politikát. A történész szerint csak a sikerek idején működik jól az ilyen nemzet. Amint az állam sikeressége megszűnik, a nemzetet alkotó kis népek azonnal autonómiát követelnek és fellázadnak. Ez történt Nagy-Britanniával, a gyarmati világ megszűnte után az írek, skótok és velsziek is öntudatukra ébredtek. A másik iskola a nemzet mibenlétét a közös nyelvben, kultúrában és történelemben látja, a professzor szerint ez a nemzet szilárdabb és sokkal inkább képes a túlélésre. Mi nem csak magyarok, de európaiak is vagyunk, hiszen az európai szellemiséget követjük.
Az előadás végén a hallgatók lehetőséget kaptak kérdéseik feltevésére. A kisebbségekkel kapcsolatos kérdésre adott válaszában az előadó emlékeztetett, Széchenyi már az 1830-as években figyelmeztetett a jól kidolgozott kisebbségi politika fontosságára. Ennek ellenére hagyományosan erőszakos nyelvi integrációs kísérletekkel próbálták a kisebbségeket a magyarságba emelni. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a cigánykérdést, amely évszázados probléma, az elmúlt 20 év egyik kormánya sem vette komolyan és nem kerestek érdemi megoldást rá.
Konklúzióként megállapította, hiába tesz rá kísérletet bármilyen politikai párt, a magyar identitás nem kisajátítható.
