Behálózva

2012. november 22-én az ELTE-TTK Atomoktól a csillagokig című előadássorozata újabb állomáshoz ért. Ez alkalommal a hálózatelmétek világába kalauzolt minket a méltán elismert professzor, Barabási Albert-László.

Valószínűleg még a szervezők sem számítottak akkora érdeklődésre, mint amilyet az Eötvös-terembe bezsúfolódott közönség tapasztalhatott. Negyed órával az előadás kezdete előtt már csak egy-két üres széket lehetett találni, de a később érkezőknek már csak az előadóterem lépcsőfokai jutottak. Ha valakiben addig kétség merült volna fel, hogy vajon megérte-e eljönni, akkor már csak az emberek számából is kikövetkeztethette, hogy itt valami egészen érdekes dologról lesz szó.

Öt óra után pár perccel egy kis promóció következett a megújult Csodák Palotájáról, majd rövid felvezető után megérkezett az előadó, Barabási Albert-László. Az egykori ELTE-s diák ma az USA öt különböző egyetemi tanszékének munkatársa, számos könyv és tudományos cikk szerzője, nem mellékesen a hálózatelméletek kiváló tudósa. Mindezek ellenére rendkívül közvetlen személyiségként állt a pódiumra, és az előadás utáni kérdésekre is készséggel válaszolt.

A főbb fogalmak tisztázása után a szakember rátért a napjainkat oly nagy mértékben meghatározó különböző hálózatokra és a tudományos magyarázatok mellett bemutatta a gyakorlati oldalt is. Gyakran egy-egy érdekes gondolatot is felvetett a közönség szórakoztatására. Például: vajon tudjuk-e, mi a különbség a világháló és az internet között? A válasz igen kézenfekvő, hiszen a világháló egy információs háló, az internet pedig egy fizikai. Gondoljunk csak bele: milyen hosszú internetkábel kellene egy kínai oldal eléréséhez, míg a világháló segítségével mindenféle vesződség nélkül, pillanatok alatt megnyithatjuk azt.

Egy másik emlékezetes momentum az úgynevezett Kevin Bacon játék volt, ami az sejteti, hogy az ismert színész a kapcsolatainak köszönhetően Hollywood legfontosabb figurája. Talán hihetetlen – bár a hálózatelméleti jártassággal rendelkezőknek nem újdonság -, de hazánk szülötte, Karinthy Frigyes már 1929-ben leírta, hogy milyen kicsi a világ, hiszen néhány “kézfogás” után akár az amerikai elnök ismerősei is lehetünk. Lehet, hogy van az egyik ismerősünknek egy olyan ismerőse, aki éppen Obamával közös ismerős és itt is a kisvilág-tulajdonság. Karinthy szerint a földön bármely két ember körülbelül 5  másik személyen keresztül el tud jutni egymáshoz. Érdekesség, hogy a Facebook 500.000.000 felhasználója között a jelenlegi számítások szerint a kapcsolatok száma 5-7, mely rendkívül közel van Karinthy “téziséhez”.

Ez az elmélet csak 1967-ben robbant be a tudományos világba egy bizonyos Stanley Milgramnek köszönhetően. Ebből már gyanítható, hogy az egykori iwiw-es alkalmazás (emberek közötti legrövidebb út) korántsem a hálózatelméletek csúcspontja. Példának vegyünk egy céget budapesti központtal és két vidéki leányvállalattal. A vezetőség természetesen a székhelyen van, de a kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb információ mégsem tőlük származik és nem is hozzájuk jut el, hanem azokhoz az egészségért és a munkabiztonságért felelős munkatársakhoz, akik a vidéki kirendeltségekben a legtöbb emberrel találkoznak. A hatékonyabb kommunikáció miatt pedig érdemes ezeket a hálózati csomópontként funkcionáló embereket megkeresni és együtt dolgozni velük, mivel ők adják a legrövidebb potenciális kapcsolódási útvonalat.

Még nem is említettük a hálózatelméletek gazdasági és társadalmi szektorra gyakorolt hatásait, kontrollálhatóságukat és azt, hogy miért pont Kevin Bacon a “kézfogós” játék neve… De inkább próbáljuk ki mi is a játékot valamelyik közösségi portálon és csodálkozzunk rá a látszólag spontán hálózatok törvényszerűségeire.