Nyelvész a színpadon

Bárth Jánossal sok bölcsész találkozhatott már nyelvészeti órákon. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a tanítás mellett egy feltörekvő zenekar, a Blue sPot énekes-dalszerzője. A zenéről és az egyetemről beszélgettünk.

Hogyan alakult a zenekar?

A Blue sPot 2005-ben alakult barátokból, ismerősökből. Összesodródtunk páran, akik már régóta szerettünk volna zenélni. Egy barátom, Kendik Gergely (zongora) jött az Eötvös kollégiumból, aztán egy gimnáziumi iskolatárs, Kelemen László (basszusgitár) aki éppen megunt más zenekarokat, és az ő egyik munkatársa, Őry Tamás (dob). Megbeszéltük, hogy blues zenét akarunk játszani, és a kollégium pincéjében elkezdtünk próbálni.

Hogyan került a volt pénzügyminiszter a bandába?

Borzasztó egyszerűen. Mi már elkezdtük a próbákat, amikor Laci barátom bevitte munkahelyére a basszusgitárját, mert este onnan jött próbálni. Megkérdezte tőle az akkori főnöke, Oszkó Péter, hogy hova megy. Miután mondta, hogy zenekari próbára, megbeszélték, hogy hasonló stílusú zenéket szeretnek. Oszkó egyetemista korában harmonikázott, így jelentkezett a zenekarba. Meghallgattuk, korrektül harmonikázott, bevettük. Ez még jóval azelőtt történt, hogy közéleti szerepet vállalt volna, tehát ez nem volt olyan nagy dolog akkor.

Több helyen is úgy tüntetnek fel benneteket, mint Oszkó Péter blueszenekara, és sokszor nem a zenétekkel foglalkoznak, hanem azzal, hogy a banda tagja a volt pénzügyminiszter. Hogyan érintett ez titeket?

Nem érintett különösebben rosszul. Meg kellett szokni, de talán mostanában kezdünk kijönni belőle. Ad egy plusz ismertséget, többen felfigyelnek ránk emiatt, de az rosszul esne, ha csak ez iránt érdeklődnének. Annyira jól kell játszani, hogy az emberek a zene miatt jöjjenek a koncertjeinkre. Szerencsére már a csak a zenekar neve hangzik el felkonferáláskor.

Nem támadtak benneteket Oszkó Péter miatt?

Egy-két beszólástól eltekintve nem igazán. Sokaknak inkább egy érdekesség, ők meg úgyse foglalkoznak komolyabban a zenekarral.  Minket az érdekel, aki a zenénk miatt jön koncertre, és valóban meghallgatja a dalokat.

Hogyan tudod összeegyeztetni a zenész életformát és az egyetemi oktatást?

Meglepő a kérdés… Nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, bár kicsit eltérőnek tűnik a két műfaj. Eddig sokkal ritkábban játszottunk, mint ebben az évben, havonta vagy inkább kéthavonta, és hetente, kéthetente ültünk le próbálni. Ez körülbelül megfeleltethető bárki más mániájának. Mióta jobban belelátok az egyetem működésébe, észrevettem, előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy van egy teljesen más hobbija a kutatáson, tanításon kívül. Valaki kertészkedik, valaki a méheihez rohan, valaki aktívan részt vesz a cserkész közéletben, és így tovább. Nekem sem jelentett eddig problémát, hogy időben össze tudjam egyeztetni a kettőt. Most kicsit több koncertünk van, de ez eddig nem okozott gondot.

Ha választanod kellene a kettő között, melyiket választanád?

A zenélés gyerekkorom óta nagyon fontos része az életemnek, de abszolút tudatosan jöttem az egyetemre bölcsész szakokra, nagyon szeretem ezeket a témákat. Nem tudok választani. Azt tudom, hogy amikor az egyikből picit sok van, akkor elkezd hiányozni a másik. Idén egy ilyen időszak volt a kapolcsi Művészetek Völgye, ahol 10 napon keresztül saját színpadot működtettünk, és 12 koncertet adtunk, beleszámítva a könnyű jammelést is. A vége felé annyira vágytam egy nyelvtörténeti szótárra vagy egy névtani könyvre, mint semmi másra. Voltak persze olyan időszakok, amikor a zenélés szorult háttérbe.  2010 őszi félévében adtam le a doktori dolgozatomat, emiatt fél éven keresztül nem játszottunk. Akkor meg már hihetetlenül szomjaztam egy kis Jimi Hendrixre. Nem tudok választani, inkább próbálom megtalálni az egyensúlyt.

Milyen érzés, amikor koncerten a hallgatóidat látod bulizni?

Jó, néha látni ilyet is, de annyira nem jellemző. Az egyetemen nem reklámozom a zenekart, próbálom nem összekeverni a dolgokat. Inkább más szakokról ismerek fel hallgatókat néha koncerteken. Pont ez az a közönség, amit meg akarunk szólítani, és örülök, ha ők is megismerkednek a dalainkkal. Talán van remény, hogy ez a kicsit elavult rétegzene tetszik a huszonéveseknek.

Nemrég jelent meg az első lemezetek Blue sPot Café címmel, ami stílus szempontjából érdekes kavalkádot alkot. Mit tapasztaltok, tetszenek ezek a dalok az embereknek?

A közönség sem teljesen egyforma, időnként kifejezetten vegyes. Volt olyan koncertünk, ahol egyetemisták táncoltak, és olyan is, ahol 60-70 évesek üldögéltek, ezért más dalokat vettünk elő a repertoárból. A 7 év alatt rengeteg nem saját dalt megtanultunk, így egészen különböző hangulatú koncerteket tudunk adni. Tartottunk már Beatles-, és Hendrix-estet is. A saját dalokból egyelőre nem válogatunk, nincs is annyira sok, nagyjából egyórás műsort tudunk megtölteni velük. A sokszínűség együtt mozog a koncert hullámzásával, hiába különböznek stílusban, megfér egymás mellett egy népdalfeldolgozás és egy jó funky, vagy rockosabb dal. Koncerten figyelünk a közönségre, a táncolósabb, rockosabb számokat a vége felé játsszuk. Bulis koncerteket szoktunk adni.

Egy dalban hogyan fér meg egymás mellett egy Tankcsapda részlet és egy népdal?

Ez egy zeneileg teljesen egyszerű, megmagyarázható asszociáció. Két éve szerveztünk műsort egy egyetemi rendezvényen Dialektus címmel. Népdalokat boronáltunk össze más dalokkal. A „Barantába szépen szól a pacsirtáról” kiderült, hogy pont passzol a Georgia című Ray Charles-szám az alapjához. Ilyenből csináltunk tízet, az egyik a Hidegen fújnak a szelek, amihez összekomponáltunk egy gitárkíséretet, annak a végakkordjai pont olyanok voltak, mint a R&R rugója című Tankcsapda számé, így ráénekeltünk két sort belőle. Ez egy zenei fricska, sok ilyen történik mostanság a zenei világban; nem egész zenerészletet vesznek át, hanem egy nagyon apró darabkájával utalnak arra, ami hatással volt a zenéjükre. Bizarr páros a Hidegen fújnak a szelek meg a Tankcsapda, de a dal végének hangulatában van valami, ami ezt indokolja. Csináltunk még egy ilyet, a Szomorú az idő című dal össze lett keverve két sor erejéig Muddy Waters Hoochie Coochie Man című számával, és ott még erősebb a kapcsolat. Ha valaki a Muzsikás féle eredetit meghallgatja, azon nagyon jól hallatszik, mennyire közel áll a mezőségi, lassú brácsahúzogatásból előjövő ritmus a blues alaphoz. Adta magát, hogy legyen egy kis utalás rá. Koncerteken én legszívesebben elénekelném: „I’m the hoochie coochie man”. Az együttes zeneileg tapasztaltabb tagjai szerint azonban elég egy kis jelzés, és így is mindenki tudja, melyik dalról van szó.

2012 nyarán a Blue sPot zenekar saját színpadot üzemeltetett a kapolcsi Művészetek Völgyén Blue sPot Café névvel. A színpadon ismert blues-, rock-, világzenei, és jazzelőadók zenéltek vállalkozó szellemű amatőr zenészekkel. Novembertől a Múzeum utca 7-ben található Muzikumban folytatódik a kapolcsi örömzenélés. Kéthetente csütörtökönként a vendégek is beszállhatnak a jammelésbe, valamint a Blue sPot zenekar is havonta ad koncertet a helyszínen. Ahogy Bárth János mondta: „Behozzuk év közben Pestre a kapolcsi hangulatot”.

 Az amúgy is színes stíluskavalkádba drum & bass is került.

Ez ugyanaz a dal egyébként, a Hidegen fújnak a szelek. A végső változat Mezőfi Istvánnak, az új dobosunknak köszönhető, szerintem ő az egyik legjobb dobos az országban, szenzációsan jól játszik mindenféle stílusban. Áldhatjuk a szerencsénket, hogy egyszer megkeresett minket, amikor éppen kevesebb projektje volt. Ő akkor játszott először a Budai Ifjúsági Parkban, amikor én születtem. Sok blueszenekarban játszott nagyon fontos szerepet, több mint 30 ilyen lemezen dobolt.  A drum & basst alapvetően elektronikus és vissza-visszatérő dobolások alkotják, és arra gondoltam, hogy az élőzenét magasztalva fordítsuk vissza a dolgot, doboltassuk el a dobossal azt, amit az elektronikus dobgép csinálna. Erre játsszuk rá az alapot, tehát élőben ütemezzük az elektronikus dobot. Ennyi közünk van a drum & basshez nagyjából.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Lesz új album?

Az albumnak most nagyon örülünk, ez 5 év termése. Igyekszünk sokfelé játszani, de már írunk dalokat is. Kettőt kidolgoztunk nyár óta, ezeket elkezdtük formálgatni. Idő kell, hogy kialakuljon a dalok végleges szerkezete, néha a szövegbe is belenyúlunk. Nemrég megbeszéltük, hogy nem várunk sokáig, ha 3-4 dalunk van, azokat felvesszük, mert sokat használ a számnak. Az új dalokat interneten is közzé fogjuk tenni, és nagyon jó lenne videóklipet forgatni. Az a tapasztalat, hogy házibulikban youtube-on hallgatnak zenét az emberek, nekünk meg nagyon silány minőségű videóink vannak, régi koncertfelvételek, ahol még nem a legjobb minőségben játszunk. Szeretnék jó videóanyagokat, új dalokat, meg sok jó koncertet.

kép: Blue sPot