Az előző évtized legjobb futballistái posztonként – 3. rész: szélső hátvédek

A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni. Az ELTE Online most nem kisebbre vállalkozik, mint hogy egy cikksorozat keretein belül, tízes listákban összeszedje a posztonkénti legjobb futballistákat 2010 és 2020 között. Ezúttal a szélső hátvédeken a sor.

Sokáig úgy tartották, hogy a szélső hátvédek a leginkább alábecsült poszt a labdarúgásban. Tény, hogy az évtizedek során rengeteget változott a csapaton belüli fontossága, amihez nagyban hozzájárult a futball változása, illetve akadtak kiemelkedő egyéniségek, akik mondhatni megreformálták ezt a pozíciót.

Minden idők egyik legjobb szélső védőjének (és úgy általában véve védőjének) tartják az olasz legenda Paolo Maldinit, aki évtizedeken át nyújtott kiemelkedőt ezen a poszton, és egyfajta mércének tekinthető minden hasonló összevetésben.

A szélső hátvédek, ahogy a nevük is mutatja, elsődlegesen védők, ugyanakkor fokozatosan egyre nagyobb szerepet kellett vállalniuk a támadások segítésében, majd pedig építésükben is. Már Maldinire és sok más hasonló védőre is jellemző volt ez, de akik igazán megreformálták ebben a tekintetben a posztot, azok a két brazil legenda Roberto Carlos és Cafu voltak. Mindketten sokkal nagyobb szerepet vállaltak támadásban, mint az megszokott volt abban az időben, és bár nem voltak ezzel egyedül, mégis róluk lehetett elmondani, hogy igazán magas szinten űzték ezt, amelynek aztán jelentős hatása is volt a focira. Különösen Roberto Carlos esetében beszélhetünk erről, aki a Real Madridban és a brazil válogatottban is a támadások egyik legfontosabb alappilérévé vált a baloldalon.

Egy szélső hátvéd játékát nagyban meghatározza, hogy csapat milyen taktikát választ. A ma már csak igen ritkán felbukkanó, de egy időben uralkodónak mondható 4-4-2-es formációban már fontosak voltak a felfutásaik, ugyanakkor alapvetően a poszton játszók többsége a felezővonalnál ritkán lépett sokkal feljebb. Ebben az hozott változást, amikor egyre több csapat alkalmazni kezdte a 4 középpályás gyémánt alakzatban való szerepeltetését, így a széleket már ezeknek a játékosoknak kellett bejátszaniuk. Eleinte még többnyire lapos vagy magas beadásokkal igyekeztek ezek a játékosok kivenni részüket a támadásokból (néhány jelentős kivételtől eltekintve). A gyorsaság mindig is fontos volt ezen a poszton, hiszen amellett, hogy a támadásokkal fel kell érniük, nagyon fontos, hogy kellőképpen vissza tudjanak zárni, amikor védekezésbe vált a csapatuk. Ezért hosszú ideig a kifejezetten technikás játékosok mellett az úgynevezett robotolós játékosoké volt a főszerep. Valóban nem elhanyagolható a nagy munkabírás sem, ugyanakkor mára ez már megdőlni látszik, hiszen egyre nagyobb követelmény, hogy magasabb technikai tudással rendelkezzenek az ebben a pozícióban játszók.

Azt persze túlzás lenne kijelenteni, hogy ez a poszt igényli a legnagyobb skilleket, hiszen a támadók, illetve az őket kiszolgáló középpályások még mindig élen járnak ebben, de már sokkal inkább kritérium itt is a kiemelkedőbb szintű játéktudás.

Többféle szélső hátvédet különíthetünk el játékstílus alapján, vannak jelenleg is, akiknek a védekezés az első számú erősségük, mások pedig támadásban jeleskednek, ami olykor a védőmunka rovására is mehet, de több olyan példát is hozhatunk, akik remekül egyensúlyoznak a kettő között. A poszt forradalmi változásainak következtében már sokszor a középpályások kiemelt feladata, hogy biztosítsák a felfutó szélső védők helyét, hiszen bármennyire is gyors, vagy jól védekező az adott játékos, mindenhol ő sem tud ott lenni.

Nem hárul rájuk akkora felelősség, mint a középhátvédekre, de mivel manapság a támadó szélsők jelentik a legnagyobb veszélyt, és ők a legjobbak egy az egy ellen, így a szélső hátvédek feladata sem kisebb a kapott gól elkerülését illetően.

Egyre inkább fontos ezen a poszton a sokoldalúság, hiszen a szélső hátvédek gyakran kerülnek be középhátvéd pozícióba, de szélső támadót, sőt egyre gyakrabban középpályást is képesek játszani.

Jelen szezonunkban a Manchester City együttesénél Pep Guardiola speciális feladatkörrel bízza meg a jobbhátvéd Joao Cancelót, aki a meccseken a már említett pozícióban lép pályára, de a játék során nem csak felfutásaival segíti a támadásokat, hanem rendre belép az irányítók pozíciójába. Ismét forradalminak tűnő változtatás, persze az még kérdéses, hogy lesz-e ennek a poszt egészére nézve változással bíró hatása.

A listánkon szereplő nevek közül természetesen a már említett korszak és az ott betöltött meghatározó szerep számít, továbbá fontos, hogy mind védekezésben, mind támadásban mennyire volt kiemelkedő és megbízható az adott játékos. Fontos továbbá, hogy csapataik sikereiben mennyire játszottak jelentős szerepet. Ahogy már a fenti okfejtésből következtetni lehetett, nem számít, hogy bal vagy jobb oldalon játszott valaki, csakis a szélső védő mivolta. A lista ismételten igyekszik az objektív nézőpontot visszatükrözni, de jó eséllyel lesznek, akik nem értenek majd egyet némely helyezéssel.

10. Pablo Zabaleta (argentin)

Egy olyan játékos, akit jó eséllyel sokan elfelejtettek mostanra, pedig rendkívüli sikereknek volt alapembere mind klubszinten, mind válogatott színtéren. Ő az a játékos, akire azt lehet mondani, hogy sosem volt 10-es a teljesítménye, de egy stabil 8-ast bármikor tudott hozni. Zabaleta valóban nem tartozott a látványosan játszó szélső hátvédek közé, de a megbízhatósága és alázatossága példaértékű volt. Elsősorban a védekezésben jeleskedett, de a támadások segítéséből is kivette a részét. Alapembere volt a Manchester City 2012-es és 2014-es bajnok csapatának, akárcsak a 2014-ben világbajnoki ezüstérmet szerző argentin válogatottnak. A 2015-ös Copa Américán ugyancsak ezüstérmet szerzett hazája válogatottjával, ahol ekkor sem maradhatott ki a kezdőből. 2015-től némileg háttérbe szorult a Cityben, majd egészen az előző szezon végéig a West Ham Unitednél játszott a Premier Legue-ben, ahol utolsó szezonját leszámítva ugyancsak alapember volt.

9. César Azpilicueta (spanyol)

A spanyol játékos 2012 óta kirobbanthatatlan Chelsea védelmének jobb oldaláról, esetenként középhátvédet is kellett már játszania. Zabaletához hasonlóan ő is inkább védekezésben jeleskedik, de támadásban talán még kevésbé jelentős a szerepe, ugyanakkor ebben sem ügyetlen, ha erre kerül a sor, mégis a listánkon ő a leginkább védekező felfogású. Sokan a leginkább alulértékelt játékosok közé sorolják, ugyanis rendkívül megbízhatóan játssza be a londoni csapat védelmének jobb oldalát. A Chelsea-vel kétszer nyert angol bajnoki címet, 2013-ban és ’19-ben pedig Európa-liga diadal fontos részese volt. Utóbbi döntőjében ő viselte a kapitányi karszalagot, valamint a szezon álomcsapatába is bekerült, az évek során vezéregyéniséggé nőtte ki magát az angolok csapatában. A válogatottban eddig 25 mérkőzésen szerepelt, posztriválisai mellett háttérbe szorult, sokak szerint méltatlanul.

8. Dani Carvajal (spanyol)

Carvajal, mikor 2013-ban a Real Madridhoz került, mondhatni, az utolsó kirakósdarab került a helyére. Hosszú időre megoldotta a királyi gárda jobbvédő posztját, a spanyolok pedig vele a fedélzeten gyűjtöttek be 4 Bajnokok Ligája-címet és nyertek két bajnokságot. A spanyol válogatottban Azpilicuetához hasonlóan 25 mérkőzése van eddig, ám a jelentősebb meccseken, tornákon, ahol szerepelt, ő kapta meg többnyire a bizalmat. Carvajal mind támadásban, mind pedig védekezésben is kifejezetten erős, posztján sokszor a legjobbak között tartották számon. Ugyanakkor mindkét tekintetben elmarad azoktól, akik megelőzték őt ezen a listán és többször láttunk már tőle nagyobb hibákat, ám mégis kevés olyan csapat van a világon, ahová ne férne be Carvajal jobbhátvédként.

7. Kyle Walker (angol)

A világ egyik legjobb jobbhátvédje, akit sosem soroltak a legszűkebb elitbe, de a legjobbak között kétségtelenül mindig is helye volt. Egy kifejezetten kemény védő, akire jellemző a megbízhatóság és a kiegyensúlyozottság. Jól segíti a támadásokat, és bár ritkán kerül ebben a tekintetben középpontba, olykor igencsak meglepő dolgokat képes villantani ezeket a skilleket tekintve is. A Tottenham Hotspurt 2017-ig szolgálta és a csapat egyik legfontosabb tagja volt, oroszlánrészt vállalva abban, hogy a Spurs a „big six” állandó tagja lett, noha nem ő volt a húzónév, mégis elengedhetetlen szerepet játszott ebben. A Manchester Cityhez igazolva a trófeákat is elkezdte gyűjtögetni, méghozzá ugyancsak alapemberként, és nemigen lehetett kiszorítani a kezdőből, egészen eddig a szezonig, amikor is Cancelo bomba formában játszik, ám így is nagy a harc kettejük között. Az angol válogatottban sem lehetett kérdéses a helye, egészen addig, míg egy ifjú titán be nem rúgta a ház ajtaját…

6. Trent Alexander-Arnold (angol)

…, aki pedig nem volt más, mint listánk 6. helyezettje, Trent Alexander-Arnold. Ugyan a listánkon vizsgált évtizednek ő csak az utolsó 3 évében volt meghatározó játékosa, ezért kérdéses volt a szerepeltetése, de ahogy a középhátvédek esetében Van Dijk, úgy a szélső védőknél a fiatal angol az, aki olyannyira megkerülhetetlen, hogy nem csak említeni kell, de szerepeltetni ezen a listán. Ebben az esetben az is közre játszik, hogy ezen a poszton összességében talán kevesebb kiemelkedő játékos volt, mint más pozíciókban, ugyanakkor igazságtalan lenne, ha azt mondanánk, hogy Alexander-Arnold csak emiatt került fel. A Liverpool jobbhátvédje a 2017-2018-as szezonban kapott nagyobb szerepet, különösen tavasszal, ahol már fontos szerepet kapott a Liverpool BL-döntőbe jutásakor, a fináléban kezdőként lépett pályára. A szakma már ekkor a legjobbak között kezdte el emlegetni a posztján, a következő két szezonban pedig, amikor a Liverpool előbb BL-t nyert, majd 30 év után felült a Premier League trónjára, a legtöbben egyértelműen a világ legjobb szélső hátvédjének kiáltották ki. Ő az első a listánkon, akinek a támadójáték kifejezett erőssége, rendkívül sok gólpasszt ad, kreatívan vesz részt a letámadásban, emellett a védőmunkája is rendben van. Jelenleg mindössze 22 éves, ha így folytatja, legenda státuszba is kerülhet.

5. David Alaba (osztrák)

A Bayern München osztrák balhátvédje – azon túl, hogy az első ezen az oldalon játszó játékosunk a listán – manapság inkább középhátvédként nyújtott teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, az elmúlt 1-2 szezonban már egyértelműen ez vált az elsődleges posztjává. Alaba ugyanakkor a vizsgált évtizedünkben balhátvédként alkotott maradandót és vált posztján az egyik legjobb, legelismertebb játékossá. Rendkívüli gyorsaságát tökéletesen használta ahhoz, hogy megtartsa az egyensúlyt a támadás és a védekezés között, és mindkét tekintetben kiemelkedőt nyújtott, konstans, kiegyensúlyozott módon. Látványos és okos megoldások, valamint stabilitás jellemezte játékát, ami odáig vezetett, hogy Pep Guardiola idején gyakran játszott középen, sőt még középpályásként is, ugyanis kvalitásai és játékintelligenciája ezt lehetővé tették. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott ezen a poszton a Bayern 2013-as triplázásakor, és fontos eleme volt annak, hogy minden korábbinál nagyobb dominanciát tudtak kialakítani a bajorok a Bundeligában.

4. Jordi Alba (spanyol)

Egy újabb balhátvéd, aki 2012-ben a spanyolok Eb-győzelme alkalmával világklasszissá nőtte ki magát, ezt követően pedig a Barcelona csapatához került, ahonnan azóta is kirobbanthatatlan. Jordi Alba a katalánok támadójátékának egyik legfontosabb eleme, rendkívül gyors és az összjátékban nyújtott szerepe rendkívül sokat hozzátesz a védelmek megbontásának sikerességéhez. Az egyik legjobb előkészítő, pláne azóta, mióta a Barca középpályája kevésbé jeleskedik a gólpasszok tekintetében. Mindent elmond róla, hogy az olyan játékosok, mint Messi vagy Neymar mindig kiemelik, hogy mennyire jó vele együtt játszani. Védekezésben is jó és megbízható teljesítményre képes, noha nem ez az erősebb oldala, és az utóbbi időben azért gyakrabban is hibázik ezen a téren. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy mekkora szerepe volt a Barca sikereiben az elmúlt 10 évet tekintve, különösen jó formában futballozott a 2015-ös triplázáskor. Ha ő jó formában van, az a csapata sikerének esélyeit is megnöveli.

3. Marcelo (brazil)

Minden bizonnyal a legtechnikásabb és leglátványosabban játszó játékos a listánkon a Real Madrid balhátvédje. Jordi Albához hasonlóan neki is a támadás az erőssége, és hasonlóan jelentős funkciót töltött be a királyi gárdában, mint a poszttársa a Barcánál. Számtalan gólpassz fűződik a nevéhez, vagy olyan megoldások, melyek a BL-címeket halmozó Real Madridnak a sikereihez nagyban hozzájárultak. Az évtized elején általános vélemény volt róla, hogy nem tud védekezni, ami némileg lesarkítva igaz is, volt, ezért bár szerették a játékát, mégis sok kritika érte. Aztán fokozatosan egyre jobb lett ebben a tekintetben, noha néhanapján pl. José Mourinho épp emiatt kísérletezett másokkal a posztján. Mire azonban a madridiak elérték a sikerkorszakukat, addigra már kiváló volt védekezésben is, ekkor pedig pár évig a világ legjobb szélső védőjének tartották, nem is érdemtelenül. A Real eddigi utolsó, 2018-as BL-győzelmének évében már kezdett visszaesni a teljesítménye, ám még mindig hozott egy jó átlagot, azóta azonban komoly mélyrepülésnek indult és a renoméja kezd igencsak csökkenni a csapatánál. Mindezek ellenére nem lehet kérdéses a helye a listán, ilyen előkelő pozícióban sem.

2. Dani Alves (brazil)

Egy újabb brazil szupersztár, akinek a támadás az erőssége, de még mennyire, hogy az! Dani Alvest sokszor azzal vetik össze, amit Roberto Carlos jelentett a Real Madridban. Kevésbé „cseles”, mint Marcelo, de technikássága nem sokban marad el tőle. Rúgótechnikáját tekintve a listáról nincs nála jobb, elképesztően nagy gólokat szerzett, akár szabadrúgásból, akár egyéb játékszituációból. Védekezésben is stabil volt, ugyanakkor tény, hogy nem emiatt lett világklasszis, de általában hozott egy jó átlagot. Mindazonáltal az a repertoár, amit a társak kiszolgálásában vonultatott fel, egészen egyedülálló, és számos alkalommal meg tudott újulni. Sokáig a magas labdák jellemezték, de később a lapos, okosan begurított játékszerekkel okozott fejfájást az ellenfeleknek. Képes volt fáradhatatlanul bejátszani a teljes jobb oldalt, még idősebb éveiben is, szinte hihetetlen, hogy még 30-as éveiben is képes volt a legmagasabb szinten játszani. A Barcelona legsikeresebb korszakainak alapembere, aki a katalánoktól való távozás után a Juventusnál is fontos szerepet játszott abban, hogy BL-döntőbe kerüljön, 2019-ig pedig a PSG együttesénél is remekül játszott.

1. Philipp Lahm (német)

Biztosan senkit nem lep meg, hogy top 3-ba került, de néhányan biztos felkapják a fejüket, hogy miért előzi meg Marcelót vagy Dani Alvest. Nem olyan technikás vagy látványosan játszó futballista volt, mint előbbi kettő, de ennek ellenére kiemelkedő technikai tudással rendelkezett. Védekezésben nem volt nála jobb és megbízhatóbb a listáról senki, ráadásul olyan tisztán játszott, hogy pályafutása során védő létére sosem állították ki. Emellett támadójátékban is kimondottan erős volt, a listáról vannak ebben nála erősebbek, de összességében nézve ebben a tekintetben is ott van a legjobbak között. Ő testesíti meg a tökéletes egyensúlyt, akár azt is mondhatnánk, hogy a kevesebb néha több alapon, de ez sem igaz, mert felidézhetünk azért igencsak látványos pillanatokat a pályafutásából. Mindemellett igazi vezért volt, mind a Bayernnél, mind a német válogatottnál ő töltötte be a csapatkapitány szerepét. Előbbi történelmi triplázásának a vezére volt, utóbbit pedig a 2014-es vb-n vitte hazája 4. világbajnoki címéig. Alapvetően jobbhátvéd volt, de pályafutásai korai éveiben balhátvédet is játszott. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy Pep Guardiola előszeretettel játszatta középpályásként, valamint a válogatottban is többször játszott ekkor ezen a poszton, kifejezetten jól. Ez is mutatja kiemelkedő játékintelligenciáját, mert az okos, megfontolt, emellett hatékony megoldások összességét tekintve talán senki nem érhet a nyomába erről a listáról.

A listára nem kerültek fel, de megkerülhetetlenek: Ashley Cole (angol), Patrice Evra, Bacary Sagna (franciák)

Képek forrása: infostart.hu; transfermarkt.com; planetfootball.com; cambiodejuego.mx; managingmadrid.com; tribuna.com; goal.com; talkchelsea.net; ronaldo.com

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]