24 évvel ezelőtt, 1996-ban a 18 éves Kerri Strug hatalmas tettet hajtott végre az atlantai ötkarikás játékokon a legendás Magnificent Seven tagjaként. Az amerikai tornacsapat megtörte az addigi szovjet/orosz fölényt, és először szereztek csapatban aranyérmet olimpián.
De hogyan vált hőssé az 1977-es születésű Kerri Strug?
Kerri 3 éves korában kezdett tornázni, mikor nővérét látva eldöntötte, hogy ő is ezt a sportágat akarja űzni. Ahogy jöttek az eredmények, úgy döntés elé került a kislány: ha olimpiai bajnok akar lenni, akkor edzőt kell váltania. Így került be a Károlyi Béla-féle houstoni csapatba.
Károlyi Béla és felesége, Márta nagy nevek voltak akkor a tornavilágban. Szaktudásukat és hozzáértésüket mi sem tükrözhetné jobban, mint hogy sportolóikat 9 olimpiai és 15 világbajnoki címhez vezették el. Az 1970-es években felvirágoztatták a tornát Romániában: a 15 esztendős Nadia Comăneci nevéhez fűződik az első tökéletes 10 pontos gyakorlat az ötkarikás játékok történetében, ami az 1976-os montreali olimpián aranyérmet jelentett számára.
Ugyanezen az olimpián a románok 7 érmet szereztek, ebből 3 arany volt. Miután Károlyi kisebb összetűzésbe került a román szövetséggel, kénytelen volt elhagyni az országot, és áttenni székhelyét Amerikába.
Károlyi megalapította a Károlyi Ranch-et, ami az amerikai tornaválogatott felkészülési helye volt. Itt fonódik össze Kerri és Károlyiék története, ugyanis az edzőváltást követően jött az igazán kemény munka, amit Béla és felesége, Márta szigorúan felügyeltek. Hetente hétszer edzettek a tornászok, nem volt mindegy, hogy mit ettek, mikor aludtak.
Az 1992-es barcelonai olimpiához közeledve Kerri látta, hogy a kemény munka kifizetődik, hiszen a legfiatalabb sportolóként képviselheti hazáját. Ám a hőn áhított aranyérem nem lett meg, a csapat 3. helyen végzett, Károlyi pedig bejelentette távozását.
A következő évek tele voltak bizonytalansággal, Kerri nem tudta, hogy ott lesz-e a következő olimpián. Három év alatt három különböző edzőnél fordult meg, de egyik sem tudta úgy inspirálni, mint Károlyi. Minden edzőváltás egy lakhelyváltással volt egyenlő. 15 éves kora ellenére sűrűek voltak a napjai: a reggeli és a délutáni edzés között iskolában volt. Ez alatt az idő alatt az eleve vékony Kerri jelentős súlytól szabadult meg, illetve súlyos hasizomszakadást szenvedett, ami hat hónap kihagyással járt.
A sok nehézség után hazatért szülővárosába, és nevelőedzőjével folytatta a munkát.
Amikor érezte, hogy újra versenyezni szeretne, újabb sérülés érte, így ismét 6 hónapot kellett kihagynia.
Egy évvel Atlanta előtt elhatározta, hogy megvalósítja az álmát, és bajnok akar lenni. Ehhez el kellett érnie, hogy az 1994-ben visszatérő Károlyi újra foglalkozzon vele. Pont jól jött Kerri Amerika Kupa-győzelme, amivel megerősítette, hogy lehet rá számítani.
Elérkeztünk 1996. július 23-hoz. 12 csapat mérte össze erejét a döntőben négy különböző gyakorlatban: talaj, ugrás, gerenda és felemás korlát. Külön érdekesség, hogy abban az évben szerepelt utoljára döntőben magyar női tornacsapat, azzal az Ónodi Henriettával az élen, aki az 1992-es barcelonai játékokon aranyérmes volt ugrásban.
Strug csapattársai jól kezdték a versenyt. A tornászok megtanulják az évek során, hogyan fókuszáljanak csak a gyakorlatukra a pontszámuk helyett, így amikor Kerri készülődött az ugráshoz, nem tudták, hogy milyen messze vannak az oroszoktól. Kerri szerencsére nem hallotta a kommentátor szavait, aki azt ecsetelte, hogy tőle függ minden, ő az egyetlen, aki meg tudja csinálni. Igaz, nem tévedett sokat, hiszen tényleg tőle függött az aranyérem sorsa.
Az első ugrása nem sikerült jól, rosszul érkezett le, egy hatalmas reccsenést hallott a bal bokája felől, és úgy érezte, hogy lebénult a lába egy pillanatra. A 9,162 pontot érő ugrása után tudta, hogy a győzelemhez hibátlanul kell véghezvinnie az utolsó ugrását.
Károlyi számításai szerint Kerrinek legalább 9,6 pontot kellett szereznie, hogy megnyerjék az olimpiát. Minden fájdalmat leküzdve odaállt a mindent eldöntő ugráshoz, és fél lábbal végigcsinálta a 9,712 pontos gyakorlatot, ezzel történelmi sikerhez vezetve az amerikai csapatot.
A második gyakorlata közben megrándult a bokája és elszakadt két bokaszalagja. Edzője a karjaiban vitte fel a dobogóra, hogy átvegye a győzelmet jelentő aranyérmet. A döntőben mutatott bátorságáért elnyerte az Olympic Spirit Award kitüntetést, mivel megmutatta mindenkinek, hogy az Olimpia nem csak a versenyzésről szól, hanem az egymásért való küzdésről is.
Hogy mi van vele most?
Az olimpián elszenvedett sérülés az egész életére kihatott, hiszen abba kellett hagynia a tornát. A játékok után nagy hangsúlyt fektetett a tanulásra, a Stanford Egyetemen elvégezte a mesterképzést, majd tanítani kezdett egy általános iskolában. Jelenleg San Franciscóban él, és számos jótékonysági szervezet arca.
Kerri Strug örökre beírta magát a sporttörténelembe a Magnificent Seven tagjaként, ahogy fél lábbal, nagy fájdalmak közepette, de győzelemhez vezette nem csak országát, de hat csapattársát is.
A Magnificent Seven tagjai: Shannon Miller, Dominique Moceanu, Dominique Dawes, Amanda Borden, Amy Chow, Jaycie Phelps és Kerri Strug.
Forrás: kerristrug.info, https://scroll.in/field/963591/pause-rewind-play-a-heroic-landing-with-an-injured-ankle-strugs-golden-moment-at-atlanta-1996
