Jól szerepeltek férfi és női tornászaink is!

A hétvégén női és férfi tornászaink is megmérették magukat. Sárai Gabriella tanárnő növendékei Pesten, míg Lappints Regősék Győrben szerepeltek. Mindkét társaság éremmel a nyakában térhetett haza Szombathelyre, előbbiek bronz, utóbbiak ezüstérmet érő gyakorlatokat mutattak be.

Sárai Gabriella élménybeszámolója: “A csapat tagjai jól teljesítettek. Mindenki maximálisan összpontosítva mutatta be gyakorlatait. Nagy Eszter komoly térdsérülése ellenére vállalta az indulást, és segítette az egyetemi csapatot.”

Csapatunk összesítésben 3. helyen végzett a II. osztályú vidékbajnokságon a Miskolc és Pécs csapata mögött. Egyéniben Nagy Eszter 3. lett felemás korláton, Giricz Eszter 2. helyezést szerzett talajon.

A csapat tagjai: Viola Vivien, Nagy Eszter, Papp Katalin, Gálos Csenge, Giricz Eszter

Szép, magabiztos gyakorlatokat mutattak be Sárai Gabriella lányai
Fotó: szoese.hu

Férfi csapatunk teljesítményéről az edzővel, Lappints Regőssel beszélgettem.

Újabb félév, újabb verseny. A helyszín ugyanaz?
Igen, a verseny helyszíne mindig a KSI melletti tornacsarnok. Ezt a helyet már jól ismerjük, többször is versenyeztünk már itt.

Nagyon sok jót hallani a győri tornasport helyzetéről. Milyen személyes tapasztalatokat szereztetek a hétvégi versenyen?
 
A hétvégi versenyen konkrétan semmit. Győrből egy személy indult volna el egyéniben, de valami probléma lépett fel a nevezése során, így ő sem szerepelhetett. Fiatalabb korosztályokban indítottak csapatot, lányt, fiút egyaránt, ott úgy tudom, jó eredményeket értek el. Hozzá kell tenni, hogy a győri tornasport érthető módon nem a másodosztályú bajnokságra helyezi a hangsúlyt, erre a versenyre lényegében hobbiból jönnek, ha összeáll esetleg egy csapat. Inkább az élvonalra koncentrálnak, erre nagyon jó lehetőségeik is vannak. Volt szerencsém párszor az ottani teremben edzeni, verseny előtt a csapattal is elmentünk, hogy olyan szerekkel találkozzanak a többiek is, amin majd versenyeznünk kell. Nagyon jól felszerelt termük van, néhány ottani edzővel jó barátságban is vagyunk, így ezt a lehetőséget mindenképp ki is akartam használni. Sajnálom, hogy nem indítottak csapatot az utóbbi két versenyen, mert mégis hangulatosabb lett volna velük együtt versenyezni.

Március 3-án, tehát a szorgalmi időszak harmadik hétvégéjén már verseny. Mennyire volt nehéz felrázni a társaságot a vizsgaidőszak után?

 A felrázással nem volt gond, inkább a kezdeti meghökkenésen kellett túllépni, hogy ilyen kevés időnk van. A korai időpont miatt sok mindent át kellett szervezni. Amikor télen elmentünk szünetre, még úgy terveztem, hogy vizsgaidőszak után az első két hétben kemény alapozással kezdünk, erősítéssel, nyújtással, esetleg alapelemek gyakorlásával. Ebből az lett, hogy valakinek másfél-hónapos kihagyás után is egyből szerre kellett menni, a versenygyakorlatokat próbáltuk minél többször végigcsinálni. Új elemek gyakorlására, rögzítésére így sajnos nem sok idő maradt, pedig ezekkel még emelni tudtuk volna az elérhető pontszámainkat.

Szorgalmas társaság alakult a szombathelyi tornászoknál − A vizsgaidőszak alatt is lelkesen jártak a tornaterembe
Fotó: szoese.hu

Az egyetemistáknál mindig kérdéses, hogy a vizsgaidőszak alatt mennyit tudnak edzeni. Ti leálltatok a vizsgák miatt?
Egyetemi csapatként a vizsgaidőszak mindig változást jelent az edzések menetében is. Az a szokás nálunk, hogy ilyenkor az edzéslátogatás nem kötelező, a sportszakmai gyakorlatok is lemennek ekkorra. Ettől függetlenül le szoktunk járni, mivel a női edzések is szünetelnek, így minden nap este hattól már miénk a terem. Ilyenkor nyugodtabb hangulatban tudunk edzeni, több idő van különböző elemeket gyakorolni, újakat tanulni. Páran amúgy is itt vannak vizsgaidőszak alatt, néhányan csak a vizsga előtti napokra jönnek vissza Szombathelyre, szóval változó létszámmal, de az edzések mennek tovább. Előfordult már többször például, hogy egyedül töltöttem el azt a három órát a tornateremben.

A nagyobb szünet mellett egy sajnálatos sérülés is hátráltatta a felkészüléseteket. Domonkos Róbert súlyosnak tűnő vállsérülést szenvedett, még januárban. Hogy áll az ő rehabilitációja?
Igen, ezt beszéltük egymás között: nem elég, hogy ilyen kevés időnk maradt felkészülni, ami gond még beüthetett, az be is ütött. Ilyenek voltak például a sérülések. A csapat jelentős része küzd különböző vállfájdalmakkal, de még a verseny előtti két napban is sor került egy enyhébb bokasérülésre. A legsúlyosabb viszont tényleg a Robi sérülése volt. Még januárban gyűrűn egy lényegében már rutinnak számító mozdulat során ugrott ki a válla, és mivel kint is maradt, mentőt kellett hívni. Három hétig hordta a rögzítőt, most nagyjából a gyógytornája felénél jár. Komoly elszántsággal nyomja a gyógytornán tanult gyakorlatokat esténként is, emellett végzi azt az erősítést, amihez a válla nélkülözhető. Edzést a sérülése miatt sem hagy ki, ez a többieknek is példaértékű. Sajnáltuk, hogy versenyen nem indulhatott velünk, mivel sokat tanult az elmúlt fél évben, biztos, hogy jó pontokat adhatott volna a csapatnak.

Szakmailag hogy értékeled a versenyt? Sikerült mindent megvalósítani?
Minden negatív tényező ellenére egyértelműen sikeres volt. Az elmúlt három hét megfeszített munkájával sikerült elérni, hogy biztos, stabil gyakorlatokkal tudjunk indulni. Úgy sorakoztunk fel, hogy a vidéki bajnokság csapataival tényleg partyban vagyunk, valós ellenfelei lehetünk egymásnak. Érdekes kettősséget is hozott az elért eredmény. Rendkívül örültünk, hogy sikerült csapatbajnokságban az ezüstérmet megszerezni, magabiztos tornával, kisebb, nagyobb hibákkal. Viszont, ha ezekből a hibákból nagyjából csak eggyel van kevesebb, akár az első helyet is behúzhattuk volna, hiszen az elsők 0,25-al előztek csak meg minket. Külön említést érdemel még a csapat legidősebb tagja, a 44 éves Pados János szereplése is, aki szintén sérülésekkel, egészségügyi gondokkal küzdve több mint húsz év kihagyás után képes volt elindulni velünk, és több szeren is olyan pontokat hozott, amik mindenképp szükségesek voltak ehhez az eredményhez.