Mindent elért, amit csak lehetett, a világ 3. legjobb focistája volt, elképesztő statisztikával rendelkezett – kis túlzással, de elmondható, hogy ő volt a világ legjobb „kilencese”, de amilyen gyorsan robbant be az Atletico Madrid felnőtt csapatába, olyan hirtelen romlott 2011-től kezdve a meccsenkénti statisztikája. Mi történt az El Niño (a Kölyök) becenévre hallgató Fernando Torresszel?
Fernando José Torres Sainz néven látta meg a napvilágot 1984. március 24-én, a család harmadik gyermekeként. Eleinte kapusként volt jelent a pályán, de mivel felismerték tehetségét, csatár pozícióban folytatta sportolói pályáját. A szíve nem állt közel egyik csapathoz sem, de nagypapája személyében egy elkötelezett Atletico Madrid-drukkert szeretett. Papája rajongását ő is átvette, de ő nem csak szurkoló akart lenni, hanem az, aki miatt a nézők együtt ugranak fel a lelátón egy madridi derbin (El Derbi madrileño).
Az elképesztő 55 gólos, Rayo 13-ban eltöltött szezon eredménye, hogy felvételt nyert az Atletico akadémiájára 1995-ben. 15 évesen profi szerződést kapott, és a felnőtt csapattal készülhetett, ám a bemutatkozás csak 2001-ben történt meg. Mindeközben tagja volt az U16-os és az U19-es Európa-bajnok spanyol válogatottnak, ő szerezte a legtöbb gólt, ezenkívül mindkét torna legjobbjának választották. Akkoriban a másodosztályban volt az Atletico, a La Ligába másfél év múlva jutott fel. Ott kezdődött el Fernando karrierje igazán, hiszen 29 meccsen 13-szor talált be a kapuba. Angliában felfigyeltek ezekre a számokra, és a Chelsea tulajdonosa ajánlatott tett Torresért, de ezt az Atletico visszautasította.
Ezután megkapta a csapatkapitányi karszalagot, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb kapitány az Atletico történetében. 2004-ben megtapasztalhatta, hogy milyen a bajnokságon kívül, az UEFA Intertoto Kupában játszani. A kupa döntőjében az Atletico kikapott a Villareallal szemben. Az említett versenysorozatot 1961-ben hozták létre, mégpedig azért, hogy azon európai csapatok vehessenek részt, akik nem kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga valamelyikébe.
A Kölyök menetelése folytatódott: az Atletico alapembereként számos védő életét keserítette meg, mert aki szembement vele, az biztosan rosszul járt. Élete első világbajnokságán (2006) három góllal járult hozzá a válogatott 9. helyezéséhez. Ekkor már látszódott, hogy a csupa fiatalokból álló spanyol csapat tartogat még meglepetést a futballvilág számára.
A világbajnokság utáni évben beadta a derekát az Atletico, de nem a Chelsea-nek, hanem a Liverpoolnak, így Torres áttette székhelyét a Vicente Calderónról az Anfieldre.
A Poolnál töltött első évében szenzációs mesterhármasokkal nyűgözte le a szurkolókat, ő volt az első olyan játékos a csapatban az 1995/1996-os szezon óta, aki 20-nál több gólt szerzett a bajnokságban. Torres tökéletesen passzolt Rafa Benitez csapatába, Steven Gerrarddal remek párost alkottak a pályán. A gárdánál eltöltött négy szezon alatt 65-ször talált be 102 mérkőzésen az ellenfél kapujába, és ez idő alatt ő volt Európa egyik legjobb középcsatárja.
2008 volt élete legjobb éve, mind a Premier League-beli, mind az Európa-bajnoki szereplést tekintve: megválasztották a Liverpoolnál a szezon legjobbjának, az angol bajnokságban a hónap játékosa címet is elnyerte, a 2008-as Ausztria–Svájc közös rendezésű kontinensbajnokság döntőjének egyetlen gólszerzője, a meccs embere, az Európa-bajnokság All-Star Team tagja, Aranylabda- és FIFA Év labdarúgója 3.helyezett lett (később az előbbi kettőt összevonták, és FIFA Aranylabda lett a neve).
2010 kicsit másképp festett, ugyanis áprilisban véget ért számára a szezon térdműtét miatt. Nem egészen két hónap elteltével újra pályán volt. Többen úgy gondolják, hogy ez lehetett a fő oka annak, hogy nem tudott olyan formát mutatni, mint azelőtt. Egy térdműtét rehabilitációja sokkal több idő, mint két hónap, ezt tudva a szövetségi kapitány mégis behívta őt. A 2010-es világbajnokságon hiába nyert a spanyol válogatott, Torres sajnos nem tudott ehhez a győzelemhez hozzátenni, a fináléban is csak csereként játszott.
A Chelsea-be való átigazolása sem segített visszanyerni a régi formáját, nem produkált többé annyi bravúros gólt. 903 percet kellett várni az első góljára új klubjában. Amit előző csapataival nem sikerült, azt a Chelsea színeiben elérte: Bajnokok Ligáját és Európa-ligát nyert egymás utáni években, az utóbbi esetében gólszerző volt a döntőben.
2012-ben újra felért Európa csúcsára a spanyol válogatott, Fernando szerezte az olaszok elleni döntőben a harmadik gólt, illetve a torna Golden Boot (Aranycipő) díját is elnyerte.
Anglia után tett egy kitérőt Olaszországban, az AC Milanban, majd hazatért nevelőegyesületéhez, az Atletico Madridhoz, ahol hatalmas szeretettel fogadták a szurkolók. Igaz, nem talált be annyiszor a kapuba, de a legnagyobb riválisok (Real Madrid, Barcelona) elleni meccseken gólt tudott szerezni, és megmutatta, hogy a védőknek figyelniük kell rá. A 2018-as Európa-liga döntőben Antoine Griezmann cseréjeként állt be, amit végül 3–0-ra megnyert az együttes. Ezután Japánba tette át székhelyét: a Segan Tosuba igazolt, végül onnan vonult vissza.
Összefoglalva, Fernando Torres a 2000-es évek egyik ikonikus csatára volt, remekül dolgozott össze középpályás társaival, elképesztő sebességét kihasználva teremtett veszélyes helyzeteket a kapu előtt, és szinte mindent megnyert, amit egy focista megnyerhet.
Forrás: https://www.sportskeeda.com/football/the-story-fernando-torres, https://lifebogger.com/fernando-torres-childhood-story-plus-untold-biography-facts/
