A múlt héten véget ért a futsal NBII alapszakasza, ahonnan csapatunk a megszerzett ötödik helynek köszönhetően bejutott a rájátszásba. Karrierjének kezdetéről, az alapszakaszról és a szezon további részéről beszélgettünk csapatunk kiváló játékosával, a 22 éves Gémesi Áronnal.
Kezdjük az elejével: mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a futsallal?
Gémesi Áron: Hosszú évekkel ezelőtt, szerintem hét éve kerültem kapcsolatba a futsallal, egy piliscsabai barátom hívására kerültem a PAFC-hoz. Előtte játszottam nagypályán, de az nem igazán jött be nekem, a futsal az elejétől kezdve jobban is tetszett. Gyanús is volt, hogy nagypályán mindig azt vártam, hogy legyen már tél és menjünk terembe… Két évet voltam Piliscsabán, első évben még csak utánpótlás csapatban. Az U-19-es csapat volt a felnőtt csapat alapja abban az évben, úgyhogy az még egy kudarcos év volt, de utánpótlás szinten egyre jobbak voltunk. Onnan kerültem el aztán Dunakeszire, ahol tényleg megismertem a futsalnak azon elemeit, amelyeket a mai napig használok, illetve próbálok hasznosítani.
A Dunakeszi után merre folytatódott a karriered?
Dunakeszi után visszatértem fél évre Piliscsabára, hogy minél többet tudjak játszani, de télen jött egy lehetőség, hogy Győrben folytassam. Ha valakinél szóba kerül, hogy Győrbe igazoljon, nem nagyon utasítja vissza, főleg amilyen akkor az a Győr volt… Belevágtam, leköltöztem Győrbe. Az biztos, hogy amit tudok a futsalról, annak a nagy részét ott sajátítottam el. Itt, ebben az időszakban voltam válogatott is, utánpótlás válogatottal egész sikeresen is szerepeltünk, kétszer Visegrádi Négyek-kupát is nyertünk. Erre nagyon büszke vagyok, az egy nagyon jó társaság volt. Akkoriban tényleg nagyon sokat tanultam a játékról. Spanyol edzőnk volt, rengeteg külföldi csapattárs, érdekes élmény is volt, hogy az NBII-ben csomót játszottam, Győrben az első edzéseken olyan érzésem volt, mintha egy másik sportágat kezdtem volna el. De ott rengeteget sikerült fejlődnöm, és azt a tudást hasznosítani is tudtam Dunakeszin újra. Ugyanis visszaigazoltam Keszire, az egyetem miatt nem tudtam Győrben folytatni. Bármennyire is szeretem a futsalt, azért mindig a suli volt a fontosabb. Iskola nélkül sokkal nehezebb, ebbe nem is akartam belemenni.
Az ELTE-n kezdtél el tanulni, innentől egyértelmű volt hogy a BEAC-ban folytatod a futsalt?
Igen, itt kezdtem el a sportszervezés szakot, de még a győri és a dunakeszis időkben kezdtem el MEFOB-ra és KEK-re járni, akkor még csak ott játszhattam. Amikor időm engedte, mentem velük, aztán így ismertem meg a jelenlegi csapattársaimat, így kerültem ide most nyáron egy csömöri félév után. Nagyon szeretek itt lenni, a csapat nagy részét ismertem az egyetemi focikról, de borzasztóan jó most a társaság, nagyon összetartóak vagyunk és ezért is várok az eddigieknél többet a tavaszi szezonra.
Pedig az ötödik helyen végeztetek, bekerültetek a rájátszásba. Lehetett volna jobb is?
A futsalnak érdekes a lebonyolítása, az őszt félig át lehet aludni, és hogyha tavasszal jól megy az embernek, akkor még merész dolgok is összejöhetnek… De a csapat jelenlegi teljesítményében kicsit csalódott vagyok, én úgy gondolom, hogy lehetnénk kicsit följebb is. Nem rossz ez az ötödik hely, a fő célunkat elértük ezzel, de ebben azért még több van. A dobogót reálisan el lehetne érni. Innentől tiszta lappal indul mindenki, én azt mondom, hogy a dobogóra odaérhetnénk.
A saját teljesítményeddel mennyire voltál elégedett?
Volt, amikor azt tudtam hozni, amit elvárok magamtól, voltak szürkébb meccseim. Nagyon változatos mérkőzéseket tudhatok most magam mögött a félévben. Így, hogy dolgozom, azért kicsit nehezebb, de hát ezzel számoltam. Volt egy hosszú sérülésem az ősszel, egy hónapot kihagytam. Eleinte nagyon féltettem is a lábamat. Most már talán véget ért az a rosszabb forma, kezdek újra belelendülni, talán a legjobbkor. Most kéne az egész csapattal lendületbe jönni, ha most jó formába kerülne mindenki, nagyon szép sikereink lehetnének ebben a félévben.
A rájátszást formailag hogy kell elképzelni? Hogyan fog kinézni ez az egész?
Csütörtökön lesz majd a sorsolás, hat csapatos lesz a felsőház. Egy minibajnokság indul, a hat csapat újra játszik egymással oda-vissza. Mi két pontot viszünk magunkkal, a TF nyert, ők hetet. Hét, négy, három, kettő, egy, így visszük tovább a pontokat… Nagyon sok vidéki csapatot kaptunk, az NBII-ben pedig a hazai meccseik miatt nagy előnyük van. Kanizsán vagy Pécsett nagyon nehéz nyerni. Pedig az itthoni meccseinket mindenképp meg kéne nyerni, és idegenben is illene egy-két meglepetést okozni. A harmadik hely reális lehet nekünk, ahhoz viszont tényleg sikeres három hónapra van szükségünk. A TF kiemelkedik az idei bajnokságból, mindenki őket várja elsőnek. Mögöttük nagy csata lesz, nagyon nehéz vidéki meccsekkel.
A vidéki meccsek a hangulat vagy az utazás miatt nehezebbek?
Pécsre inkább az utazás, mire oda leérünk… Én ott még soha nem játszottam jól. Nagykanizsán pedig inkább a hangulat. Csömörön vagy Dunakeszin volt hasonló, mondjuk ott jobb volt, mert nekünk szurkoltak… De Nagykanizsára lemenni nagy élmény, kifejezetten jó hangulat van. Olyan atmoszférát teremtenek ott a szurkolók, hogy tényleg értelme van a meccsnek. Nem az a semmilyen, hangulat nélküli meccs, hanem annak ellenére, hogy ellened szurkolnak, felspanolódik az ember. Az a mérkőzéshangulat, nem az, ami sokszor nálunk is előfordul sajnos… Azt a meccset nagyon várom.
Említetted, hogy dolgozol és tanulsz is. Mennyi edzésre jut időd egy héten?
Általában hétfőn van a bajnokink, emellett kétszer edzünk egy héten. Nálunk az a helyzet, hogy mindenki vagy tanul, vagy dolgozik. Igyekszünk eljárni azért edzeni, és általában jó létszámban meg is szoktunk lenni. Minimum egy edzésen azért mindenki ott van. Azt mondják, három vagy négy edzéssel lehetne szintet lépni, de nálunk ezt senki se tudja bevállalni, nem vagyunk profi klub.
Végezetül még egy kérdés. Mik a távlati céljaid ezzel a sportággal, ezen a szinten meddig lehet eljutni?
Most azért már nem gondolok úgy a futsalra, hogy ebből valami nagyon nagyot szeretnék alkotni, korábban ez abszolút jellemző volt rám. Talán amikor Győrből a suli miatt visszajöttem Keszire, akkor alakult úgy valahogy át… Az nagy dilemma volt, hogy maradjak-e Győrben és tényleg legyek profi futsalos vagy inkább a sulit válasszam. De úgy érzem, hogy jól döntöttem. Most nyáron is nagy döntés volt, hogy a munkát és a futsalt hogy tudom összeegyeztetni. Hát nehéz, nagyon nehéz… De ez a nyári döntésem azért volt sokkal egyszerűbb, mert már két és fél éve úgy döntöttem, hogy az iskolát választom, így a mostani döntés már egyszerűbb volt. Nehéz a dolgokat összeegyeztetni, de megéri. Ha idén nem is, a következő években egy bajnoki címet nyerni nagyon jó lenne. Nem tudom még, meddig folytatom, de egy BEAC-os bajnoki címmel pont jó lenne befejezni.
Képek forrása: Facebook
