A Kobe Bryant-sztori – 1. rész: Joe Bryant, az eltékozolt tehetség

Kobe Bryant az NBA történetének egyik legmegosztóbb szupersztárja volt. Sokak szerint minden idők egyik legnagyobb játékosa, ugyanakkor legalább ennyien gondolják róla azt is, hogy túlértékelt a pályafutása. Egyvalami viszont vitathatatlan: az életútja tele volt rendkívüli személyekkel és eseményekkel. Cikksorozatunk ezekkel a személyekkel és eseményekkel foglalkozik, az összekötő kapocs pedig maga Bryant. Az első részben Kobe apjáról, Joe „Jellybean” Bryantről olvashattok.

Joe Bryant Philadelphia városában nőtt fel, itt ismerkedett meg a kosárlabdázással is. Fiatalon elképesztően vékony volt, ugyanakkor a magassága miatt mégis megengedték neki az idősebbek, hogy velük kosarazzon. Mivel fizikálisan gyenge volt, ezért rendre a periméteren játszott, és ennek köszönhetően nagyon képzett játékos lett. Fiatalon Earl „The pearl” Monroe volt a példaképe, akinek a labdakezelése lenyűgözte Bryantet. Monroe játékának a hatására rengeteget gyakorolta a láb közötti cselezést, és a „máshova néz, mint ahova passzol” játékokat is. Idővel sokan felfigyeltek arra, hogy olyan dolgokra is képes a labdával, amikkel más, hasonló magasságú játékos meg sem próbálkozott volna ebben a korszakban.

1968-ban kezdte meg a középiskolai pályafutását. Ebben az időszakban szinte lehetetlen volt, hogy valaki ne kerüljön komolyabb bajba Philadelphiában, ugyanis ekkor 106 különböző utcai bandát tartottak nyilván a városban. Sportolóként szerencsés helyzetben volt, ugyanis a legtöbb fiatal sportolónak egyszerűen nem jutott ideje arra az edzések és az iskola mellett, hogy bekerüljön egy banda látószögébe. Sonny Hill ekkortájt figyelt fel rá, aki a korszak egyik legjelentősebb nyári ligájának, a Baker League-nek volt a szervezője, ahol számos NBA-játékos (például Wilt Chamberlain és Walt Frazier) megfordult nyaranta. Ennek a mintájára létrehozott egy ligát fiataloknak is, ahová Joe Bryant is meghívót kapott.

Sonny Hill ligáiban visszatérő résztvevő lett, miközben nagyszerű középiskolai pályafutással büszkélkedhetett. Utolsó évében a vezetésével megnyerte a városi ligát a Bakersfield csapatával. A torna során volt 57 és 40 pontos meccse is, a döntőben pedig 30 pontot és 12 lepattanót jegyzett. Akik látták ebben az időben játszani, azok többnyire azt mondják, hogy az ő középiskolai karrierje jobb volt, mint Kobe-é évtizedekkel később. Természetesen az egyetemek figyelmét sem kerülte el egy olyan játékos, aki 206 centiméter (6’9”) magas, és úgy tud labdát vezetni, mint egy hátvéd. Játékstílusát leginkább Magic Johnson játékához lehetne hasonlítani, aki csak néhány évvel később tűnt fel a színtéren. Hozzá hasonlóan ő is képes volt mind az 5 poszton játszani, és rendkívül képzett volt, de a legtöbb edző nem szerette az ilyen játékosokat. Jó összehasonlítási alap lehet Draymond Green is, de az az igazság, hogy egyikük szintjét sem érte el soha. Lehet, hogy pár évtizeddel később ő is sztár lett volna, de ez már sosem derül ki.

A középiskola után a szintén helyi La Salle egyetemen folytatta a fényesnek ígérkező pályafutását. Szerencséjére Paul Westhead személyében olyan edzője lett, aki szerette a futós játékot, és nem gátolta meg abban, hogy egy begyűjtött lepattanó után ő vezényelje le a visszatámadást. Bryant hamarosan olyan játékos lett a kezei alatt, aki mindig a játék azon szegmensében tudott előlépni, amire a csapatának szüksége volt. És bár klasszikus irányítót sohasem játszott az egyetemi évei alatt, így is nagyon sok időt tölthetett a játékszervezéssel. (Érdekesség: később Westhead volt annak a Los Angeles Lakers-nek az edzője, amelyikben Magic Johnson az első NBA bajnoki címét nyerte, továbbá ő volt az egyik első olyan edző, aki próbálta meghonosítani a run-and-gun támadójátékot a ligában.)

Első egyetemi szezonjában 18,7 pontot és 10,8 lepattanót átlagolt, míg a második évében 20 és 11 fölé mentek ezek a számai. Ebben a szezonban a csapat is kifejezetten jól teljesített, ugyanakkor a 22-7-es mérlegük ellenére sem volt biztos, hogy részt vehetnek a March Madness-en, ehhez meg kellett még nyerniük a saját konferenciájuk tornáját is. A döntőben 2 perccel a vége előtt 7 ponttal vezetett a La Salle, amikor Bryant labdát szerzett, és egyedül vezethette a gyűrűig. Egy egyszerű ziccer helyett inkább a zsákolás mellett döntött, azonban ebben az időszakban ez be volt tiltva egyetemi szinten. A biztos kosár helyett az ellenfél dobhatott két büntetőt, és a labda is az övék lett. Utána az időkérésnél annyit mondott Westheadnek, hogy egész évben erre várt, és muszáj volt ezt csinálnia.

A La Salle így is megnyerte a mérkőzést, de a March Madness-ről az első meccsen kiestek, Joe Bryant pedig bejelentette, hogy jelentkezik az NBA játékosbörzéjére. A draft 14. helyén a friss NBA-bajnok Golden State Warriors választotta ki, és látszólag tökéletes helyre kerülhetett volna. A szerződés körüli tárgyalás ugyanakkor nem alakult jól, mivel a Warriors éves szinten 100,000 dollár körül fizetett volna, Bryant ügynöke viszont ennél jóval nagyobb összeget akart kiharcolni. Ekkoriban volt egy olyan szabály, hogy ha egy csapat szeptemberig nem ajánl hivatalosan szerződést, akkor elveszíti a kiválasztott játékos jogait, és így az illető szabadügynök lehet. Végül ez történt ebben az esetben, s hamarosan bejelentkezett a Philadelphia 76ers és a New York Knicks is nála. Bryant könnyű döntést hozott, szülővárosa csapatát választotta, akik egy 3 éves, összesen 900,000 dollárt garantáló szerződést adtak neki.

A döntésben közrejátszott, hogy ezen a nyáron megházasodott és a felesége gyereket várt. A 76ers ebben az időszakban a liga leggyengébb csapata volt, de ugyanezen a drafton megszerezték Darryl Dawkins és Lloyd (Word B.) Free játékjogát is. Bryant számára eddig álomszerűen alakult a pályafutása, ugyanakkor első NBA-s szezonjában szembesülnie kellett azzal, hogy nem ő a csapata legfontosabb játékosa. Billy Cunningham, Steve Mix, és George McGinnis mögött csak limitált lehetősége volt pályára lépni. Ez a helyzet hamar feszültséget okozott, mivel a közönség azt akarta, hogy többet játsszon, hiszen ő a helyi sztár, aki előttük nőtt fel, és rengetegen miatta jártak ki a meccsekre. Részben ezért sem merült fel a csapatban, hogy ők draftolják, de ahhoz meg túl tehetségesnek tartották, hogy ne szerezzék meg szabadügynökként.

Az első szezonjában 16 percet átlagolt 75 meccsen, miközben 7,4 pontot és 3,7 lepattanót jegyzett. A „Jellybean” becenevet is ekkortájt kapta, ami állítólag arra utalt, hogy úgy mozgott, mint a zselé. Az idény vége után pár héttel autóbalesetet szenvedett, majd kiderült, hogy tudatmódosító szert fogyasztott. A rendőri intézkedés közben elmenekült, de nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az a 6’9” magas illető. 12 perccel később ismét lekapcsolták, ezúttal pedig gyalog menekült. Amikor elkapták, úgy teperték le a földre, hogy 6 öltéssel kellett összevarrni a fején a bőrt. Mellékesen az anyósülésen egy nő is ült, aki nem a felesége volt. A bíróság végül nem ítélte el, amiben szinte biztos, hogy közrejátszott az is, hogy az NBA játékosa. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Kobe Bryant csak bő két évvel később született. Ha az apját lecsukják, akkor könnyen előfordulhatott volna, hogy sosem születik meg.

1976 nyarán a Sixers megszerezte Julius Erving játékjogát, ami közrejátszott abban, hogy Joe Bryant még kevesebbet szerepelt, a csapat viszont a döntőig jutott. A rájátszásban ahhoz kellően jól teljesített, hogy meghosszabbítsák a szerződését. A kiegészítő szerepkörrel nem volt megelégedve, s végül 1979-ben a San Diego Clippers-hez cserélték. A tervek szerint egy futós, jól támadó csapatot akartak felépíteni, de Bill Walton folyamatos sérülései ezt ellehetetlenítették. Az itt töltött 3 szezonja során rendre 26-29 perceket játszott, s az 1980-81-es szezonban 11,6 pontot, 5,4 lepattanót és 2,3 gólpasszt átlagolt. 1982 nyarán egy második körösért cserébe a Houston Rockets-hez cserélték. Ott a következő szezonban pályára lépett 81 meccsen, de azt követően már senki sem ajánlott neki szerződést, legalábbis az NBA-ben.

Bryant egy autókereskedésben vállalt munkát, hogy el tudja tartani a családját. Egy év után azonban úgy döntött, hogy még játszani akar, és az ügynöke talált egy csapatot neki Olaszországban. A Rieti csapatában hamar 30 pontos játékos lett, volt egy olyan időszaka is, ami alatt 37,8 pontot átlagolt. Két év után a Reggio Calabria csapatához igazolt, miközben nyaranta hazajárt, és a Baker Ligában játszott, illetve Sonny Hill ligájában edzősködött. Egy év után egy ambiciózus második ligás csapathoz szerződött, ahol egy alkalommal 70 pontot szerzett, majd a következő szezonjában kétszer is 50 pont fölé jutott. A csapat tulajdonosa abban reménykedett, hogy egy harmadik idényt is eltölt ott, de ehelyett a Reggio Emilia csapatához szerződött. Joe Bryant összesen 8 évet töltött Európában (nagyrészt Olaszországban), és ha nem is azon a szinten, ahol szeretett volna, de sztár lett. Végül 1991 novemberében a család visszatért Philadelphiába, s onnantól kezdve a gyerekek sportpályafutása került előtérbe.

A következő részben Kobe Bryant gyerekkoráról olvashattok.

 

A cikk Roland Lazenby Showboat: The Life of Kobe Bryant című könyve alapján készült, ami először 2016-ban jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference oldala segített.

Képek forrás: Pinterest