Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk hetedik része Phil Jackson (és Tex Winter) hatalomátvételéről szól.
5. rész: a Chicago Bulls felépítése
6. rész: Jordan túl sok dobást vállal?
1989. július 6-án a Bulls vezetősége kirúgta Doug Collins vezetőedzőt, ami nagy meglepetés volt akkor a közvélemény szerint. Collins népszerű volt a média képviselői között, ráadásul a Bulls egyre jobb eredményeket ért el az irányítása alatt. Jerry Krause elmondása alapján két oka volt a menesztésnek: egyrészt az edző intenzív habitusa felőrölte a csapatot és saját magát is, másrészt a csapat nem túl meggyőző támadójátéka miatt kellett távoznia. A képet tovább árnyalja, hogy állítólag Collins egyszer megpróbálta elérni, hogy rúgják ki Krause-t, amit Jerry Reinsdorf nem tett meg.
Ez az edzőváltás volt a legmeghatározóbb Jordan pályafutása alatt, Collins utódja az addigi segédedző, Phil Jackson lett. Jackson éppen Montana államban pecázott, amikor megkapta a hírt. Ettől a kinevezéstől azt várta a vezetőség, hogy javulni fog a csapat a támadásban, ugyanakkor Jackson már az első alkalommal leszögezte, hogy ő a csapat védekezését teszi majd a lehető legjobbá. A támadójáték teljes mértékben Tex Winter felelőssége lett, aki a saját, hosszú időn keresztül kifejlesztett sémáját alkalmazta.
Jackson hamar kivívta magának a tiszteletet, amihez nagyban hozzájárult a belőle áradó mérhetetlen önbizalom. Kinevezése után az egyik első lépése az volt, hogy felállította a játékosok közötti hierarchiát. Ennek csúcsán természetesen Jordan volt. Jackson másik nagy újítása volt, hogy rendszeresen meditációs gyakorlatokkal egészítette ki az edzéseit, sőt, erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt. MJ eleinte fenntartásokkal kezelte ezeket a programokat, ráadásul nem ez volt a legnagyobb probléma a sztárral.
Jordan is elismerte később, hogy ebben az időszakban elképesztően önző volt, rendre előtérbe helyezte magát a csapat érdekeivel szemben. Jackson feladata az volt, hogy a csapat többi tagjával is éreztesse, nekik is fontos szerepük van. Első lépésként elkezdte valamelyest lerombolni a sztárt körülvevő világot, s olyan szabályokat hozott, amivel a csapathoz közelebb kerülhetett. Innentől kezdve Jordan rokonai és barátai nem utazhattak a csapat buszával és repülőjével, ami azt eredményezte, hogy sokkal inkább a csapatról szóltak ezek az utak.
Az 1989-90-es szezonra akkorára nőtt az érdeklődés Jordan iránt, hogy az is felmerült, hogy minden meccs után hivatalos interjúztatást szerveznek vele. MJ ugyanakkor nem volt hajlandó megválni attól a szokásától, hogy a mérkőzéseket követően a csapat öltözőjében válaszolja meg a felmerülő kérdéseket. Rendre nagyon szívélyesen beszélgetett az újságírókkal, s gyakran ő is kérdezett tőlük. Egyértelmű hátsó szándéka volt ilyenkor, megpróbált minél több hasznos információt szerezni a többi csapat játékosairól, hogy minél jobban fel tudjon készülni ellenük.
Jackson az első szezon előtti edzőtáborában a csapat versenyszellemét igyekezett növelni, miközben elérte, hogy játékosai folyamatosan rivalizáljanak egymással. Az edzések végén mindig egymás közti játék volt, ahol Jordan és Pippen általában egymással szembe kerültek, miközben utóbbi a „maradék” játékos közül a legjobbakkal került egy csapatba. A vesztes csapat rendre valamilyen extra feladatot kapott, ugyanakkor Jordan mindig elérte, hogy legyen egy visszavágó, ha kikapott. Ezekből az edzésekből talán Pippen profitált a legtöbbet, akinek a védekezése rengeteget fejlődhetett, miközben MJ ellen játszott.
Az alapszakasz elején látszódott, hogy a Bulls valamit máshogy csinál támadásban, de még szinte észrevehetetlen volt Winter játékrendszere. November végén 8 győzelemmel és 6 vereséggel állt a csapat, s egyértelműen nem működött az új támadójáték, elsősorban azért, mert a játékosok még nem tudták elsajátítani. Emiatt egy idő után a teljes edzéseket Tex Winter tartotta, miközben Jackson a háttérbe húzódott. Jordan értette a rendszert, neki viszont amiatt voltak kétségei, hogy a kevésbé labdaügyes csapattársaival is meg kell osztania a játékszert, ami több eladott labdát eredményezhet.
Idővel szemmel látható lett a fejlődés, Jordan pedig azt tapasztalta, hogy támadásban több helye van arra, hogy dobóhelyzeteket alakítson ki magának. A legnagyobb nehézséget továbbra is az jelentette, hogy megbízzon a csapattársaiban. Ezután is előfordult, hogy 40 pont fölé ment egy-egy meccsen, ugyanakkor Jackson egyre eredményesebben érte el nála, hogy milyen elosztásban szerezze meg a pontjait. Az edző úgy látta jónak, ha az első félidőben 12-14 egységet szerez, és három negyed után is csak 18 körül áll, majd az utolsó játékrészben hozzátesz még annyit, amennyit szükséges, akár 14-18 pontot is.
Januárban a Detroit 10 ponttal nyert a Chicago ellen. A mérkőzés után Joe Dumars megjegyezte, hogy megváltozott a Bulls játéka, s ebből a későbbiekben még problémáik lehetnek. Nemcsak ő, de az egész ligában egyre többen észrevették ezt. Március végétől zsinórban kilenc mérkőzést nyertek, miközben a Cleveland elleni hosszabbítás utáni győzelem alkalmával Jordan 69 pontos karriercsúcsot jegyzett. Ennek a sorozatnak is köszönhetően a Bulls végül 55 győzelemmel és 27 vereséggel fejezte be az alapszakaszt, mégis keserű szájízzel kezdhették el a rájátszást: az utolsó meccsükön ismét kikaptak a Detroit ellen.
A rájátszás első körében a Milwaukee volt az ellenfél, akik ellen simán – 3-1-es összesítéssel – továbbjutottak. A második körben a Philadelphia sem jelentett leküzdhetetlen akadályt, a Bulls 4-1-re nyerte a párharcot, miközben Jordan 43 pontot, 7.4 gólpasszt, valamint 6.6 lepattanót átlagolt ellenük. A konferenciadöntőben ismét a Detroit Pistons volt az ellenfél, akik az alapszakaszban 60 meccset nyertek. Az első mérkőzésen a Pistons 78 dobásából csak 33 volt jó, de a védekezésüknek köszönhetően mégis nyertek. Jordan 34 pontig jutott, miközben a másik négy kezdő játékos összesen 31-ig.
A második összecsapáson hamar nagy hátrányt szedett össze a Chicago, a félidőben 15 ponttal voltak lemaradva. A harmadik negyedben sikerült átvenniük a vezetést, de Dumars vezetésével (31 pont és jó védekezés MJ ellen) végül 9 ponttal nyertek. A legtöbb csapatnál akkoriban szokás volt, hogy a mérkőzések előtti videós elemzések során motiváló filmjeleneteket vágnak be az edzők, főleg háborús filmekből. A harmadik meccs előtt Jackson az Óz, a csodák csodája című filmet használta fel, ami után John Paxson azt a következtetést vonta le, hogy az edzőjük szerint nincs szívük, nincs bátorságuk, nincs agyuk.
A szokatlan motivációs módszer hatásos volt, elsősorban Jordan 47 pontja miatt a Bulls szépített. A következő meccsen ismét megállíthatatlan volt (42 pont), s hirtelen átkerült a nyomás az ellenfelükre. Ezt remekül kezelték, 97-83-ra nyert a Pistons az ötödik meccsen, miközben a lázzal és megfázással küszködő Dumars 22 ponton tartotta Jordant. MJ a következő meccsen is megállt 29 egységnél, de a Bulls így is kiütéses győzelmet aratott (109-91). A sötét fellegek már ezen a mérkőzésen elkezdtek gyülekezni, mivel kiment Paxson bokája, és nem tudta vállalni a hetedik meccsen a játékot.
Paxson bokájánál is nagyobb problémát jelentett, hogy az utolsó mérkőzés előtt szörnyű migrén tört Scottie Pippenre, és a mérkőzés előtt közölte az egyik segédedzővel, hogy nem lát. Jordan ragaszkodott hozzá, hogy így is pályára lépjen, s az idő múlásával egyre jobb állapotba került. Nem úgy a Bulls, akik 93-74-es vereséget szenvedtek. A médiában ismét felerősödtek azok a hangok, hogy Jordan nem tud nyerni. Egyesek rámutattak, hogy Wilt Chamberlain, Jerry West és Oscar Robertson is csak sok év után tudott bajnok lenni, ugyanakkor Elgin Baylor, Nate Thurmond vagy Pete Maravich sosem tudta végső győzelemre vezetni csapatát, s talán Jordan is az utóbbi kategóriába tartozik.
A következő részben Jordan első bajnoki címéről olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference segített.
Képek forrása: Pinterest
