A lehetetlen is lehetséges – Sir Roger Bannister emlékére

2018. március 3-án, életének 88. esztendejében elhunyt Sir Roger Bannister, minden idők egyik legjelentősebb középtávfutója. Bannister azzal írta be magát a sporttörténelembe, hogy elsőként futotta le az egy mérföldet négy percen belül. Futókarrierje mellett neurológusként végzett tevékenységével vált ismertté. Cikkünkben Bannister életének főbb állomásait elevenítjük fel.

Sir Roger Bannister az 1950-es évek brit futósportjának legnagyobb alakja. Ugyan olimpiát nem nyert, s rendkívül fiatalon, 25 évesen visszavonult, 1954. május 6-án történelmet írt. Elsőként teljesítette az egy mérföldes távot 4 percen belül. Futásával orvosok által fizikai képtelenségnek tartott tettet hajtott végre. Lehetővé tette a lehetetlent!

A legendás futó 1929. március 23-án született Londonban. Családját a második világháború során Bathba evakuálták. A háború végeztével tértek vissza a fővárosba, ahol Bannister iskolai tanulmányai során a rögbivel és a futással is megismerkedett. A sportok mellett az orvostudomány keltette fel a fiatal Bannister érdeklődését. Sokat elárul róla, hogy példaképei közé Louis Pasteur, Marie Curie és a britek akkoriban kedvenc középtávfutója, Sydney Wooderson tartoztak.

1946-ban, mindössze 17 évesen kezdte el Oxfordban orvosi tanulmányait. Még tinédzserként megválasztották az egyetemi atlétika klub elnökének. Elnökként sokat tett a számára később fontos helyszínné váló oxfordi futópálya korszerűsítéséért.

Az 1950-es évekre a legjelentősebb brit 1500 méteres futóvá vált, aki világszinten is az élmezőnybe tartozott. Az 1952-es olimpiát azonban nagy csalódásként élte meg. Hiába utazott Helsinkibe az 1500 méter favoritjaként, végül csak 4. helyezést ért el. Mint kiderült, erre a kudarcra is szüksége volt későbbi fantasztikus világcsúcsa eléréséhez. Olimpiai felkészülését a St. Mary kórházban folytatott munkája mellett végezte, egy olimpiai éremmel a zsebében nagy valószínűséggel visszavonult volna, így azonban folytatta pályafutását.

Az 50-es években rengeteg futó próbálkozott a négy perces álomhatár áttörésével, kísérleteik azonban rendre kudarcot vallottak. Még a svéd Gunder Hägg 1945-ben felállított 4:01.4- es világrekordját sem sikerült 9 éven át megközelíteni.

1954-ben Bannister is elhatározta, hogy megcélozza a lehetetlennek tűnő 4 percen belüli futást.  Nyári felkészülésének első felét Finnországban töltötte, ahol két jó barátjával, Christopher Chataway-jel, aki ugyanezen év nyarán 5000 méteren világcsúcsot döntött, és Chris Brasherrel, aki két évvel később akadályfutásban olimpiai bajnok lett, készült a történelmi tettre.

A világcsúcs kísérletre Oxfordban az Iffley Roadon került sor 1954. május 6-án. Sokáig úgy tűnt, az eső és a nagy szél megakadályozza Bannister nagy álmát, ám egy órával a rajt előtt az égiek is a brit mellé álltak. A világcsúcshoz valóban csapatmunkára volt szükség. Az első két körben Brasher diktált szédületes tempót, majd Chataway vette át tőle a vezetést, végül Bannister 59 másodpercen belül futotta le a táv utolsó negyedét, s esett be 3:59.4-es világcsúccsal a célba. Első emberként futott le egy mérföldet négy percen belül!

Bannister rekordja nem sokáig élt. 46 nappal később az ausztrál John Landy is 4 perc alá került, s 3:58.0-ra faragta a világcsúcsot. A két rivális augusztusban a Nemzetközösségi Játékokon végre szemtől-szemben csapott össze egymással, amikor is a „Varázslatos Mérföldként” számon tartott verseny az atlétika egyik leglegendásabb összecsapásává vált. A futamot, melyen mindkét versenyző négy perc alatt teljesítette a mérföldet, végül Bannister nyerte. A közönség vastapssal jutalmazta a két férfi emberfeletti teljesítményét.

Augusztusban még egy címet bezsebelt Bannister. Az Európa-bajnokságon 1500 méteren nem talált legyőzőre. Ezután befejezte pályafutását, 25 évesen a csúcson hagyta abba.

Egy évvel később egyetemi tanulmányait is lezárta. Bannister inkább tartotta magát neurológusnak, mint futónak, s büszkébb volt ideggyógyászként végzett munkásságára, mint fényes futókarrierjére.

1957–59 között katonai kötelezettségét teljesítette, katonaorvosként szolgált. Önkéntesként utazott a hadsereggel Ádenbe (Jemen), ahol megállapította, hogy sok fiatal katona halálát a megfelelő akklimatizáció nélkül történt túlzott megterhelés okozta.

1959-ben elhagyta a hadsereget, és Nagy-Britannia legjelentősebb ideggyógyászatra specializálódott kórházában kezdett dolgozni. Majd egy évet az Egyesült Államokban töltött, ahol a Harvardon az agyi vérkeringés oxigénhiányos állapotát kutatta. A legjelentősebb brit orvos egyesület, a Royal College of Physicians tagjává választották.

1974-ben, 45 éves korában, súlyos autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében az egykori bajnok számára élete végéig nehézkessé vált még a járás is.

1975-ben lovaggá ütötték. A pálya (Iffley Road), ahol legendás világcsúcsa született, ma már az ő nevét viseli. Az a megtiszteltetés érte, hogy a róla elnevezett pályán vihette az olimpiai lángot a 2012-es londoni olimpiát megelőzően.

Roger Bannister carries the Olympic torch along the Iffley Road running track (now named after him) in 2012.

2011 óta Parkinson-kórban szenvedett. 2018. március 3-án családja körében hunyt el. Halála a fedett pályás atlétika világbajnokság idejére esett, ahol tiszteletére megható megemlékezést tartottak.

Sir Roger Bannister lenyűgöző munkásságával elérte, hogy nemcsak kora, hanem minden idők legmeghatározóbb sportolói között tartjuk számon, s példaképként tiszteljük. Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökének szavait idézve, „Bannister az emberiség számára új lehetőségekkel teli világot hozott létre, s bebizonyította, hogy a lehetetlen is lehetséges”.

Forrás: theguardian.co.uk

Képek forrása: express.co.uk, irun.ca, theguardian.co.uk

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]