Válságban a csapatsportok

2016 az olimpia éve, ennek megfelelően mindenki ennek bűvöletében él. Brazília lázas építkezésbe fogott, a szurkolók a legjobb szállásokat keresik és nézik, melyik sportágat érdemes megnézni, melyik eseményem látnak talán egy magyar érmet. Maguk a sportolók is készülnek, nap, mint nap érkeznek a hírek, hogy ki ilyen sportágban milyen kvalifikációs versenyen vesz rész. Ám a csapat sportjainknál egyelőre siralmas a helyzet. Egyedül a női vízilabda válogatott biztosította részvételét azzal, hogy megnyerte a belgrádi Európa bajnokságot.

A Nemzeti Sport cikke alapján mi is végig veszünk néhány problémát, hogy miért is vannak válságban a kiemelt látvány sportágaink.

  1. Rangos klubcsapatok, gyengélkedő válogatottak.

Ki ne lenne büszke a Győri ETO vagy az MVM Veszprém bármelyik évben elért Bajnokok Ligája szereplésére. Ha ezek a csapatok hazai pályán játszanak igazi ünnep várható, telt ház és pokoli hangulat, a játékosok nem győznek hálálkodni a közönségnek, hogy átsegítette őket a mérkőzés kisebb- nagyobb hullámvölgyein, és mi magunk is örülünk, ha egy magyar csapat képviseli az országot a legrangosabb kupákban. De lássuk be, ha azt mondjuk, hogy a mieink, akkor csak egy-két meghatározó magyar játékosra lehetünk büszkék. A csapat többi játékosa idegenlégiós, aki a pénzért érkezik ide. Ha jól érzi magát és közönségkedvenc lesz, gyorsított eljárásban tudják honosítani. Ez eddig nem is lenne baj, hiszen ahol van pénz, ott miért ne erősítene a csapat nemzetközi szinten is elismert játékosokkal. De rengeteg csapatba több a külföldi, mint a magyar, és nagyon nehéz olyan játékosokat behívni a válogatottba, aki mellőzve van saját csapatában „kispadozik”, vagy épp úgynevezett második vonalas játékos. Illetve ezek a klubok bátrabban vesznek külföldieket, minthogy egy-két fiatal tehetséget építenének a csapatba. Az eredmények most kellenek, és nincs idő, hogy 8-10 évig kineveljenek egy tehetséges játékost, akit nagy valószínűséggel úgyis eladnak jó pénzért (lásd magyar futball). De itt nem csak a játékosokról van szó,amivel átléphetünk a másodikra pontra.

  1. Külföldi edzők és a magyar edzőképzés

Egy fecske nem csinál, nyarat szól a közmondás. Bizony egy külföldi edző nem fog megváltoztatni egy rendszerváltás óta fokozódó problémát egy, jó esetben több év alatt. A magyar edzői társadalom enyhén szólva is öreg, nincsenek fiatal friss edzők, akik új szemléletet és nyitottságot hoznának sportjukba, mint a 2000-es évek elején (például Németh András, Mocsai Lajos, Rátgéber László). Ennek több oka is van, egyrészt akkora a nyomás ezeken a csapatokon, hogy nem mernek beledobni a mély vízbe egy fiatal szakembert, hiszen ha nincs eredmény, nincs szponzor, nincs néző, egyszóval nem lesz pénz. Mivel a magyar rendszer kicsit konzervatív, ezért a külföldi edzőktől várják a megváltást. Általában nyugat-európai szakembereket hívnak, hogy az ott már bevált taktikákat, módszerek alapjait fektessék le itthon. De nagy a nyomás, hiszen ha nem jönnek az eredmények, a közvélemény egyből lemondatja az első kudarc után.(Talent Dusenbajev a férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya erre remek példa, és a magyar futball válogatott szövetségi kapitányai sem tervezhetnek hosszú időre, ha nem jönnek az eredmények.)

  1. Aranygenerációk és az utánpótlás kérdése

Játszunk el a gondolattal, elvállaljuk a felkérést és mi leszünk a válogatott edzője. Ki legyen keretünk tagja? Mennyire vagyunk bátrak, mennyire merünk kockáztatni. Nos, ez egy nagyon nehéz témakör. Ha már a kicsit idős, de bevált csapatot választjuk, beleesünk abba a hibába, hogy kiismerhetően játszunk és nem csak mi, hanem már az ellenfél is kitalálja a gondolatainkat (Kemény Dénes vízilabda csapata a 2012-es londoni olimpián). A túlzott fiatalítás se túl jó megoldás, hiszen a túlzott bizonyítási vágy néha fejetlenségbe megy át, és a sok vereség után nem győzünk magyarázkodni (Talent Dusenbajaev 2014 Dánia férfi kézilabda). A legjobb megoldás egy-két segítőkész rutinos játékos sok fiatallal keverve (Benedek Tibor vízilabda csapat a 2013-as barcelonai vb-n, 1. hely). De honnan hozzunk fiatal tehetségeket? Az utánpótlás válogatottak enyhén szólva se remekelnek innen nehéz meríteni. De miért is szerénykednek az utánpótlás válogatottak?

  1. Egyre kevesebb gyerek születik és sportol

A versenysport rengeteg lemondással és költséggel jár, és ezt a mai gazdasági helyzetben elég nehéz finanszírozni. A szülők pénzt és időt nem kímélve kísérik gyerekeiket az edzésre, a versenyekre, a meccsekre, tagdíjakat fizetnek, egyszóval nem olcsó tevékenység, pontosan ezért elég kevés gyerek tud sportolni, nagyon sok tehetséges, de szegény fiatalnak kell abbahagynia a sportot. Ebből következik a hozzáállás, minek küzdjek, hétvégén úgyis én játszom, hiszen apa kifizette. És amikor ezek a játékosok kikerülnek külföldre meglepődve tapasztalják, hogy az edzéseken komoly munka folyik és mindenki az utolsó leheletéig küzd, és ahelyett, hogy felvennék a kesztyűt inkább megsértődnek és továbbállnak, esetleg hazatérnek és abból próbálnak megélni, hogy ők már jártak külföldön

  1. Megoldási kísérletek

Sok jó próbálkozást látunk, mint például ösztöndíjak vagy a különféle beruházások, de a rendszert alapjaiban kéne megváltoztatni, ehhez nem kell más, mint türelem és kemény munka, hiszen a megfelelő edzőképzés és az utánpótlás összekapcsolásával körülbelül 10 év múlva remek eredményeket érhetünk el a világversenyeket. Addig pedig bízzunk a magyar csapat sikeres szereplésében az olimpiai játékokon, és szurkoljunk minél több magyar éremnek.

forrás: nso.hu

kép forrása: