Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen eddig is számos kiváló sporteredmény született, és a sor csak folytatódik. Az Ergométeres Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokság döntőjében Papp Gergely Márton, az ELTE-ÁJK hallgatója és a Budapest Evezős Egyesület sportolója állhatott a dobogó legfelső fokára, ezzel tovább növelve az aranyérmek sokaságát. Gergővel beszélgettünk a kezdetekről, motiváltságról és az evezőssportról.
– Hosszú és nehéz út vezethetett a mostani sikereidhez. Mesélnél a kezdetekről?
Természetesen, még 2005-ben kezdtem el evezni a jelenlegi edzőm javaslatára, viszont az első évet még egy másik edzőnél illetve egyesületben töltöttem, ugyanis abban az időszakban ő nem edzősködött. 2006-óta viszont vele készülök fel a Budapest Evezős Egyesületben.
– Mennyit, milyen intenzitással edzel egy héten?
Az attól függ. Ha épp nem vagyunk edzőtáborban, ez alapvetően az őszi-téli felkészülést jelenti, akkor hetente átlagosan nyolc alkalommal megyek edzésre, egy edzés időtartama pedig 90-120 perc munka, ezt nagyjából három óra alatt lehet abszolválni.
– Mennyire érzed másnak az ergométeres evezést a vízihez képest?
Természetesen más az érzés, hiányzik a Duna látványa, a hajó billegése, illetve a sebesség érzékelhetősége. Azonban az ergométernek is meg lehet találni a maga szépségét, na persze ehhez nagyon fanatikusnak kell lenni, ugyanis az ergométer pusztán a fizikai teljesítőképesség határainak megtapasztalásáról szól. Egyszóval, fájdalmas.
Melyik a kedvenc pályád, esetleg van-e, amit nem szeretsz?
Ha a hazai csekély felhozatalból kell választanom, vagyis, hogy Szeged, Velence, esetleg Csepel, akkor Szegedre szavazok. Nemzetközi szinten azonban vannak sokkal jobb és szebb pályák is, talán az eddigi kedvencem az aiguebelette-i (Franciaország) pálya. Az elképesztő látvány, illetve a kristálytiszta víz miatt nagyon jó érzés volt ott evezni. Olyan, amit nem szeretnék legalább egy kicsit is nincsen, ugyanis versenyre menni mindig jó érzés, így alapvetően nem alakul ki rossz érzés bennem a helyszínekkel szemben.
– Van-e példaképed? Kitől tanultál a legtöbbet?
Nincs kifejezetten példaképem, inkább úgy tekintek a nemzetközi élmezőnyre, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni. A legtöbbet azonban edzőmtől Molnár Zoltántól tanultam, aki azt hiszem sokkal több is nekem mint edző, hiszen óvodás korom óta ismerem és fel se tudnám sorolni, hogy mi mindent tanultam tőle.
– Mikor volt az első versenyed? Milyen élmény volt?
Ha jól emlékszem 2007-ben, az élményre konkrétan nem emlékszem, de az biztos, hogy nem élveztem, ugyanis fiatalabb koromban nem szerettem sportolni, vagy egyáltalán mozogni. Ez 2008 nyarán változott meg, amikor is az egyik versenyen egyik pillanatról a másikra megjött az ihlet, és azóta egyre jobb akarok lenni.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? Mire emlékszel vissza a legszívesebben?
Sok eredményem van, amikre különféle okok miatt jó visszaemlékezni, de alapvetően azokra a versenyekre gondolok vissza szívesen, amikor sikerült jó érzéssel evezni, például a 2013-as U23-as Világbajnokság, ahol mindössze 7 századmásodperccel csúsztunk le a dobogóról párosban, vagy a 2010-es Coup de la Jeuness, ami az első rangos nemzetközi versenyem volt és ahol sikerült első helyen célba érkeznünk.
– Nemzetközi viszonylatban mennyire lehet sikeres a magyar evezés?
Sajnos ma itthon nem nevezhető sikersportágnak, de a 2000-es évek elején volt két világbajnok csapatunk is, szóval a lehetőség az teljes mértékben megvan, hogy sikeres legyen. Természetesen sok evezőstársammal együtt ezen dolgozok én is minden erőmmel.
– Bizonyára megfordult már a fejedben, hogy abbahagyod a profi sportot. Mi az, ami folyamatosan motivál?
Azt hiszem mondhatom, hogy még nem fordult meg a fejemben ilyen gondolat, legalábbis komolyan biztos nem. Ez valószínűleg a folyamatos motiváció megléte miatt van így, ugyanis mindig szeretnék jobb, vagy még jobb lenni, és persze szeretnék minél jobb eredményeket elérni.
Köszönöm szépen, további sikeres versenyzést kívánok!
képek forrása:
http://www.mefs.hu/hirek/szechenyi-istvan-egyetem-az-abszolut-gyoztes
https://www.facebook.com