Két napra Budapest vált a régió futsal-központjává, miután hatodik alkalommal került megrendezésre a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája. A rendezvény egyre nagyobb népszerűségnek örvend a sportbarátok körében, idén Nyilasi Tibor vállalta a fővédnök szerepét, és tizenhat csapat küzdött a trófeáért, köztük kilenc határon túli együttes.
A pénteki napon a csoportmeccsekkel indult a torna, és Fortuna asszony közbenjárásának köszönhetően négy honi és négy szomszédos alakulat harcolta ki a rájátszást. Az izgalmakból már bőven kijutott ekkor is, például a Sepsi ’08 gárdája a mérkőzés vége előtt 15 másodperccel szerezte a továbbjutást érő találatot.
Aztán a szombati napon, ahogy telt az idő, úgy telt meg a lelátó is, de valószínűleg nemcsak a futsal szeretete csalogatta be a nagyszámú férfi érdeklődőt, hanem az II. Egyetemi és Főiskolai Országos Cheerleader Bajnokság is jelentős vonzerővel bírt. A figyelem azonban csak erre az egy órára terelődött el a játékról, a zenés produkciók után már mindenki a két döntőbe jutott együttesre, a Kolozsvári Sixty-Nine és a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem, azaz a F.R. Ady játékosait figyelte, és a közel 300 néző bizony némelyik NB I-es mérkőzést is meghazudtoló hangulatot varázsolt a BEAC csarnokába. Külön érdekesség, hogy mind a döntőbeli résztvevők, mind a harmadik helyért egymásnak feszülő Debreceni és Gödöllői Egyetem csapatai találkoztak már a csoportmeccsek során. A hajdúságiak megismételték győzelmüket, de a döntő más koreográfiát tartogatott, mint az előző napi felvonás…
A kolozsváriak veretlenül készülhettek a kétszer tizenkét percre, míg a marosvásárhelyiek egyetlen fiaskójukat pont a Sixty-Nine-tól szenvedték el, így pontosan tudhatták, mi vár rájuk a fináléban. A felvezetést a Bajnokok Ligája szervezői is megirigyelhetnék, 
egyenként szólították a játékosokat, majd a közönséggel együtt, a magyar és a székely zászló előtt elénekelték a székely himnuszt, ezzel a torna egyik legmeghatóbb pillanatát varázsolva a csarnokba. Ez a baráti légkör végig kísérte az egész rendezvényt, rendkívül sportszerűen viselkedtek a felek, egy-egy fault után sosem maradt el a pacsi.
Természetesen a döntő azért már elsősorban nem a barátkozásról szólt, az óriási tét gyakran kiütközött egy-egy rossz átvételnél vagy passznál az első pár percben, aztán a zebramezes F.R. Ady hamarabb rendezte sorait, és Vas István révén előnyhöz is jutottak. A későbbiekben is az ő akaratuk érvényesült, a labdát átengedték a kolozsváriaknak, cserébe hihetetlen fegyelmezetten védekeztek, ellenfelük csupán távoli lövésekkel tudott próbálkozni. Ez taktika kifizetődőnek bizonyult, egy kontra végén Tóth Krisztián pörgetett nagyon okosan a hálóba, így kétgólos marosi előnnyel fordulhattak a csapatok. A második játékrészben sem változott a játék képe, ha netán a védők inogtak meg, Tamászy János a helyén volt, és bravúrokkal segítette az orvosi egyetem csapatát. A kolozsváriak a végén a kapust is lehozták, de nem sikerült gólt szerezniük, így Rózsa Tamás együttese megérdemelten emelhette a magasba a serleget.
Aki mindkét napon kilátogatott a sporttelepre, láthatta, hogy itt jóval többről van szó, mint egy egyszerű focikupáról. Idén például – ahogy arról korábban már honlapunk is beszámolt – hátrányos helyzetű erdélyi gyermekeknek is gyűjtöttek sportszereket, és rég nem látott ismerősök úgy üdvözölték egymást, mintha csak egy nap telt volna el az utolsó találkozásuk óta. Ebből is látszik, hogy a hatalmas munka, amit szervezők belefektettek a rendezvénybe, bőven kifizetődő. Reméljük, jövőre minimum ugyan ennyi csapattal találkozunk egyetemünk sporttelepén!
A végeredmény:
1. Marosvásárhelyi F.R. Ady
2. Kolozsvári Sixty-Nine
3. Debreceni Egyetem
4. Szent István Egyetem Gödöllő
5. Corvinus
6. ELTE NSZK
7. Sepsi ’08
8. Kolozsvár Góbék
9. Csiki Sapientia Imperial Wet
10. Selye János Egyetem Révkomárom
11. MTTK Stars Szabadka
12. BME
13-16. Brassói Transilvania Egyetem, II. Rákóczi Ferenc KMF Beregszász, Pécsi Tudományegyetem, Színház- és Filmművészeti Egyetem
(Fotó: kek.elte.hu)
