A politikától a diplomáciáig, a diplomáciától a sportig – Interjú Bella Dániellel

Valóban szoros kapcsolatban egymással a sport és a diplomácia? Milyen volt a PPK szombathelyi ügyekért felelős alelnökének lenni? Mi a helyzet az élethosszig tartó tanulással? Többek között ezekről beszélgettünk Bella Dániellel.

Nem ez az első egyetemi képzés, amiben részt veszel…

Valóban nem. 2012-ben nyertem felvételt Pécsre politológiára, ahol 2015-ben végeztem is, de közben jogi asszisztensként is végeztem, mert párhuzamosan csináltam a kettőt. Közben pályázatírás-projektmenedzsment tanfolyamra is jártam, majd pedagógiai asszistens OKJ végzettséget is szereztem, és utána, 2015-ben vettek fel Szombathelyre sportszervező szakra. Tavaly elvégeztem egyébként a sportszervező menedzser OKJ-t is.

Politológia és sport? Elég távol állnak egymástól, nem?

Mindig is két dolog érdekelt: a sport és a politika. Első blikkre mindenki azt gondolja, hogy messze állnak egymástól, de valójában nem.

Miért nem állnak messze egymástól?

Idén felvételt nyertem a Széchenyi István Egyetemre, itt fog találkozni a politika, a diplomácia és a sport. A szakdolgozatom keretében is sportszociológia a kutatási témám, tehát társadalmi kérdésekkel foglalkozom a sporton belül, így már ez is afelé mutat. Ezek lényegében olyan témák, amelyek tudományágak határait súrolják.

Örülsz neki, hogy felvettek erre a szakra?

Nem tudom mikor voltam olyan boldog, mint most, hogy felvettek. Ott olyan neves oktatók vannak, mint Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok edző, Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök és kétszeres olimpiai bajnok, Szántó Dávid, akit a képernyőről ismerhetünk, a Magyar Úszószövetség munkatársa, Csisztu Zsuzsa, a Magyar Sportújságírók Szövetségének első alelnöke.

Forrás: Bella Dániel archívuma

Mondhatjuk, hogy te az élethosszig tartó tanulásban hiszel?

Igen, szerintem fontos, hogy mindig képezze magát az ember, mivel olyan gyorsan változik a világ, hogy ha az éppen aktuális, innovatív dolgokkal nem vagyunk képben, akkor hiába van egy jó alaptudásunk, az nem tud átalakulni.

A 2019/2020-as tanév során az ELTE PPK szombathelyi ügyekért felelős alelnöke voltál, előtte két tanévig pedig demonstrátorként tevékenykedtél Dancs Henriette tanárnő mellett. Hogyan érintette a közéleti szerepvállalás a tanulmányaidat?

Számomra ez a harmadik félév, hogy levelezős vagyok, mivel közben dolgoztam is, illetve sajnos csúszok is a tanulmányaimmal, de alig van már pár tárgyam, így abszolút belefért.

Mi volt demonstrátorként a feladatod?

Elég sokrétű feladatköröm volt, lényegében a kutatási területemnek megfelelő témában tartottam előadást sportszociológia órán, az önkéntesség és a sport, a migráció és a sport, és a deviancia és a sport témakörökben. Ezt ebben a félévben is fogom folytatni, csak online formában. Emellett konferenciák szervezésében vettem részt – marketing, szervezési- lebonyolítási feladataim voltak. Egész pontosan két Nemzetközi INSHS Karácsonyi Sporttudományi Konferencia, egy ISPAS „Teljesítményelemzés az élsportban” és a XV. Országos Sporttudományi Kongresszus során láttam el szervezési, lebonyolítási, illetve volt, hogy marketing feladatokat.

Előadóként vettél már részt konferencián?

Még nem, de remélhetőleg eljön majd ez az idő is, hiszen szeretnék majd doktori képzésben is részt venni, ott pedig szükség lesz a konferenciaelőadásokra és a publikálásokra.

Mit kutatnál doktoranduszként?

Az önkéntesség és a sport témakörét Magyarország esetében, hogy hogyan áll ebben Nyugat-Európához képest, mennyire vagyunk hasonlóak, vagy mennyire vagyunk elmaradva.

Most viszont posztgraduális képzésre jelentkeztél és vettek fel, tehát ezen kívül még egy mesterszakot is el kell végezned a PhD-ra való jelentkezés előtt. Ezzel kapcsolatban van már terved?

Igen, vagy a Testnevelési Egyetemen a sportmenedzser, vagy pedig valahol máshol a szociológia mesterszakot szeretném elvégezni.

Hogyan és mikor kapcsolódtál be a HÖK munkájába?

Lényegében a 2019-es gólyahét volt az, ahol és amikor bekapcsolódtam a HÖK-be. Mindig is szívesen lettem volna része egy ilyen csapatnak, és ezúttal felkérés útján jött a lehetőség, hogy csatlakozzak hozzájuk. Örültem ennek a lehetőségnek, mert voltak ilyesmi ambícióim, nem állt messze tőlem ez a világ, és motivált is voltam ebben. Másrészt az elmúlt nyolc évben sok mindent láttam már az egyetemeken, ezért úgy gondoltam, van elég tapasztalatom ahhoz, hogy egy ilyen alelnöki tisztséget betöltsek az egyik karon, nevezetesen a PPK-n.

ELTE-snek, PPK-snak vagy SEK-esnek érezted magad leginkább?

Én még másik egyetemen (NyME) kezdtem és elég lokálpatrióta szellemű is vagyok, ezért azt mondanám, hogy SEK-esnek – annak ellenére, hogy idővel nagyon megszerettem az ELTE-t, a PPK-t és a PPK-sokat is.

Forrás: Bella Dániel archívuma

Mi a legnagyobb eredmény, amit HÖK alelnökként elértél?

A sok pozitív feedback rendezvényekről és maguktól a hallgatóktól, miután sikerült a problémájukat kedvezően megoldanunk.

Másfelől Szombathelyen három kar van jelen a helyi BDPK-n kívül: az IK, a TáTK és a PPK – ez egyfajta speciális helyzetet eredményez a hallgatói érdekképviseletben is. Mi Szombathelyen karoktól függetlenül összedolgozunk, mondhatom, hogy összetartó csapat vagyunk, ugyanakkor nekünk a budapestiek felé beszámolási és megjelenési kötelezettségünk van, és vannak képzések is, amelyeken jelen kell lennünk. Szerencsére jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a budapestiekkel, és nagyon jól össze tudtunk dolgozni; folyamatosan tájékoztattam őket a szombathelyi dolgokról, és úgy éreztem, valóban értékelik a munkám és a szombathelyieket. Azt gondolom, hogy mint alelnök, elősegítettem azt, hogy ők is beleláthassanak a szombathelyi egyetemi életbe és a helyi hallgatói érdekvédelmi kérdésekbe.

Mit adott neked a HÖK? Hogyan változott a személyiséged például?

Ezt talán az tudná megmondani, aki ezt végigkövette és látta, de én azt gondolom, hogy sokat adott számomra, nagyon szerettem, nagyon sok embert megismerhettem, és ezáltal még szélesebb spektrumban láthatom a világot. Minden egyes megismert ember pluszt ad a személyiségedhez, a világnézetedhez vagy éppen a meglátásaidhoz.

Milyen tapasztalatokat szereztél az egyetemi éveid alatt?

Az egyetem egy külön világ, aki itt jól érzi magát, az egy egész életet el tudna itt tölteni szerintem, hallgatóként, HÖK-ösként, majd ott dolgozóként vagy tanárként. Ha ezt megszokod és megtalálod itt a helyed, csak az ördög akar elvinni innen.

Azt gondolom, hogy minden egyes óralátogatással, minden oktatóval valamilyen pluszt kapsz, és azt, hogy nem csak jó dolgok érnek, hanem rosszak is, hozzászoktat az élethez. A konzulensemnek nagyon sokat köszönhetek: sok rendezvényre elvitt és példát is mutatott számomra.

Tudatosan megtervezted az előrehaladásodat vagy spontán jöttek az újabb és újabb képzések?

A fő célirány mindig tudatos, minden más csak plusz, amelyek valóban jöhetnek spontán.

Akkor számodra az ELTE szombathelyi campusa olyan volt, mint egy ugródeszka… de gondolod, hogy vissza fogsz még térni a szombathelyi egyetemi élethez bármilyen formában?

Én inkább alapozónak mondanám, mint ugródeszkának, ahova természetesen mindenképpen visszatérnék: a PhD alatt és után például szívesen tanítanék itt.

Forrás: Bella Dániel archívuma

Kinek ajánlanád, hogy belekapcsolódjon a HÖK munkájába?

Aki jól tud önállóan is, de főleg csapatban dolgozni, aki képes lemondani dolgokról azért, hogy akár este 9-kor is konstruktív vitákat folytasson a többiekkel, és akinek vannak megfelelő kompetenciái a kommunikáció, a kapcsolattartás és a szervezés terén.

Hogyan fér bele neked minden egy napba?

Közhely, de mindenkinek arra van ideje, amire akarja

Szerinted miben kellene a HÖK-nek, illetve a szombathelyi és budapesti HÖK-ös kapcsolatoknak fejlődniük?

Kommunikáció, személyes kontaktok és az aktív részvétel a rendezvényeken. Úgygondolom, hogy a szombathelyi HÖK jó irányba indult el az utóbbi időben – például nagyon jó rendezvényeket hívtunk életre a visszajelzések alapján. Másfelől mi Szombathelyen Szombathelyre fókuszálunk, igyekszünk képviselni az érdekeinket és kiállni azokért, ugyanakkor törekszünk a jó viszony megtartására a budapesti kollégáinkkal.

Sokat emlegeted a rendezvényeket, és a rendezvényszervezést – jól gondolom, hogy szerinted a rendezvények jelentik az egyik legfontosabb közösségformáló erőt az egyetemi életben?

Igen. Szombathelyre mindig is igaz volt, hogy ha jó közösségi programok voltak, akkor jó egyetemi élet alakult ki. Viszont a HÖK-ben nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a hallgatók napi ügyeivel, érdekeivel foglalkozzunk – a közösségépítés csak másodlagos.

Mielőtt bekerültél volna a SEK-re, gondoltad volna, hogy ennyire tartalmasan fogod majd eltölteni itt az idődet?

Őszintén szólva nem, de azt hiszem, így lett teljes egész.

Mi a legjobb élmény, amit vihetsz magaddal innen?

Az, hogy felvettek a sportdiplomáciai képzésre. Ha nem lett volna az a rengeteg plusz, amit megkaptam Dancs Henriette tanárnőtől, akkor valószínűleg nem vettek volna fel.

Úgy érzed, hogy jó helyen voltál az ELTE-n?

Igen, abszolút jó helyen voltam az ELTE-n. Nem szoktam 10-ből 10 pontot adni semmire, úgyhogy 10-ből 9-et adnék rá… mert még nem tudom, milyen lehet a 10-es.

Honnan ered a sport iránti szereteted?

A sport iránti szeretetem onnan ered, hogy 7-8 éves korom óta napi rendszerességgel sportolok. 1998-ban kezdtem el birkózni, ami 2008/2009-ig kitartott, addig űztem versenyszerűen. Jelenleg a birkózást hobbiszinten űzőm. Közben egyébként négy évig vívtam is. Mindemellett a 2019/2020-as szezontól kézilabda-versenybíró vagyok, így már nem csak szurkolóként, hanem hivatalos személyként is jelen lehetek a mérkőzéseken.

Kiemelt kép: Kisricso photo