Az időutazás azok közé a kimeríthetetlen témák közé tartozik, amik az ember figyelmét a rejtelmességük miatt kötik le. Rengeteg kérdés övezi körül őket, amelyekre többféle válaszlehetőség adatik. Azok pedig pontosan amiatt rendkívüliek, hogy senki sem tudja, mennyi igazságot tartalmazhatnak.
Sokszor kapjuk magunkat azon, hogy elmerengünk, vajon hová mennénk, ha lehetséges lenne a múlt vagy esetleg a jövő felfedezése: nos, Claire Randallnek nem volt lehetősége választani. Az 1945-ös évből egyik pillanatra 1743-ban találta magát, és ahelyett, hogy a férjével a mézeshetek nyújtotta boldogságot élvezhetné, a háborúktól sújtott és portyázó klánoktól fenyegetett Skót-felfölddel kellett beérnie. Így indul Diana Gabaldon Outlander című könyvsorozata.
Rengeteget hallottam már erről a történetről, mert mint könyvmolyt, megállás nélkül foglalkoztatnak azok a kötetek, amik még nem kerültek a kezeim ügyébe. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy azoknak is ismerősen dereng ez a cím, akik nem szívesen vetik bele magukat egy könyvbe, ugyanis tv-sorozat is készült a regény(ek)ből.
A barátaim tisztában vannak vele, hogy nem állok meg a 400 oldalas könyveknél. Ha tetszik egy történet, plusz örömforrás számomra, ha a táskámba is alig fér el a kötet. Valószínűleg ez volt az egyik oka annak, hogy az Outlander – Az idegent választották ajándéknak a születésnapomra. A másik minden bizonnyal az, hogy a könyvsorozat történelmi szálon alapul, amely keveredik egy csipetnyi romantikával és misztikával.
Hat rész jelent meg eddig Magyarországon, amiből a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik kötet két részre oszlik. Az ok egyszerű: kézbevehetetlenül vastag lenne, ha egyben adták volna ki őket. Az első kötet 907 oldalas, ez a szám csak emelkedik a továbbiakban.
A történet több okból kifolyólag is különleges a számomra: az egyik az, hogy már az elején megfogott. Nem tudom, ki hogy van vele, egy új könyv elkezdésénél belém költözik egy megmagyarázhatatlan érzés, aminek köszönhetően tudom, hogy egy letehetetlen, fantáziadús csodát tartok a kezeimben. Erre nem létezik külön szó, az olvasó egyszerűen csak tudja, hogy így van.
Kevés olyan könyv van a listámon, ahol már az első oldaltól kezdve beleveszek abba a világba, amit az író teremtett. A legtöbb esetben át kell rágnom magam a kötelezőn: meg kell ismernem az aktuális helyzetet, a főbb szereplőket, a háttértörténetet, ami nem minden esetben túl érdekfeszítő.
A regény alapján nagy sikerű sorozat is készült – Forrás: hetediksor.hu
A másik a stílus: ez egy mindig fontos szempont számomra – és valószínűleg mindenkinek–, azonban egy történelmi könyvnél ez nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon, mert ez az egyik tulajdonság, aminek köszönhetően átélhetjük az adott korszakot. A könyveket Farkas Veronika fordította, mondanom sem kell, nagyszerűen. Nagyon szeretem, ahogy megütköznek benne az 1900-as és az 1700-as évek jellemzői, néhol komikus helyzetbe sodorva a szereplőket.
A harmadik oka a különlegességnek az, hogy ez az első olyan könyv, amiről úgy írok ajánlót, hogy nem fejeztem be a kötetet. Még csak a felénél sem járok, de teljesen beszippantott a történet, annyira izgalmas és érdekes! Rengeteg jellem keveredik benne már most, alig várom, hogy lássam, miken mennek majd keresztül a szereplők. Szeretnék külön polcot szánni a kedvenc sorozataimnak, kedvenc íróimnak – eddig csak Sarah J. Maas érdemelte ki ezt a kitüntetést. Aztán megismertem ezt a történetet, és tudom, hogy Diana Gabaldon szerzeményeinek is hasonló sorsot szánok.
Ezen a nyáron nem tudtam annyit olvasni, amennyit elterveztem, hogy fogok. Azt hiszem, ilyen időszakok minden könyvmoly életében beköszöntenek néha. Felhalmozódtak a történetek, csak arra várnak, hogy ők is átkerülhessenek egy másik, általam kreált kategóriába, és ha csináltam is hozzájuk olvasási sorrendet, az Outlander ezt mind felborította. Ráadásul nem csak ezt. Sosem volt jellemző rám, hogy párhuzamosan olvassak két könyvet, ám most ez a korszak is beköszöntött: nem tehetem, hogy figyelmen kívül hagyok egy olyan figyelemfelkeltő történelmi kalandregényt, mint amilyen ez.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a misztikus, történelmi regényeket, akik szívesen olvasnának egy veszélyes és romantikus történetet, ahol a vágyak kétarcúsága mutatkozik meg. Azoknak is ajánlom, akik nem szeretnek olvasni: a tv-sorozat is éppúgy magával tudja ragadni a nézőt, mint egy könyv az olvasót.
Vagy így, vagy úgy, de ezt a történetet meg kell ismerni.
Kiemelt kép: niitaabellvilaga.hu
