Pálmafák, táncoló lányok, napfelkelték, lávafolyások – Kupi Miklós Hawaii-ra kalauzolt

Óriási érdeklődés övezte február 26-án egykori hallgatónk, Kupi Miklós előadását, aki a Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-magyarországi Osztálya által szervezett előadóülésen egészen Hawaii-ig repítette képzeletben a hallgatóságot.

Kupi Miklós az ELTE Savaria Egyetemi Központ jogelőd intézményében, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerzett tanári diplomát 1991-ben történelem-népművelő szakon, melyet 2013-ban angol szakkal egészített ki. Az élete úgy hozta, hogy két évtizedet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, s ezekben az években bejárta a fél világot: Európán és az Államokon kívül járt Kínában, Egyiptomban, Mexikóban, a Bermuda-szigetcsoporton és Puerto Rico szigetén is. Ezek mellett volt szerencséje két hónapot a Hawaii-szigeteken tölteni pontosan húsz évvel ezelőtt, 1999-ben. Az itt szerzett élményeit osztotta meg a hallgatósággal.

„Amikor a Hawaii-szigetekről beszélünk, akkor mindenkinek él egy elképzelés a fejében a lengő pálmafákról, a csodálatos klímáról, na meg a virágfűzérrel a nyakukban táncoló lányokról. Ez egy olyan álomvilág, ami távolinak és elérhetetlennek tűnik, ezért most szeretném megmutatni önöknek, hogy annyira nem is az” – kezdett bele előadásába. Tény, hogy nincs közel: a Föld másik felén van (Honolulu, a főváros Szombathelytől több mint 12 300 km távolságra fekszik), az időeltolódás tizenegy óra, az odajutás két átszállással lehetséges, ami azt eredményezi, hogy minimum huszonnégy óra az út. Ezek mellett egy terület elszigeteltségét az is mutatja, hogy mennyi ott az őshonos faj – figyelmeztetett az előadó; ezek számát a szigetek területéhez viszonyítva pedig azt mondhatjuk, hogy több van itt, mint a híres Galápagos-szigeteken, ezért globálisan nézve Hawaii-on van a legtöbb endemikus faj.

Fotó: Kardos Laura

A szigetek eredetével kapcsolatban több legenda is létezik. Az egyik szerint az irtózatos erővel rendelkező Maui félisten pecázás közben beakasztotta a horgát, ám hal helyett egy egész szigetcsoportot húzott ki a tenger alól. Egy másik változat szerint a hatalmas sziget kihúzása közben a holdistennő anyaszült meztelenül jelent meg a kenuban, mire Maui és a többiek koncentrációjukat vesztve elengedték a zsinórt, így a sziget visszazuhant az óceán aljára, darabokra tört, ezért van most nyolc kisebb-nagyobb méretű sziget a csoportban. A valóságban vulkáni tevékenység hozta létre őket, ám ezzel kapcsolatban is született legenda, miszerint a tűz- és vulkánistennő, Pele teremtette meg őket.

A nagy Hawaii-szigetet öt vulkán hozta létre, köztük a jelenleg szunnyadó pajzsvulkán, a Mauna Kea, mely a tengerszint alatti részeket is beleértve 10 203 méterével a legmagasabb hegy a Földön; ez azt eredményezi, hogy a Föld klímazónáinak majdnem 93%-a megtalálható a szigeten. Mivel nincs fényszennyezés, számos obszervatóriumot működtet itt az Amerikai Egyesült Államok. A Mauna Kea egyébként Fehér-hegy néven is ismeretes, ugyanis tetejét gyakran hó borítja. „A hawaii-i emberek délelőtt elmehetnek síelni, délután meg szörfözni, ha úgy tartja kedvük” – jegyezte meg az előadó.

A második legnagyobb vulkán a szigeten a Mauna Loa (magyarul Hosszú Hegy), ennek Kilauea nevű része a szigetek jelenleg legaktívabb vulkánja, mely 1983 óta mutat különböző erősségű, folyamatos vulkáni tevékenységet. Az előadó 1999-ben helikopterről készített döbbenetes felvételeiről a vulkán oldalában kis lávatavat, dermedő lávafolyamot és sejtelmesen füstölgő krátereket mutatott az érdeklődőknek. A Kilauea csúcsán található kalderában ekkor éppen kevés vulkáni tevékenység mutatkozott, a szakértők ennek kiteljesedését 2006-ra jósolták. Ez 2008-ban be is következett, s az elkövetkezendő tízesztendős időszakban kivételesen látványos jelenségek voltak megfigyelhetők ezen a területen. „Nem is tudom hányszor terveztem visszamenni a szigetekre, de a Jóisten ezeken a terveimen mindig jót kacagott” – fejtegette az előadó.

Fotó: Kardos Laura

Mivel a szigeten pajzsvulkáni tevékenység van jelen, nagyon kedvelt turistalátványosság, hiszen szemben a rétegvulkánok okozta hatalmas kitöréssel − ami által a láva, a vulkáni törmelék, a hamu és a por beterítik a környéket, s ezt gyakorlatilag lehetetlen túlélni −, itt a hegy oldalán a lávanyíláson kezd lassan folydogálni a láva. Ha az ember magasabbról szemléli, akkor gyönyörű látvány tárulhat a szeme elé, ugyanakkor a láva pusztítása ebben a formában is jelentős. A tavalyi kitörés során tizenöt lávanyílás keletkezett, hatalmas területet borított el a láva, embereket kellett kimenteni, de szerencsére időben tudták jelezni az eseményeket. Hawaii legnagyobb városa, a közel negyvenötezer főt számláló Hilo nagyjából Szombathely-Celldömölk távolságra fekszik ettől a vulkántól, így többször is előfordult már, hogy ezek a lávafolyamok egészen a város határáig nyomultak előre. Egyébként a cunamik sokkal veszélyesebbek, hiszen iszonyú pusztítást tudnak okozni. Egyetlen épület van, amit érdemes menteni: ez egy templom, amit egy belga szerzetes készített több mint száz évvel ezelőtt. Ha ezt tűz fenyegeti, akkor deszkáról deszkára szétszedik, majd felépítik egy másik helyen. Érdekesség, hogy az idők során már húsznál is több alkalommal el kellett mozdítani.

A lávakitöréseket követően számtalan érdekes dolgot lehet találni: például Pele könnyeit, ami a kifröccsenő lávából a levegőben megszilárduló csepp alakú, fekete vulkáni üvegeket jelent, vagy a haját, ami szintén a kifröccsenő lávából a levegőben szilárdul meg, csak ezek alatt finom üveges szálakat értünk. Látványosak a lávaalagutak is, melyeknek keletkezése egész egyszerű: megindul a lávafolyam, a külső része érintkezik a levegővel, ami így elkezd hűlni, majd idővel megszilárdulni, ám a belseje továbbra is forró, ezért folyik tovább, később így létrehozva az alagutakat, amiken aztán az érdeklődők át is sétálhatnak.

A szigeten Pele istennő napjainkban is mérhetetlenül nagy tiszteletnek örvend: a mai napig helyi viseletet öltenek a lakosok, és tánccal, valamint kőoltárok készítésével kérik az istennőt arra, hogy máshol fejtse ki vulkáni tevékenységét. De honnan is származnak a helyiek? A nagyjából ezer szigetből álló polinéz szigetvilágban található Marquises-szigetekről indult el az első diaszpóra az 1220-as és az 1260-as évek között Hawaii-ra, így polinézek voltak az elsők, akik elfoglalták a szigeteket. Később, 1300-ban tahiti telepesek érkeztek, akik meghódították az itt élőket. Nagyon érdekes kultúra és rendszer honosodott meg így Hawaii földjén: lényege az uralkodói osztály felsőbbrendűsége és tisztelete volt. Szigorú szabályokat vezettek be: ha egy alacsonyabb rendű megérintette a főnököt, azonnal meggyilkolták, de már akkor is, ha csak az árnyéka rávetődött a főnökre. Az előadó azonban elárulta, hogy a nők sem voltak jobb helyzetben, ugyanis nem ehettek például malacot – ami érthető, hiszen kezdetben kevés lehetett a szigeteken –, ugyanakkor banánt sem, amiből aztán rengeteg volt. Vagy például amikor a „fonóban” dolgoztak, akkor azt néma csendben kellett tenniük. „Nem kellett őket sem félteni: jelbeszédet alakítottak ki, tehát ugyanúgy pletykáltak, mint a mi asszonyaink” – nyugtatta meg a hallgatóságot Kupi Miklós.

Fotó: Kardos Laura

A Hawaii-szigetekre érkező turisták általában Oahu szigetén landolnak, hiszen a fővárosban, Honululu területén található a legforgalmasabb repülőtér, ám ami igazán csodálatos, az Maui szigete: „olyan, mint egy arborétum” – ahogy az előadó mondta. Itt él egy gyönyörű növény, az úgynevezett ezüstkard, ami nagyjából ötven évig fejlődik, amikor is hoz egy virágot, elvirágzik, és meghal. Sajnos ezeket a kihalás fenyegeti a turisták miatt, ezért a megmaradt növényekre különös figyelmet fordítanak a megvédésük érdekében. Az előadó gyönyörű képeket mutatott a látványos ezüstkard mellett a hawaii-i napfelkeltékről is. A polinéz szigetek mindegyikén ismert és kedvelt Maui félisten nevéhez kötődik ezzel kapcsolatban is egy legenda, mely szerint ő volt az, aki nővére vörös hajából készült kötéllel fogságba ejtette a Napot a Hawaii-szigetek fölött, hogy édesanyja kedvére tegyen. Az ő nevéhez fűződik az történet is, hogy odaadta a tűzcsiholás titkát az embereknek, melyet addig a Hawaii-szigeteken egy mocsári tyúk őrzött, aki csak hosszú és erős fojtogatások árán volt hajlandó elárulni neki.

Ahogy azt Kupi Miklós lendületes, humorral átszőtt előadása mutatta, az előadó a mai napig kivételes szeretettel emlékszik vissza a szigeteken eltöltött időszakra, és a szeszélyes Pele istennő által létrehozott természeti csodák mindegyikére.

A Magyar Földrajzi Társaság Nyugat-magyarországi Osztálya soron következő előadóülését a Magyar Meteorológiai Társaság Szombathelyi Csoportjával közösen szervezi március 26-án, este 6 órakor a C-nagyelőadóban. A részvétel ugyancsak ingyenes és bárki számára nyitott. Az előadás részleteiről és azok rövid beszámolóiról az ELTE Természettudományi Centrum oldalán lehet tájékozódni, melyet ide kattintva lehet elérni.