Egyetemeken szórják fergeteges poénjaikat – Interjú a Dumaszínház új generációjának tagjaival

Ács Fruzsina, Elek Péter és Szabó Balázs Máté a Dumaszínház fiatal generációjának táborát erősíti. Bár mindannyian izgulnak egy-egy fellépés előtt, az üres színpadon egyetlen mikrofonnal állva már egyikük sem jön zavarba. A stand-up comedy világába most ők kalauzolnak el minket.

A Dumaszínház az utóbbi időben célként tűzte ki azt, hogy minél inkább segítse azokat a tehetséges fiatalokat, akik szívesen kipróbálnák magukat a stand-up comedy világában. Ennek érdekében rendszeresen megrendezik a Fiatal Félőrültek Fesztiválját, amely egy nyitott tehetségkutató, bárki jelentkezhet rá. Olyan nagy humoristák előtt mérettetheti meg magát a jelentkező, mint Litkai Gergely vagy Csenki Attila. A beválogatott fiatalok ezt követően mentorprogramban vesznek részt, szakmai workshopokat látogatnak, tehát jól kikövezett úton haladnak annak érdekében, hogy egy nap majd ők is önálló esteket tarthassanak szerte az országban. Igyekeznek biztosítani számukra azt is, hogy minél szélesebb körben megismerjék őket. Ettől az ötlettől vezérelve indították el „A Dumaszínház új generációjának stand-up műsora” elnevezésű fellépéssorozatukat, amely során három fiatal humorista lép színpadra egy tapasztaltabb műsorvezető kíséretében. Legutóbb Zalaegerszegen szórakoztatták a humorra szomjazó közönséget, ekkor értük utol őket, hogy megválaszolják pár kérdésünket.

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

Hogyan kerültetek be a stand-up comedy világába?

Ács Fruzsina: Mindannyian a Magyarország, szereplek! tehetségkutatóval kezdtünk. Korábban viccesen szerettem volna írni, de amikor jött ez a félkérés, az egyik barátnőm biztatására úgy döntöttem, megpróbálom. Miután beválogattak, nem volt menekvés, fel kellett lépni. Ez volt az első. Nagyon jól éreztem magam a színpadon, viszont rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű ez a műfaj; amit otthon leírsz, nem ugyanúgy működik a közönség előtt. Egyébként 13 embernek lett szerződés ajánlva. Ezután mindenkinek el kellett dönteni, hogy mennyire akar ezzel foglalkozni, tud-e jó anyagot gyártani időről időre. Azt szokták mondani, hogy „öt jó perce mindenkinek van”, de kérdés, hogy innen van-e tovább.

Szabó Balázs Máté: A Bethlen Téri Színházban korábban is léptem fel, a verseny óta pedig a Dumaszínház vendégfellépője vagyok, valamint két éve a Showder Klub néhány adásában is szerepelek.

Elek Péter: Engem kiskoromtól fogva lenyűgözött minden humoros dolog, kezdve Gálvölgyi Jánossal, majd Fábry Sándoron át egészen a Showder Klubbig. Így jött egy kattanás, hogy ezt én is szeretném csinálni. Először 2011-ben mentem el a Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, ahol majdnem leájultam a színpadról, Csenki Attila vezetett le onnan. Öt évig nem próbálkoztam ilyesmivel, majd 2016 áprilisában újra színpadra álltam, így a Magyarország, szereplek! című műsorban volt az első sikeres fellépésem. 

Miért indított a Dumaszínház kifejezetten fiatalokat bemutató műsort?

Ács Fruzsina: Az alapkoncepció az volt, hogy megismertessék a fiatalokkal a humor ezen fajtáját, a stand-up comedyt, ami 40 éve is helytálló volt, és még 40 év múlva is szerintem az lesz. Itt a humor olyan szemtől szembeni formájáról van szó, ami nem kopik el, mert folyamatosan új témákról tudunk beszélni: azokról a dolgokról, amikben élünk. A Showder Klub 2008-ban robbant be, akkor én 16 éves voltam. A barátnőimmel arról beszélgettünk, hogy milyen volt Kőhalmi Zoltán vagy Kiss Ádám a színpadon. A mostani 20 éves egyetemisták akkor voltak 10 évesek, őket már nem annyira ragadta meg ez műfaj. Abban hiszünk, hogy ha minél több helyre eljutunk, akkor talán egyre többen fedezik fel újra. Másik oldalról nézve persze nekünk is nagyon fontos az, hogy ezzel még többet tudunk közönség előtt gyakorolni.

Szabó Balázs Máté: A Dumaszínház az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy új arcokat találjanak, majd azokat meg is ismerje a közönség. Ezért vagyunk most itt is például. Egyetemről egyetemre járunk azért, hogy egyrészt minket, másrészt a stand-up műfaját megismerjék a fiatalok, mert ők már annyira nincsenek benne ebben. Azt olvastam, hogy annyi inger éri a fiatalokat, hogy az már nem érdekes számukra, hogy egyetlen ember áll a tök üres színpadon egy mikrofonnal a kezében, és beszél. 

Hogyan születik meg egy-egy poén?

Ács Fruzsina: Változó. Általában az a legjobb, amikor látsz vagy hallasz valamit és te egyből tudod, hogy igen, ez jó lesz. Ezután leülsz, elgondolkozol rajta, hogy hogyan lehetne ezt még bővíteni, majd színpadra rakod, hogy megnézd, működik-e ott is. Persze van olyan is, hogy elmeséled a barátaidnak, akikkel szakadtok a nevetéstől, de a színpad előtti közönség soraiban meg síri csend van.

Szabó Balázs Máté: Nagyon váratlan helyzetekben. Számomra nagyon megmarad az a szituáció, ahol és ahogyan az adott poén született.

Elek Péter: Minden humorista agyában van egy kis poéníró manó, aki bármikor, bármilyen szituációban elkezdhet dolgozni. Amint támad egy kis gondolatfoszlányom, azonnal felírom. Egyébként én nem „sztori mesélős” vagyok, hanem inkább az „élet dolgain elgondolkodós” fajta. Mivel kedvelem a történelmet, ilyen témákkal is nagyon szeretek viccelődni. 

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

Izgultok színpadra lépés előtt, van bennetek lámpaláz?

Elek Péter: Persze, szerintem mindenki. Az első Magyarország, szereplek! fellépésem előtt nem tudtam enni, pedig én mindig tudok. Ott nagyjából 15 percenként jött rám az az érzés, hogy inkább haza megyek, hiába ez az álmom. Ennyire már nyilván nem izgulok, de azért még mindig bennem van a para.

Ács Fruzsina: Hogyne lenne. Közvetlenül 5 perccel előtte meg főleg, hiszen mégiscsak emberek előtt kell szerepelni, akiket meg kell nevettetni. Viszont most már inkább az van bennem, hogy „de jó, hadd menjek ki, hadd nevettessek, hadd szórakoztassak”. Szerintem akkor nyugszik meg az ember, amikor kilép a színpadra, vagy nehéz közönség esetén az első nagy nevetésnél.

Szabó Balázs Máté: Előtte, egészen addig, amíg nem csinálom. A színpadon állva már nincs gond.

Mit gondoltok, mi a ti személyes sikereteknek a titka? Mivel másabb a hangotok, mint mondjuk Kőhalmi Zoltánnak vagy Aranyosi Péternek?

Ács Fruzsina: Egyrészt mert fiatal vagyok: azokhoz a témákhoz nyúlok, amik éppen történnek a mai fiatalság életében, legyen szó mondjuk lakásról vagy párkeresésről. Nagyon szeretem hallgatni, ahogy Hadházi Laci mesél a rendszerváltásról, ugyanakkor látom, hogy mellettem az ötvenesek csapkodják az asztalt a nevetéstől. Számomra is vicces, de nem éltem benne, így nem jön át ugyanúgy. Másrészt előnynek tartom azt is, hogy nőként olyan témákat tudok bemutatni a mi szemszögünkből, amiket már csontig rágtak a férfiak. Azért is érzem előnynek, hogy nem férfinek születtem, mert mindenki a különlegességeket keresi, női humorista meg kevés van. Ezért tartom jónak, hogy van már nálunk színesbőrű és roma fellépő is, hiszen így mindenki a saját interpretációjában tud mesélni.

Szabó Balázs Máté: Ha van olyan, aki szereti, amit csinálok, akkor az a karakterem miatt lehet, valamint amiatt, hogy viccesnek találja a humorom. Minden humorista egyedi.

Elek Péter: Egyelőre úgy érzem, csak törekszem arra, hogy egyedi legyek. A fiatalosabb témák mellett a kultúrát is szeretem, így a sikerem titka talán az lehet, hogy szeretem szélsőségesen pendíteni mindkét húrt. Ezáltal a humorom kissé prosztó, de mégsem fogyaszthatatlan.

Hogyan fogadta a családotok azt, hogy a „rendes” szakmátok mellett elkezdtetek a stand-uppal foglalkozni?

Ács Fruzsina: Nagyon jól, támogattak az elejétől kezdve, hiszen látták rajtam, hogy szeretem és szenvedéllyel csinálom.

Szabó Balázs Máté: Generációtól függ: a nagyszüleim inkább a közgazdász pályát gondolják jónak, ezzel szemben a szüleim már az önmegvalósítás hívei.

Elek Péter: Nagyon büszkék rám, bár néha vannak a nappaliban kínos pillanatok, hogy „jaj, miért mondtad ezt nagyanyádról”, vagy „apád nem is ilyen”, de ezeket igyekszem csírájában elfojtani.

Fotó: Márk Martina

Fotó: Márk Martina

Mindannyian egyetemista korotokban kezdtetek el komolyabban foglalkozni a stand-up comedy-vel. Hogyan tudtátok összeegyeztetni a kettőt?

Ács Fruzsina: Utolsó éves pszichológia szakos hallgatóként kezdtem el, úgyhogy nagyon egyszerűen össze tudtam egyeztetni: stand-up volt a témája a szakdogámnak. A flow élményt, a színpadi szorongást, valamint a különböző humorstílusokat vizsgáltam.

Szabó Balázs Máté: A Corvinusra járok, ami azért jó, mert az ember a tanulmányai mellett akár diákmunkát is tud könnyedén vállalni. Megadják azt a tudást, amire szükséged van, de a kellő mennyiségű szabadidőt is. 

Ha esetleg valaki az olvasóink közül szeretne elkezdeni ezzel foglalkozni, akkor mi az első lépés, hogy elindulhasson ezen az úton?

Elek Péter: Mindenképpen fáradjon be a Dumaszínház épületébe a Fiatal Félőrültek Fesztiváljára, ha van 15 perc mondanivalója. Innen pedig majd kiderül hogyan tovább. Általában nincs elkallódó tehetség.

Szabó Balázs Máté: Szerintem sokan nem tudják, hogy hogyan is lehetne ezt elkezdeni, hiszen ez nem olyan, mint a gitározás vagy az éneklés, amit otthon a szobádban tudsz gyakorolni 0-24-ben. Itt fontos, hogy ki kell állni a színpadra és meg kell győződni arról, hogy ami szerinted vicces, az mások szerint is az-e.

Ács Fruzsina: Nem lesz egyszerű, az biztos. Első lépésként írni kell egy rövid, kb. 5-10 perces anyagot, majd végig kell gondolni, hogy miről és hogyan beszélnél. Ezután már csak egy színpadot kell keresni. Fontos a kitartás is, nem szabad megrettenni az elején, mert lesznek jobb és rosszabb esték egyaránt. 

Ha felkeltette az érdeklődésed a stand-up comedy, gyere el a Dumaszínház többi fiataljának műsorára. Ott lesz Fülöp Viktor, Bakó Bence és Musimbe Dávid Dennis is, műsorvezetőként pedig Fráger Balázs.
Helyszín: Campus Egyetemi Club Pizza & Food (9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.)
Időpont: 2018. november 12. (18:30 – 20:30)
A belépés díjtalan!

Márk Martina galériája

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]