Az első éves sportszervező szakos Kövecses Patrícia arról mesélt nekünk, hogy milyen érzés egyetemünk hallgatójának lenni. Arról is kérdeztük, hogy a nemrég indult hip-hop tánccsoport, hogy muzsikál eddig.
Túl vagy az első éveden sportszervezőként, itt, az ELTE szombathelyi karán. Mik a benyomásaid a városról, csoportodról, egyetemünkről?
Bátran merem kijelenteni, hogy megtaláltam a helyem. Nagyon szeretem a társaságot, ami az egyetemen körbe vesz, és a várost is egész jól ismerem már. Középiskola után nagyon pozitív az, ahogy az egyetem mögénk áll, segít és a gyakorlatiasság módszerével tanít.
Kicsit mesélnél magadról? Honnan jöttél, miért pont ez a szak vonzott Téged, miért pont Szombathelyt választottad, volt-e más lehetőséged is?
Győrből érkeztem és nem volt kérdés, hogy Szombathely. Szülővárosomból mindenképp el szerettem volna jönni, új hely, új emberek, új impulzusok kellettek. Tudatosan jöttem erre a szakra, sok lehetőséget látok benne, bármennyire is nevezik ‘büfé’ szaknak, igen el lehet végezni alibivel is, de én úgy gondolom, ‘mindenki, annyit vegyen ki belőle, amennyit beletesz”. Nem utolsó sorban a sportmenedzser mesterképzéshez – ami a végső célom – alapfeltétel ennek a szaknak az elvégzése.
Többször találkoztunk a SZoESE irodájában, és nehéz volt nem észrevenni, hogy igazi, pörgős csaj vagy, aki mindig valami újat akar megvalósítani. Honnan jön ez a habitus, illetve mindig ilyen voltál?
Mindig. Már alsó tagozatban jártam egyszerre táncolni, úszni és zongorázni mellette még tanultam a zeneiskolában, aztán középsuliban megválasztottak a Diákönkormányzat elnökének, ott is a célom az volt, hogy valami újat mutathassak a diákoknak, ami felpezsdíti a monoton hétköznapokat. Mindezek mellett sokat köszönhetek a szüleimnek, hogy így neveltek és tereltek, illetve a táncnak és minden edzőmnek, aki valaha is foglalkozott velem, nem csak az edzésen hanem azon kívül is, és példát mutattak.
Aztán meg is lett az eredménye, hisz sikerült a második félévre összehozni egy hip-hop csoportot. Honnan jött az ötlet?
Így van. Terveim és céljaim mindig vannak, így jöttem ide szeptemberben, ez is rajta volt a listámon, amit el szeretnék érni. Azt érzem itt elég nyitott a hallgatóság az újra, és nem zárkóznak el semmi számukra új dologtól. Nagyon örülök az induló kemény-magnak és remélem, csak bővül a csoport, hisz bőven van tervem a csapattal.
Patti nemcsak oktatja a hip-hop-ot. Ő maga alsó-tagozat óta táncol
Fotó: GG photography
Mennyi idő volt, hogy az ötletből megvalósítás lett? Úgy értem, mennyi szervezői munka volt vele, miket kellett leegyeztetni?
A fejemben már élt a kép arról, mit szeretnék, hogy szeretném, csak a megfelelő pillanatra vártam. Egy óra keretein belül egyesületeket látogattunk meg, így amikor Hurtik Péter mesélt a SzoESE-ről és elmondta, hogy keressük őt bármi ötlettel, kérdéssel, akkor tudtam, hogy még aznap beszélnem kell vele. Ez így is történt, körülbelül két hét alatt sikerült elintézni a dolgokat. Az Egyetemen körbe küldtünk egy igényfelmérést, a jelentkezőkkel összehoztunk egy megbeszélést, termet egyeztettem és április legelején már indultunk is.
És arról se feledkezzünk meg, hogy aktív tagja vagy egy diákokból álló csoportnak, akik bulikat szerveznek. Mesélnél róla, hogy történt az „egymásra találás”?
Nagyon meglepett januárban egy üzenet, Sári Dávidtól , amiben az állt, hogy nyílik egy új hely, bulikat kéne szervezni és van lehetősége staff-ot építeni maga köré, ő pedig rám is gondolt első körben. Egyértelmű volt a válaszom, ki nem hagynám. 😀 Aztán elkezdődött a második félév, összeültünk párszor a srácokkal tervezgetni, akikkel egyébként nagyon imádok együtt szervezkedni, bulizni, így aztán azóta pörög a CrewzDay.
Kövecses Pattit váratlanul érte a felkérés, de nem kellett sokat gondolkodnia a felkérésen.
Kép: Facebook
Jogosan jöhet a kérdés, hogy ennyi program mellett, hogy marad időd a tanulásra, barátokra, csoporttársakra.
Mindenben, amit csinálok, ott vannak a barátaim is. Igyekszem minden időt olyan emberekkel tölteni, akik feltöltenek. Bevallom tanulás terén sokszor utolsó pillanatos vagyok, de olyankor tudom nincs kifogás, le kell darálni. Hétvégente pedig itthon is mindig van program. Dolgozom, gyors mosás-főzés a következő hétre, amikor belefér akkor az itthoni barátokkal is kitalálunk valamit.
Azt tudjuk, hogy a tánc a szíved csücske, de tudnál egy sorrendet állítani, hogy mivel, mennyi időt foglalkozol hetente?
Ezt így nehéz megmondani. Mindig arra törekszem, hogy legyen egy prioritás, amihez tartom magam. Ha az egyik hétvégén a családi programot kell kihagynom munka miatt, akkor következő héten igyekszem a hétvégémet szabadabbá tenni, és hétköznap többet dolgozni. Összességében viszont, abba fektetem a legtöbb időt és energiát, amiből tudom, hogy később profitálok, tehát hiába van kedvem táncolni egyet, ha tudom, hogy vizsgára kell készülni, vagy pénzt keresni, akkor az utóbbiak élveznek elsőbbséget.
Adja magát a kérdés, hogy egy ilyen pörgős életet igénylő, élő lány, hogy fogja bírni ezt a három hónapos „leállást”?
A kérdés pedig teljesen jogos. Féltem is picit, hogy hazaköltöztem az első év után, mit kezdek majd magammal, de szerencsére nem fogok unatkozni. Dolgozni fogok otthon, Győrben, illetve a fesztiválokon. Az EFOTT-ra megyünk egy jó nagy baráti társasággal, és esküvői táncot is készítek egy ifjú párnak. Két-három kisebb hétvégi nyaralás a terv plusz a családi összejövetelek, meg természetesen készülök a következő évre ötletekkel, tervekkel.
