3-1-es vereséggel kezdte az ELTE-BEAC nagypályás labdarúgó csapata a BLSZ IV. tavaszi szezonját. Máté Péter játékosedző beszámolóját olvashatjátok.
A hirtelen ránk köszöntött verőfényes napsütésben kezdte meg a ELTE-BEAC BLSZ IV-es csapata tavaszi hadjáratát. Az őszt a középmezőny közepén, a 8. helyen zártuk 15 megszerzett ponttal. Mivel a 4 helyen álló Káp City-nek is csak 22 pontja volt az ősz végén, a dobogóközeli helyek elérése sem tűnt lehetetlennek a téli számolgatás idején.
A késő téli/kora tavaszi edzőmeccsek meglehetősen álmos állapotban találtak rá csapatunkra. Ennek köszönhetően beleszaladtunk pár kijózanító pofonba, melyek a télen magunkban megfogalmazott célkitűzéseket erősen megkérdőjelezték. Arra mindenesetre jók voltak ezek a mérkőzések, hogy felmérjük, télen érkezett új csapattársaink milyen teljesítményre képesek meccskörülmények között, illetve ezek az ütközetek élesen rávilágítottak a csapattagok jelentős részének rutintalanságából eredő gyermeteg hibáira, melyek kiküszöbölése egyszersmind a tavaszra kitűzött céljaink legnagyobbikává is vált. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az őszi keretünkből a legjobban teljesítő futballisták felkerültek a BEAC 2-es, illetve 1-es csapatába, mely természetesen nagy érvágásnak számít egy ilyen fiatal társaságnál.
Szombati ellenfelünk, a Kőbányi Egyetértés FC 14 ponttal a 10. helyen állt mögöttünk a forduló előtt. Az őszi mérkőzésünkre az első fordulók elhalasztása miatt egy fagyos novemberi estén került sor a zuglói Kövér Lajos utcai sporttelepen, mely pálya szomorú helyszíne a magyar labdarúgásnak, mivell itt vesztette életét a Ferencváros legendája, Varga Zoltán. Az őszi összecsapást egy parádés meccsen 4-2-re megnyertük, így sejtettük, hogy nagyon fűti a revansvágy az Egyetértés koros, ámde rutinos “öreg” rókáit. Ennek megfelelően keretünket a versenykiírás lehetőségeit kihasználva megerősítettük az 1-es csapat két kiválóságával, Nizák Jencivel és Bitai Zolival. Vezető gólunkat is ők hozták össze a félidő derekán; Jenő parádés labdát ívelt be a félpályáról a 16-os területére, melyre Zoli lecsapott, átverekedte magát két védőn, és higgadtan a hálóba helyezett. (1-0) Ez a higgadtság és kezdeményezőkészség jellemezte a taktikai utasításokat betartó csapatunkat, egészen a félidő végéig, amikor is egy szerencsétlen mozdulatot követően a mi hátvédünkről szállt tovább a labda 16-osunk szélének irányába. A pálya talaja által megtréfált bekkünk becsületére legyen mondva, hogy ő maga iramodott meg a labda és az arra lecsapni szándékozó csatár után. A hármas találkozóra kiszorított helyzetben, a 16-osunk széle és az alapvonal közelében került sor. Az ellenfél csatára annak ellenére akarta egyből középre lőni a labdát, hogy bent csak a kapuscsemegére áhítozó BEAC hálóőr állt. Az elemi erővel meglőtt labda vészesen közelített a védőnk, Fűtő Robi arca felé, és borítékolható volt, hogy ha Robi nem kapja az arca elé a karját és nem fordul el a bőrgolyő süvítése elől, akkor a találkozó után már egy más ember nézett volna vissza rá a tükörből. Az ellenfél presszionálását amúgy is nehezen kezelő fiatal sípmester mindannyiunk meglepetésére egyből a büntetőpontra mutatott, annak ellenére, hogy a kezezés abszolút vétlen volt, így az Egyetértés pár perccel a félidő vége előtt egyenlített. (1-1)
Ez a gól , ahogy lenni szokott, minket vetett vissza kissé, és az ellenfélben élesztette újra az általunk az első félidőben nagyszerűen takarékon tartott lángot. Ennek következtében egyre sűrűbben rohamozotak, de lelkes kis csapatunk állta a sarat, és még a térfelünk közepén visszaszerezte a labdát. Ezen felül olykor tetszetős támadásokra is maradt erőnk, de sajnos egy ilyen ígéretes helyzetünk után az ellenfelünk a már megszokott kontrával próbálkozott; a megszerzett labdát előrerúgták a leshatáron helyezkedő csatárnak, akit csak a 16-os vonala környékén ért utol Fűtő Robi, és csak szabálytalanul tudta megállítani, sajnos már csak a büntetőterületen belül. Az ellenfél talán ha negyedszerre látthatta meg a 16-osunk mészcsíkját, de már a második 11-esét rúghatta, melyet nem is hibázott el. (1-2).
Mindent egy lapra feltéve egy Bitai -Tóth Dani cserével próbáltuk frissíteni csapatunkat és immár 3-4 csatárral rohamozni, hogy legalább az egyik pontot otthon tarthassuk, de a 90. percben remek egyéni akció végén az ellenfél csatára három emberünkön tovább verekedve magát, biztosan helyezett a rárontó kapus mellett a hosszú sarokba. (1-3).
Egy abszolút nyerhető mérkőzést engedtünk ki a kezünkből, ahol végig harcosan játszva uraltuk a pályát, de némi pech és két figyelmetlenség megpecsételte a sorsunkat.
[keretes]Kezdő:
Máté Péter – Pataki Csaba, Fűtő Róbert, Tóth András, Magdics Sándor – Lengyel Tamás, Takács Dániel, Nizák Jenő, Petrovszki János, Bitai Zoltán – Püsök Ruben
Edzői értékelés:
A vereség ellenére elégedett voltam a játékkal, és főleg az elszántsággal, illetve a harci kedvvel, ami a mi helyzetünkben alapelvárás.A tél alatt részben átalakult csapatunknak sok rutint kell még szereznie, hogy az ilyen meccseket vért izzadva is le tudja hozni. Bár az a sors iróniája, hogy ellenfelünk a góljait a szerencsének köszönhetően, illetve az amúgy kiválóan és példamutatóan játszó rutinos játékosaink egyetlen hibáját kihasználva szerezte.Biztos vagyok benne, hogy meccsről meccsre jobbak leszünk és az összeszokottság magával fogja hozni azt a pozitívumot, hogy az ilyen – a játékban amúgy abszolút benne levő – pillanatnyi kihagyásokat csapatként tudjuk majd helyrehozni. Persze csak akkor, ha mindez párosul azzal a jó értelemben vett erőszakossággal, melyet a csapat vasárnap mutatott.[/keretes]
