Mi az a pop-rap? Mennyire lehet tudatosan üzenetet közvetíteni a zenében? Mit jelent ma hiteles zenésznek lenni? Miben más egyénileg és csapatban alkotni? – többek között ilyen kérdésekről beszélgettünk Young Majréval, a magyar könnyűzenei élet feltörekvő előadójával, az ELTE BTK média mesterszakos hallgatójával.
A zene régóta az életed része, ha jól tudom, más stílusban is dolgoztál már (pl. The Coworkers), hogyan kerültél közel a hiphophoz? Miben más ebben a műfajban zenélni?
Amikor felköltöztem Budapestre, a slam poetry révén lett sok barátom, aki hiphoppal foglalkozott, ők szeretteték meg velem ezt a műfajt. Éreztem affinitást, hogy én is elkezdjek ebben dolgozni, de fontos volt számomra, hogy megtartsam azt a zenei világot és elképzelést, amit már korábban is magaménak tudtam. Nem feltétlenül nevezném a zenémet hiphopnak. Egyfajta egyveleget alkotnak az alkotói folyamataim során a különböző zenei világok.
Mióta alkotsz Young Majré néven?
Lassan már két éve. Mikor elkezdtünk Holdudvarként [rapcsapat – a szerk.] működni, ez lett a becenevem a bandán belül. Magától értetődő volt, hogy ez lesz az előadói nevem is. Az első szóló számom 2019 augusztusában jelent meg, Bólogatók címmel.
A zenédet valóban nagyon nehéz körülhatárolni. Milyen stílusokból merítesz?
Kicsit mindenből, bár a latin popból például ritkán. Az indie-től elkezdve jelen van az emo, a rock, különféle elektronikus műfajok. Ha le kéne írnom két szóban a zenémet, azt mondanám, hogy pop-rap. A popról az az emberek többségének annyi az elképzelése, hogy az az, ami a rádióban szól. Szerintem az a szépsége, hogy nagy szabadságot ad, nagyon sok műfajból lehet táplálkozni.
Egyénileg eddig négy különálló számod jelent meg. Ami elsőként feltűnik a zenédet hallgatva, hogy valóban releváns, a huszonéves korosztályt érintő kérdésekkel foglalkozol. Mennyire tudatos ez? Fontos-e számodra az üzenet, amit közvetítesz?
Azt szeretem, ha hiteles valami. Nem én lennék, ha rövidebb sorokat, sematikusabb szövegeket használnék. Mindenki olyan szöveget írjon, ami a személyiségéhez illik! Fontos kihívás számomra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amivel a korosztályom vagy a nálam pár évvel fiatalabbak tudnak azonosulni. Törekszem, hogy problémacentrikusan írjak, ezalatt azt értem, hogy valódi, nyers ügyek jelenjenek meg bennük. Emellett az is szeretném, hogy ne csak azok azonosuljanak a szövegeimmel, akik olvasnak a szabadidejükben, hanem azok is, akik fociznak.
A magyar közönség trap-rap-hiphop vonalon belül egyre jobban a newwave vagy trash irányába fordul. Mennyire áll közel hozzád az a vonal?
A trash egyre kevésbé áll hozzám közel. Volt egy időszak, amíg azt gondoltuk, hogy a trash egy punk dolog. Most viszont azt érzem, hogy komolyan csinálni valamit, az az igazi punk. Kifejezetten vagánynak tartom, ha valaki tud komoly lenni és irónia nélkül őszintén beszélni. A trap pedig, ami nem összekeverendő a trashhel, ma már mindenhol jelen van. Nagyon szeretem ezt a stílust, de fontosnak tartom, hogy ne ragadjunk le mellette.
Eddig az összes számodhoz készült klip is, és mindegyik nagyon igényes, ügyesen felépített. Mit gondolsz, egy zene, egy szám esetében mennyire és miért fontos manapság a vizuális kontent?
Kétszer olyan jól tud működni egy zene, ha összekapcsolják valamiféle vizuállal. Nem csoda, hogy már Spotify-on is találkozunk miniklipekkel, loopolt videókkal. Fontos, hogy egy feltörekvő előadó mutasson valamit a személyiségéből. Ez vizuálisan a legkönnyebb. Én nem vagyok egy nagy klipfogyasztó, viszont az utóbbi időben annyi jó klipet láttam, hogy fontossá vált számomra, hogy a saját zenéimhez is készítsünk minőségi vizuálokat. Szerencsére olyan barátaim vannak, főleg Szén Benjire és Pál Ákosra gondolok, akikkel még low-budgetból is úgy tudunk dolgozni, hogy közben számukra is önmegvalósítást jelentenek ezek a videók. Teljesen szabad kezet adok nekik.
A klipeknél maradva: a helyszíneid, díszleteid is változatosnak tűnnek. Van kedvenc kliped? Megosztod velünk a legmaradandóbb forgatási élményed?
A Tartóst sok különböző helyen forgattuk, rengeteg kihívással. Annál a klipnél elborult a srácok agya, és sok mindent be kellett vállalnom. Amit talán a legjobban élveztem, hogy egy barátom utánfutós kocsijával lementünk Ürömre és a kocsi utánfutóján, a természetben is vettünk fel jeleneteket. Élmény volt egy kockázatos forgatásban részt venni, nem vagyok extrém sportos arc, de ez egy jófajta adrenalint hozott ki belőlem.
Az egyéni zenélésen kívül a Holdudvar rapcsapat tagja vagy. Miben más az alkotási folyamat, mikor a srácokkal közösen dolgoztok?
A holdudvaros alkotótáborok Balatonakarattyán szoktak lenni Peety nyaralójában. Ezek olyanok, mint amiket a filmek alapján elképzelünk. Nagyon Amerikának éljük meg: van egy jakuzzi, hallgatjuk a beateket, írunk. Egy közös élmény, hangsúlyosabbá válik az alkotói aktus. A saját zenéim ezzel szemben folyamatosan születnek, nincs meg az egyszeri alkotói élmény. Ilyenkor inkább ötleteket ollózok, szerkesztek egy utolsó fázisban. Számomra ez a kényelmesebb, jobban illik a személyiségemhez, szeretem, ha sok időm van valamire.
Először a szöveg van meg, vagy a dallam, a beat?
Ez változó. A szó szerint értett hiphopnál már meglevő rap szövegeket nagyon nehéz ráilleszteni a beatekre. A rap szerintem akkor tud működni leginkább, ha beatre születik. Az én zeném esetében ez máshogy van. Általában gitáron írok egy dallamos refrént, azt elküldöm Déének, az állandó produceremnek, és ő ír abból egy beatet.
Akkor a zenei rész alkotásában is erősen részt veszel.
Fontosnak tartom, hogy producere is legyek a saját zenémnek. Még akkor is, ha technikailag nem tudok, de szellemileg. A jövőben kizárólag úgy szeretnék zenét csinálni, hogy a beatekben is ott vagyok. Megtetszett a szabadság, hogy beleszólhatok a zene felépítésébe, vagy hogy mindig tudunk változtatni a hangszerelésen.
A Dzsudlóval készített feated, a 21 című dal is nagy népszerűségnek örvend. Ti már évek óta dolgoztok együtt különböző projekteken, akár a slamben is. Vannak további közös tervek a jövőre? Ki az, akivel szívesen dolgoznál együtt?
Marcival nyolc éve vagyunk barátok, ez a dal ennek a barátságnak a koronája. Olyan zenére, olyan technikai megoldásokkal csináltuk meg ezt a dalt… Számomra óriási élmény volt ilyen profizmusban dolgozni. Jó látni, hogy mennyire átjött az embereknek, hogy milyen kémia és őszinteség van a szám mögött. Én mindenképp szeretnék még Marcival dolgozni, viszont fontos, hogy ne legyek az az előadó, aki „a Dzsudló haverja”. Több zenén dolgozok jelenleg, ezeken kívül most nehéz elképzelni mást. Szeretném egységessé tenni azt a világot, amit majd egy nagyobb projekten bemutatok. Olyan embereket kérnék fel szívesen közreműködésre, akikhez nagyon közel állok. Egyébként fontos az is, hogy a későbbiekben találjak majd hangokat, akik színesebbé tehetik a projektjeimet. Ha lesz platformom, szívesen használnám majd arra, hogy női előadókat mutassak be, akiknek nehezebb lenne érvényesülni.
Az, hogy kevésbé szeretnél featelni, a dalok személyes jellegéből adódik?
Igen. A dalok szövege és a zenei világ is nagyon én vagyok. A legújabb számban (Ámen) is sok különböző zenei műfaj keveredik, olyan mérnöki pontossággal összevegyítve, ahogy én szerettem volna. Ez számomra az önkifejezés szempontjából fontos. Abban a fázisban vagyok, hogy rátaláltam a saját alkotói világomra.
A zenélésen kívül írsz, slammelsz is. Mennyire hatnak egymásra a különböző művészeti ágak, elfoglaltságok?
Nem véletlen, hogy a legjobb magyar rapperek slammeltek vagy írtak is. Nem tartom magam egy kifejezetten tehetséges írónak, de tudom, hogy mit hova kell írni, hogy hova szerkesszem a dolgokat. A slam erre a legjobb példa. Folyamatosan oda kell figyelnem, szélsőségekig gyakorolnom, hogy tűpontosan mi hol fog működni. Ez a fajta dramaturgiai érzék hatalmas segítséget adott máshol is.
Manapság egyre több előadóhoz társítunk egy mottót, egy szlogent. Hozzád talán a legtöbben a kulturális elit kifejezést kapcsolják a Bólogatók című számod nyomán. Mit jelent ez a szókapcsolat számodra?
Szeretném azt hinni, hogy az igazi költészet az utcán van, hogy az igazi elit az, aki olyan embereket tud elérni, akiket a hagyományos értelemben vett elit nem szólítana meg. Alternatívabb alkotóként megszokjuk, hogy csak a bölcsészek olvasnak és hallgatnak minket, degradálttá válik a nagyközönség, a mainstream, ahelyett, hogy úgy alkotnánk populárisat, hogy közben elég minőségiek vagyunk.
Sajnos, most elég nehéz helyzetben van a zeneipar, koncertezni egy darabig biztos nem lehet majd. Rád milyen hatással volt a tavaszi karantén? Mik a terveid a következő hónapokra?
Remélem, hogy egy eufórikus Woodstock fless lesz. Nem hiszem, hogy hosszútávon a vírus maradandó nyomot hagyna a koncertezésen. Mindig lesz igény a koncertekre. Minél több bulit szeretnék én is a Covid után, jövő nyárra már koncertezést tervezek. Szerintem a vírus után megtanuljuk értékelni, hogy mekkora dolgok is ezek valójában.
A folyamatosan bővülő ELTE Playlist számait itt hallgathatjátok meg. Kövessetek minket!
Fotók: Kiss Boglárka
