Róluk, hang nélkül – Interjú a Vénusz Projekt alkotóival, Rutai Lilivel és Solti Hannával

Szeptember óta ők kérdeznek izgalmas témákról, izgalmas nőktől. Most viszont mi fogjuk kérdezni Rutai Lilit és Solti Hannát, a Vénusz Projekt megalkotóit arról, hogy hogyan lett egy lisszaboni borozásból ötlet, a félelmekből alapkő, Vénuszból misszió és a Projektből közösség.

Menjünk vissza a kezdetek elé. Hogyan ismertétek meg egymást?

Hanna: Mindketten az ELTE média szakán kezdtünk, bár akkor még egyáltalán nem is barátkoztunk, elég kevés óránk volt együtt, csak tudtuk, hogy van a másik. Vicces, mert volt egy pletyka arról, hogy mennyire utáljuk egymást, és hogy rivalizálunk egymással. Már szerintem bebizonyítottuk, hogy ez nincs így. Két évvel ezelőtt nyaralni voltam Lisszabonban, és pont Lili is kint volt akkor, család nélkül. Egymásra írtunk, hogy nincs-e kedve a másiknak meginni valamit, amiből persze óriási borozás lett az óceánparton. Másnap reggel mindketten majdnem lekéstük a gépünket.

Lili: De egyikünk sem késte le ténylegesen a repülőt!

Hanna: Nem akkor kezdődött a Vénusz Projekt, utána még eltelt másfél év. Lili keresett meg engem, hogy szeretne egy podcastet csinálni. 

Miért pont a podcast műfajt választottátok?

Lili: Azért, mert a podcast iszonyatosan új és izgalmas platform, ami Magyarországon nem kifejezetten elterjedt, főleg abban a témában, amiről mi beszélünk. Nőiesség, de mégsem a wellness. Nem is azt mondanám, hogy piaci rést láttam meg, hanem egy hiányt. Mellesleg nagyon szeretem ezt a műfajt, sok külföldi podcastet hallgatok kultúráról, feminizmusról. Aztán a Független Újságírók Szövetségénél részt vettem egy podcastgyártó workshopon, ami megerősített abban, hogy belevágjak.

Hanna: Én nem voltam podcast-rajongó, épp hogy csak tudtam, mi az. Lili vezetett be engem ebbe a műfajba.

Hogyan formálódott a projekt? 

Lili: Nyár elején kerestem meg Hannát. Tudtam, hogy nyitott, jó fej, hogy ő is a médiában dolgozik, tehát nem lesz számára idegen az, hogy beszélni kell egy mikrofonba. Aztán nyáron elkezdtünk ötletelni, hogy miről szóljon, milyen legyen az arculat, hogyan csináljuk meg.

Hanna: A logót rábíztuk Pataki Zorára, ő csinálta az összes arculati elemet, csak a színeken igazgattunk kicsit. Koncepció volt, hogy ne legyen benne rózsaszín.

Lili: A második évadra már megváltoztatjuk a logót. Az eredeti, első logónk egy arcokat nem ábrázoló rajz volt, ami csak két lány alakját sejteti, ezzel abszolút az volt a célunk, hogy ne a kinézetünk miatt hallgassanak. Persze ezt még most is így gondoljuk, de az elején nagyon figyeltünk, hogy a külsőnktől elvonatkoztatva működjön ez az egész. Mostanra egy kicsit megváltozott.

Hanna: Nem is azt mondanám, hogy megváltozott, hanem hogy lazultunk. Az elején tényleg kifejezetten ügyeltünk arra, hogy ne legyen szexi vagy valamilyen fétisre hajazó. Az, hogy most az új logóra felkerült az arcunk, azt jelzi, hogy most már bízunk abban, hogy nem a külső lesz az elsődleges faktor, ami alapján megítélnek. Legalábbis reméljük.

lilihanna

Miért pont Vénusz Projekt? Honnan jött a név? 

Lili: Augusztus végére gyakorlatilag már minden megvolt, kivéve a név. Már tudtuk, hogy milyen legyen az arculat, a képek, kik lesznek az első adásban, de kellett egy név. És teljesen véletlenül jött.

Hanna: Egy nyári estén, Liliék teraszán találtuk ki. Már nem is emlékszem, ki találta ki a Vénuszt, ki a Projektet, de összeraktuk. Mikor rákerestünk, kiderült, hogy létezik egy ugyanilyen nevű, kicsit szektaszagú jövőkutató szervezet. Mi azért megtartottuk a nevet, „k”-val. 

Voltak félelmeitek, amikor szeptemberben elindítottátok a podcastet?

Lili: Nekem egyáltalán nem. Valószínűleg azért, mert én egy évvel előtte már csináltam a feminista blogomat, és annál szerintem kiszorongtam magam. Felvállalni a feminista nézeteimet nagy közönség előtt iszonyatosan ijesztő dolog volt, de azóta már annyira nem.

Hanna: Én fél órát sírtam, mielőtt az első részt visszahallgattam. Hogy mi van, ha rossz, ha nem fog tetszeni a hangom, mi van, ha szégyellni fogom. Kellett, hogy beletaszítsam magam, hogy „Oké, ezt most meg kell lépni, ebbe bele kell állni, mert ez egy jó dolog!” Szerintem természetes, hogy van félelem az emberben, amikor nyilvánosság elé tárja a véleményét, hiszen mindannyian tudjuk, hogy főleg a közösségi médiában mennyire nehéz levetkőzni az előítéleteket. Szerintem ezzel mindenki szembesül, aki bármilyen platformon vállalja a nézeteit.

Mi a missziója a Vénusz Projektnek? Mik a célok?

Hanna: Azt hiszem, a cél az, hogy úgymond feltáró újságírást folytassunk podcast formájában, ahol beszélgetünk komoly kulturális és társadalmi témákról, olyan vendégekkel, akik szakértők az adott területen.

Lili: Kevés olyan platform van, ami az olyan nőket mutatja be Magyarországon – főleg a fiatal nőket a fiatalok számára –, akik nem szépségápolással foglalkoznak. Mi nem valamelyik női divatmagazin szereplőit akarjuk megszólaltatni, hanem mondjuk egy környezetvédelmi aktivistát, aki arról beszél, hogy mit csinál a borotvával és hogyan szőrtelenít, vagy egy civil szférában dolgozó nőt, hogy az adományozással mi a helyzet. 

Hanna: Tudatos volt, hogy hangsúlyozzuk, hogy mi akárhogy is, de lányok vagyunk, és legyen az a koncepció, hogy nőket hívunk meg – de mentesen mindazoktól az előítéletektől, amiket egy női podcasthez automatikusan hozzáképzelnél. Női oldalról szemléljük a témákat, és ki más vizsgálhatná meg jobban a női aspektust, mint maguk a nők.

Lili: De közben nem akarunk nagyon durva feminizmust képviselni, sőt, még az is kérdés, hogy mennyire akarunk feminizmust képviselni egyáltalán.

Hanna: Értékelem magunkban, hogy nem próbáljuk folyamatosan ráhúzni a nőiséget a témákra, amiket választunk. Volt már olyan adás is, amiben ez az aspektus egyáltalán nem merült fel. Annak az az erőssége, hogy ott ül 3-4 lány egy szobában, és nagyon jót beszélgetnek, közösséget formálnak. Hiszek benne, hogy van egy bizonyos közösségi érzés, beszélgetés-flow, ami nők között tud létrejönni, és szerintem ezt imitálja a Vénusz Projekt is.

Lili: Tipikus dolog, amit rólunk is gondoltak, hogy két csinos lány biztos, hogy utálja egymást, biztos, hogy versenytársak vagyunk. Nem, mi igenis bebizonyítjuk, hogy szükség van arra, és van létjogosultsága annak, hogy a sikeres nők támogassák egymást. Pontosan ez a célunk a podcasttel: hogy bemutassunk olyan nőket, akik valamit nagyon jól csinálnak.

IMG_8486

Az intrótokban az van, hogy „érdekes nőkkel beszélünk, nemcsak nőknek, érdekes témákról”. Akarjátok egyáltalán definiálni a feminizmust?

Hanna: Nem definiáljuk a feminizmust. Egyszerűen a mi gondolkodásmódunk ilyen, és ez akarva-akaratlanul beágyazódik. Számomra ez egy érdekes utazás, egy éve ugyanis még nem definiáltam volna magam feministaként. Ebben az a fontos, hogy a feminizmusnak nagyon sokféle értelmezése van, nem fekete-fehér dolog, mint ahogyan mondjuk a vallásosság sem az.

Mi inspirált titeket?

Hanna: Inspirálnak a saját életünkből megtapasztalt élmények. A zeneipari rész nekem nagyon személyes volt, mert én a zeneiparban tevékenykedem főleg, ebben a témában vagyok érintett. Látom, milyen képviseltetni magad egy nagyon férfias szakmában, nőként. De a fordítottja is van, amikor találkozunk valakivel, aki hatással van ránk, és úgy érezzük, hogy vele érdemes lenne beszélgetni. Ilyen volt szerintem Szombat Éva, aki előbb keltette fel az érdeklődésünk mint ember, mint hogy megfogalmaztuk volna, miről is kérdeznénk. Mindketten újságíróként tevékenykedünk, főleg megrendelésre szoktunk írni, és gyakran nem olyan témában, amit mi választunk. Ezért ez nekünk egy játszótér, ahol kiélhetjük magunkat.

Lili: Szívesen inspirálódunk cikkekből, más podcastekből, mozgalmakból, Instagramról, közösségi médiából. Nagyon sokszor van, hogy meglátunk valakit vagy valamit, ami valamelyikünk számára érdekes, és bedobjuk, hogy amúgy mit szólnál, ha vele beszélgetnénk, vagy erről a témáról. A kíváncsiság az, ami vezet minket leginkább. Mindketten úgy állunk a témákhoz, hogy tényleg érdekesnek találjuk őket, és azok a kérdések, amiket felteszünk, valóban azok, amik bennünk megfogalmazódnak.

Hogyan formált titeket a Vénusz Projekt?

Lili: Sokkal nyitottabb, bevállalósabb, merészebb lettem. Jó tudni azt, hogy amit iszonyatosan szeretek csinálni, azt mások élvezik hallgatni. Az is jó érzés, hogy fel tudjuk tenni a kérdéseinket, beszélhetünk olyan témákról, amik érdekelnek minket, legyen az Hannának a zene vagy nekem a feminizmus. Olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel megoszthatjuk a gondolatainkat, véleményünket. Kialakult egy közösség azokkal, akikkel az epizódokat csináljuk, és azokkal, akik reagálnak rájuk.

Hanna: Én sokkal bátrabb lettem. Jobban ki tudok állni magamért, és érdemben jobban fel tudom vállalni a véleményemet. Nagyon inspirál, hogy ennyire sok érdekes emberrel találkozom, akik mindannyian nagyon beleállnak abba, amit csinálnak, és nagyon jól is csinálják azt. Merik vállalni, akik, és amit gondolnak a világról, és engem ez erősen motivál minden téren. Meg persze mindketten rengeteg új ismeretet is szerzünk, a dolog technikai szintjein is.

Mik a jövőbeli tervek, mikkel készültök a második évadban?

Lili: Már megkerestük a Holy Duck blog íróját, akivel környezetvédelemről fogunk beszélgetni, a Redy menstruációs bugyi egyik alapítójával a harminc alatti vállalkozás kérdéseit járjuk körül, lesz szó kutya-örökbefogadásról, menstruációs szegénységről, női hajléktalanságról, színházi és remélhetőleg akadémiai me too-ról. Megvannak az irányvonalak, de ez közben még fog formálódni. Tényleg nyitottak vagyunk, olyan témákra is, amikről még nem is tudunk.

Hanna: Úgy látom, hogy van egy formálódó közösség. Mindenki a húszas évei elején jár, most formálódik a nőiességünk, a nézeteink, sokaknak most épül ki a brandjük, arculatuk, és ezek most érnek össze. Nagyon keresik egymást, és ebbe mi is belecsöppentünk. Már érkeztek külső megkeresések, kollaborációs megmozdulások. Mindig hever az utcán olyan téma, amire éppen akkor égetően szükség van.

Itt már meg is tudjátok hallgatni az új részt: Vénusz Projekt

(kiemelt kép: Fejér Bernadett; képek: Martzy Réka)