Zenével ünnepelték az ’56-os hősök emlékét szerda este a Millenárison, több száz ember vett részt az eseményen. Beszámolónkat olvashatjátok.
A szabadságkoncert műfaja nem ismeretlen számunkra. Évek óta jeles alkalmakon, évfordulókon különböző tehetséges zenészekkel együtt tiszteleghetünk a hősök előtt rendhagyó koncertek keretében. Az elmúlt években többek közt a Bagossy Brothers Company vagy a Margaret Island is társultak e nemes kezdeményezéshez. Az egyik legnépszerűbbre sikerült szabadságkoncert idén júniusban volt a Hősök terén, a rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából.
Az idei október 23-ai szabadságkoncertnek a Millenáris Park egyik épülete adott otthont. Kígyózó sorok várakoztak a beengedő kapunál este 8 óra előtt, a korosztály teljesen vegyes volt. A közel 3 órás koncerten három fellépő akusztikus koncertje szórakoztatta a közönséget. Az est házigazdája Péterfy Lili volt.
A várakozó tömegben voltam én is. A korábbi szabadságkoncertekről mind hallottam, így vártam, hogy végre én is ott lehessek az egyik eseményen. Izgatottan foglaltam el a helyemet a nézőtér közepe táján, elvárásaimat tekintve egy pörgős, változatos koncertre számítottam. Többször részt vettem már a ’48-as forradalom tiszteletére március 15-én évek óta megrendezésre kerülő Red Bull Pilvakeren. Korábban ez az esemény az Erkel Színházban kapott helyet, azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel tavalytól már a Papp László Budapest Sportaréna ad neki otthont. (Beszámolónkat itt olvashatjátok.) Lehet, hogy tévesen, de a rám váró koncertet illetően is hasonló élményre számítottam. Tiszteletadást a hősöknek, megemlékezést a forradalom nagyjairól, külön erre az alkalomra komponált zenével színesítve a repertoárt. Erre számítottam, ehhez képest valami egészen mást kaptam.
Először Ferenczy György és az Első Pesti Rackák lépett színpadra. Ferenczy György forradalmi hangulatot is hozott magával, többször kitért az ’56-os eseményekre, illetve azok következményeire – egyik zenésztársának nagyapja például forradalmár volt abban az időben. A többek között szájharmonikával színesített koncertjükön bár több klasszikus megzenésített vers felcsendült, lényegében sokban nem különbözött korábban látott és hallott koncertjüktől. Petőfi Sándor, Ady Endre vagy éppen Gérecz Attila versfeldolgozásait alkalomhoz illően itt is eljátszották.
A fellépők közti technikai átállások 10-10 percet vettek igénybe, ezalatt halk zene szólt, illetve a színpad egyik oldalán régi felvételeket nézhettünk az ’56-os forradalomról vagy éppen a rendszerváltás körüli időkből is.
Az átállást követően Szabó Balázséké volt a terep. Műsoruk exkluzivitása két Cseh Tamás-dalban nyilvánult meg, továbbá az ő repertoárjukból sem maradhattak el a magyar versfeldolgozások.
A koncert eseményénél eredetileg este 8 és 10 között volt feltüntetve, ehhez képest a második fellépő kicsivel este 10 óra előtt fejezte be koncertjét, így végül közel háromórás volt a koncert.
A sokak által legjobban várt Honeybeast zárta a szabadságkoncertet, az előzőekhez képest ez sokkal pörgősebb hangulatúra sikeredett. Az ’56-os eseményekhez való kapcsolódást azonban hiányoltam. Az énekesnő többször biztatta a közönséget énekre, tapsra és táncra, egészen este 11 óráig élvezhettük előadásukat.
Annak ellenére, hogy nem azt kaptam, amit vártam, jó szívvel ajánlom Nektek is a szabadságkoncertek eseményeit. Még mindig jó kezdeményezésnek tartom a jeles évfordulók e módon történő ünneplését, a zenekedvelőknek az egyik legszórakoztatóbb dolog, amiképpen tiszteletet adhatnak a hősöknek. Az elkövetkező években, akár az 1848-as események alkalmából is, várhatóak szabadságkoncertek. Lehet, hogy az én elvárásaim nem voltak megfelelőek, de az is lehet, hogy más szabadságkoncertek jóval alkalomhoz illőbben sikerülnek majd. Egyszóval ajánlom mindenkinek, hogy részt vegyen ehhez hasonló, rendhagyó megemlékezéseken. Különösen, hogy a részvétel ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött.
