Minden magyar ember számára közismert, hogy számtalan területen értünk el kiváló eredményeket, napjaink modern technikája a magyar származású mérnökök nélkül valószínűleg alapjaiban lenne más. A színes televízió vagy a golyóstoll említésekor azonnal felvillan Goldmark Péter és Bíró László József neve, a Rubik-kockáról már nem is beszélve, de a lista szinte végtelen. Ezt mutatja Gothard Jenő munkássága is, amiről Dr. Kovács József, egyetemünk oktatója tartott előadást a Mai Manó Házban.
A 19. század derekán, amikor fényérzékeny vegyszerekkel kísérleteztek, majd a különböző fotótechnikai eljárások – amik a mai digitális világban talán archaikusnak is tűnnek – megszülettek, érezhető volt a tudományos motiváltságon túl egyfajta művészi szándék is. Legalábbis a 21. században megtapasztalva Pollock, Duchamp vagy Warhol művészetértelmezését, mindenképp esztétikai igénnyel fordulunk ezen felvételek felé, így erre az igényre reflektálva egy rendkívüli kiállítást mutat be a Mai Manó Ház. A Vissza a jövőbe címet viselő tárlat művészi megközelítésből szemlél tudományos céllal alkotott, különböző technikájú fotókópiákat.
A kiállítás részét képezi a Gothard-hagyaték egy apró szelete is, amely az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium jóvoltából kerülhetett kiállításra, s megtekinthető egészen március 17-ig.
Gothard Jenő ugyan nem olyan közismert magyar kutató, mint a fentebb említett szakemberek, ám mégis figyelemreméltó és világelső tudományos felfedezéseket tett. Egyik leghíresebb kísérlete talán, amikor a Foucault-féle ingakísérletet valósította meg mesterével, Kunc Adolffal, a szombathelyi székesegyházban a világon harmadikként, 1880. augusztus 25-én. Akkoriban nagyjából 1000 ember volt kíváncsi erre. Ám nem ezzel írta be magát a történelembe, hanem csillagászati észleléseivel, felfedezéseivel, amelyeket üveglapokon kiváló formában archivált az utókor számára, ezzel táptalajt kínálva számos kutatásnak még napjainkban is. Gothard Jenő először vizuálisan – szemmel –, majd a nyolcvanas évek közepétől fotografikusan is figyelte a csillagokat, eszméletlen innovatív elmeként pedig maga készítette a „kameráit”, gépészmérnök lévén meg tudta tervezni és építeni a mechanikát.
„Közel félezer üveglemez maradt fenn, a képeknek nyilván van esztétikai értéke, bár Gothardot inkább a tudományos érdeklődés mozgatta, mikor elkészítette azokat” – válaszolt kérdésemre Dr. Kovács József. Azonban elnézve a képek komponáltságát, a néző mindenképp egyfajta ars poeticát is beleláthat. Talán ilyenkor mondhatjuk, hogy a tudomány és művészet elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
Dr. Kovács János azt is elmondta hallgatóságának, hogy a fotográfia egy tudományos ágban sem fontosabb, mint a csillagászatban; rövid idő alatt igen sok megfigyelést nemcsak, hogy meg fog könnyíteni, hanem végleg ki is fog szorítani. Továbbá Gothard áttörő észleléseit is ismertette, például, hogy színképfelvételek útján, 1892-ben a Swift-üstököst megörökítése után összehasonlította a hidrogéncsővel, és felismerte, hogy szénhidrogének találhatók az üstökösben. Ezek mind a korát meghaladó és úttörő tudományos megállapítások. Egy ilyen felvétel elkészítési, expozíciós ideje 4-8 óra is lehet, rendkívüli precizitást és szakértelmet igényel. Az előadás nagyon jól érthetően beszélt minderről, a csillagászatról, vagy a technikai sajátosságokról; Dr. Kovács József például azt is egyértelműsítette, hogyan lehet ezeket a felvételeket tudományos célokra használni. A színkép alapján lehet arra következtetni, hogy mi a kémiai összetétele az égésnek, ami a fényt kibocsátja, így a csillagok és égitestek esetében pontosan meghatározható, mi alkotja őket. Mára mindezt a színképelemző géppel könnyen meg lehet állapítani, ám Gothard idejében a spektroszkópia még épphogy kialakulóban levő tudományág volt. A színképelemzésnek és asztrofotózásnak Gothard egyaránt úttörője volt, a Holdról is bámulatos felvételeket készített, ugyanígy a Napról is, elsők között felismerve és megörökítve a napfoltokat, amiket az alábbi felvételen jól lehet látni.
„Egyik legfontosabb eredménye nóvákkal, planetáris ködökkel kapcsolatos, a nóvák és a planetáris ködök hasonlóságát sejtette, ami megint bizonyítja, hogy meghaladta korát” – avatta be Dr. Kovács József a hallgatóságot.
Sikerült fotografikus úton felfedezni a Lyra-gyűrűsköd központi csillagát, ezt a csillagot korábban nem látták, Gothard azonosította. „Az emberi szem számára láthatatlan spektrumban található, így a vizuális tartományt a fotokópia érte el” – tudtuk meg az előadáson.
Azon túl, mennyire innovatív és korszakalkotó tudományos felfedezések ezek, vitathatatlanul művészi értéket is képviselnek a felvételek. A kiállítás anyagát böngészve eláll a szava a látogatónak, ugyanis eszméletlen minőségű felvételek tárulnak elé. Arról nem is beszélve, hogy a felvételek a fotográfia hajnalán készültek, mivel üvegre kent emulziók formájában maradtak fenn, a minőségük is magas, a digitális technika épphogy kezd a közelébe érni mostanság. A kiállítás mindenkinek ajánlott, de legfőképp azoknak, akik szeretnék átírni magukban azt az illúziót, hogy a régi fotográfiák megsárgult portréfotókat, szakadt, rossz minőségű, papíralapú médiumot jelentenek, ugyanis ez a kiállítás kicsit szemléletformáló is: ahogy a címe is utal rá, itt a múltat látjuk, ami nem kizárólag a jelenünket, de a jövőnket is meghatározza, s bőven túl is mutat azon.
Ha érdekel a téma, mindenképp látogass el a Mai Manó Házba, vagy kövesd a Dr. Kovács József szervezte Ezüstbe zárt világegyetem című vándorkiállítás jövőbeli eseményeit, aminek keretein belül kifejezetten Gothard Jenő bámulatos felvételeit állítják centrumba.
