Mit látsz, ha nézel? – Madarak a dobozban

2019 első igazán felkapott filmje kisebb meglepetésre a Madarak a dobozban (Bird Box) lett. Ez leginkább a remek marketingkampány, valamint az alkotásról készült mémek miatt lett így, de maga a film is felvet néhány érdekes kérdést. Kritikánkat olvashatjátok.

Tavaly nyáron egyszer már nagy sikert aratott egy olyan film, amely a szereplőit megfosztotta az egyik, tájékozódáshoz szükséges eszközüktől. A Hang nélkül nekem nem volt a kedvencem, de erről nem az alapkoncepció tehetett, hanem azok a logikai bukfencek, amik szembementek a történet által felállított szabályokkal. Hasonló érzéseket váltott ki belőlem a Madarak a dobozban is, ami talán nem jobb film, mint a tavalyi alkotás, de nekem valamiért egy picit jobban tetszett.

A film műfaját nehéz meghatározni. Sokkal kevesebb horrorelemet tartalmaz, mint a Hang nélkül, jobban emlékeztet az Expedíció misztikus hangulatára. Utóbbi nagy erőssége volt, hogy igyekezett tudományosnak látszódni, szerintem ez a Madarak a dobozban minőségén is javíthatott volna. Ebben az esetben sem kap központi szerepet a konfliktust kiváltó dolog, megmarad a katalizátor szintjén. Abban mindkét tavalyi filmre hasonlít, hogy a karakterdráma kiemelt szerepet kap, ugyanakkor valamiért ebben az esetben sokkal nehezebb elrugaszkodni attól, hogy valós és fiktív elemek elegye ez a film.

Ebben az alkotásban a szereplők a látásukat nélkülözik, mivel egy lény/jelenség azt a hatást váltja ki az emberekből, hogy megöljék magukat. Amint valaki megpillantja ezt, mindent elfelejt, és a lehető legkézenfekvőbb módon öngyilkos lesz. Akik életben maradnak, azok emiatt bekötik a szemüket, hogy még véletlenül se pillantsák meg ezt a valamit. A cselekmény lényegi része ennyiből áll, miközben az események két szálon tárulnak a nézők elé. Az egyik szál a tömeges öngyilkosságok kezdeti időszakát, míg a második szál az 5 évvel későbbi történéseket mutatja be.

A két szálat Malorie (Sandra Bullock) karaktere köti össze, ő a történet központi szereplője. A Madarak a dobozban egy jutalomjáték neki, de erről elsősorban a forgatókönyv tehet. A legtöbb karakter egyetlen dimenziót kapott, és általában az a feladatuk, hogy valamilyen módon irritálják a nézőt. Ezt sikerült változatosan megoldani, mert mindegyikük máshogy irritáló. Kiemelkedett közülük John Malkovich karaktere, az ő ellenszenves és pesszimista figuráját nem sokan tudták volna szórakoztatóbban előadni, a film legjobb pillanatai szerintem az ő megnyilvánulásai.

Bullock játéka nekem kifejezetten tetszett, hitelesen adta elő, amit a forgatókönyv előírt neki. Az általa képviselt karakterváltozás is érdekes szerintem, bár ezzel már vannak problémák. Ez a változás Malorie anyasághoz való hozzáállásában jelenik meg. A történet elején szinte tudomást sem vesz arról, hogy hamarosan szülni fog és felelősséget kell vállalnia egy gyermekért is. 5 évvel később látszólag ugyanígy viszonyul ehhez, de egy monológban kifejti, hogy ez nem így van. Ezért karakterfejlődésről nem érdemes beszélni, csak változásról. De közel sem ez volt a film legnagyobb hibája.

Ha kedvet kaptál a filmhez, akkor javasoljuk, hogy a cikk második feléhez a megtekintés után térj vissza, mert az a rész a cselekmény kielemzéséről szól.

Ha egy filmben kiemelt szerepet kap egy misztikus lény, akkor a néző jogos elvárása, hogy megtudjon róla valamit. A Madarak a dobozban 4 dolgot árul el erről: aki ránéz, az öngyilkos lesz; néhányan mégsem lesznek öngyilkosok; nem tud bemenni a házakba; a madarak megérzik, ha közeledik. Mindegyiknél felmerül a kérdés, hogy ezek miért vannak így, de a film egyikre sem ad választ. Ezek közül szerintem az a legbosszantóbb, hogy nem derül ki, hogy miért nem tud bemenni a házakba, épületekbe. Ennek ténylegesen az az egyetlen funkciója, hogy legyen egy cselekmény, amin nem kell gondolkodni, és ez teljesen elveszi azt a misztikus légkört, amit egyébként megteremthetett volna ez az alkotás.

Ez olyan kettősséghez is vezet, hogy egyszerre tűnik gondolkodó, intelligens jelenségnek, és korlátolt, könnyen kijátszható dolognak is. Az intelligencia abban manifesztálódik, hogy néhány embert életben hagy, akik a megpillantás után azon ügyeskednek, hogy azok is lássák, akik addig ezt megúszták. A szelekció menete ismételten rejtély marad, ahogyan az is, hogy mi ez a lény. A film felvezette, hogy a végén kiderül majd, de egy pillanatig sem lehetett látni. És ez a pont mutatott rá arra, hogy a történet egyáltalán nem erről a jelenségről szól. Talán a történet világában sem létezett ez a valami.

A film befejezése szerintem nagyon frappáns, és ez az egyszerűségéből fakad. Kiknek nem tud ártani ez a lény? Azoknak az embereknek, akik eleve nem látnak. Nagyon banálisnak tűnik, de ez az egy mégis nagyon működik. És ezen a ponton el lehet gondolkodni, hogy mit is szimbolizálhatott az a jelenség, ami sokakat öngyilkosságra sarkallt. Az előítéleteket? A depressziót? Esetleg a kettő elegyét? Mi van akkor, ha Malorie végig vak volt, és arról szól ez a történet, hogy ő ezt hogyan éli meg? Valószínűleg egyik válasz sem helyes, egyikre sem utal igazán a film. Így a Madarak a dobozban egy olyan alkotás lett, amiben sokkal nagyobb potenciál volt, mint amit végül kihoztak belőle.

 

Képek forrása: IMDb