Minden nyáron ugyanazt a könyvet!

Másodszorra olvasni egy könyvet, olyan, mintha kicsivel közelebb kerülnél hozzá. És ahogy nő ez a szorzó, úgy egyre jobban eggyé válsz vele. Új mondatok, perspektívák és apró jelek tűnnek fel, amik eddig elbújtak a cselekmény mögött. Ezért izgalmas választani egy könyvet, amit minden nyáron elolvasol. Akár a vonaton a Balaton felé, a tengerparton, a hosszú nap utáni estén, vagy csak a napos reggeleken az ágyban. Összegyűjtöttünk nektek pár klasszikust, amit másodszorra egészen különös élmény lesz olvasni, és ami lehetne a ti „minden nyaratok”.

„Mi öröm is van abban, hogy az ember egész életében csak úgy elmegy minden mellett, semmiből ki nem veszi a részét?”

 

5. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Bűn és bűnhődés

Talán ez az a regény, amihez tényleg kell egy nyár. És nem csak azért, mert igen hosszú, hanem azért is, mert Raszkolnyikov vívódása a végtelen nyugalmával rakódik rá az emberre, amit egy meleg nyári estén, egy pohár borral a teraszon meg tud érteni. A nyár első sugarával megkezdődik az ifjú szentpétervári tanuló furcsa gondolatmenete az életről, a bűnről és a világ működéséről, ami a nyár utolsó fényével talán kitisztul előtte. A sok- sok nyárral pedig talán előttünk is.

„Egyszer, amikor zárva találta az ajtót, sokáig kopogtatott, mert úgy érezte, hogyha volt mersze bekopogtatni, akkor nem hagyhatja abba, és véget nem érő várakozás után az asszony be is engedte.”

4. Gabriel García Márquez– Száz év magány

Márquez regényében szinte kézzel tapintható Macondo eleven, forró és egzotikus légköre. A történet egy misztikus családregény, melyben a paradicsomi állapotokba betör a valóság. A regényben egymást váltják a dinasztiák, a Jose Arcadio Buendíák és az Ursulák. A történetet ezért nem lehet megunni. A karakterek folytonossága és egymásba olvadása minden olvasáskor más és más színben tér vissza. A regény hangulata, az igaz déli, napfényes, gyümölcsillatú kisfalucska olyan érzést kelt az olvasóban, hogy szinte ott nyaral, Macondo legszebb kúriájában.  És hogy megértsük a család bonyolult és fantasztikus történetét, talán száz nyár is kevés.

„Mert konvergens, egy metszőpontból kiinduló sugárnyaláb tagjainak is tekinthetjük magunkat, hiszen annál jobban közeledünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban, magányunk közös centruma felé…”

3. Ottlik Géza – Iskola a határon

Bébé és Medve Gábor barátsága és gyermekkora valami olyasmi, amit mi sosem éltünk át vagy legalábbis csak egy kis részét, de pont emiatt szinte sóvárgunk utána, hogy megértsük. A regény valóságossága, az életszerű helyzetek hihetetlenül elevenen marnak bele az emberbe. A könyv narrációja pedig lehetővé teszi, hogy mi is részese lehessünk a két fiú fejlődésének. De azt a határt, ami saját nosztalgiánk ellentétéből fakad, csak nagyon sok nyárral tudjuk áthidalni.

„Estragon: Nyilván tavasz van.

Vladimir: De egyetlen éjszaka alatt!

Estragon: Mondtam már, hogy tegnap este nem voltunk itt. Álmodtad az egészet.”

2. Samuel Beckett – Godot-a várva

Talán ez az egyik legérdekesebb dráma a klasszikusok között. Hiszen nem csak Estragon és Vladimir várakozik az országút melletti fa alatt Godot-ra, hanem mi is. A dráma szövege zseniális. Néhol gyors és dinamikus, néhol pedig egészen hosszú filozofikus monológok lassítják. Ezenkívül a karakterek egyszerre józan emberek és őrült szürreális képzetek. A dráma az egzisztenciális kríziseket, a társadalmi problémákat és jelenségeket boncolgatja egy képtelen és keserűen vicces történetben.  Talán sok nyár után hozzánk is megérkezik Godot.

„Mindez, az egész elsüllyedt hónap most felkelt benne, amint ott állt a San Vitale székesegyházban, a csodálatos, világoszöld tónusú mozaik előtt. Ifjúsága olyan intenzitással ütött belé, hogy elszédült és neki kellett támaszkodnia az egyik oszlopnak”

1. Szerb Antal – Utas és holdvilág

Mihály története mi vagyunk. Az elfáradt és megtorpant fiatalé, aki a sodrás közepén áll meg hirtelen. Mihály nászútjából kibontakozó mély, lelki utazása az olasz falvak és a mediterrán misztikum közegében olyan történet, ami után mindenki vágyik. A regényben feltörő nosztalgia visszavisz minket is a saját kamaszkorunkba, első szerelmünkbe, az éjszakákba, a nyárba. És hát a fülledt nyári éjszakákon a holdvilágos Budapesten vagy a szőlőillatú Toszkánában, erről érdemes beszélgetni. Hogy mi hogyan vagyunk saját életünk utasai.

 

Kép: Pinterest