A Margó Irodalmi Fesztivál elsősorban a kortárs magyar irodalom ünnepe, ugyanakkor a társművészeteknek is helyük van ezen a rendezvényen. Az írókon kívül így találkozni lehetett filmes és színházi rendezőkkel, színészekkel, zenészekkel is, ráadásul nem egy rendezvényen ők gondoskodtak arról, hogy még különlegesebb legyen egy könyv bemutatója. Néhány ilyen programról olvashatjátok beszámolónkat.
Idén először rendezték meg a Margó Fesztiválon belül a Margó Extra-programokat, ahol nem egy-egy íróval beszélgettek, hanem a kulturális szféra egy másik területén alkotó egyénnel. Az egyik ilyen vendég Mundruczó Kornél rendező volt, akivel Ott Anna beszélgetett. A fesztivál jellege miatt kikerülhetetlen téma volt az olvasás, így a beszélgetés elején a hallgatóság megismerkedhetett Mundruczó Kornél olvasási szokásaival. Kamaszként főleg klasszikusokat olvasott (arra nem tért ki, hogy ez összefüggésben volt-e a kötelező olvasmányokkal), s a mai napig mindenevőnek vallja magát.
Számára egy könyvnek a története, a benne szereplő érzelmek, a műnek az emberi része az igazán fontos, ezek szólítják meg, és ezek írják felül a kötet stílusát, nyelvi eszköztárát is. Ha egy kötet nem szólítja meg ilyen módon, akkor azt nem rest félbehagyni. Így fordulhat elő, hogy számos – a közvélemény és a szakma által is – remeknek értékelt alkotást félretett, miközben rengeteg ponyvát olvas, amiknek a történetei le tudják őt kötni. Mostanában sok naplót és visszaemlékezést olvas, s nem telik el olyan nap, hogy legalább pár oldal erejéig ne venne a kezébe egy könyvet.
Mundruczó személyiségében egyfajta kettősség is megfigyelhető. Egyrészt a történetekben keresi a valóságos elemeket, a tényeket, másrészt viszont nem hisz a realizmusban, és egyúttal keresi a varázslatot is. Úgy gondolja, hogy az az ideális, ha a valóság és az álom között megjelenik egy fúzió. Ezt keresi mindig, amikor olvas, no meg a kikapcsolódást, s ezt meg is kapja a legtöbbször, ilyenkor le tudja vetkőzni a rendezői énjét. Persze előfordul, hogy időnként mégis föltámad ez az énje, de csak ha valami nagyon különleges dolgot talál, és ilyenkor egyfajta irigység is elfogja, hogy miért nem neki jutott eszébe az az ötlet.
Így sincs oka panaszra, mert számos remek ötlet jutott már az eszébe az elmúlt években, és most is folyamatosan dolgozik. Munkája többnyire külföldre szólítja, az előadást megelőző napon érkezett haza az Egyesült Államokból. Magyarországon a Proton színházra, valamint a saját filmjeinek forgatásaira koncentrálódik a tevékenysége. Az elmúlt két évben azon dolgozott, hogy az általa rendezett Jég című darabot – ami Szorotkin munkásságán alapul – televíziós sorozatra adaptálja. Az átírást nem egyedül csinálta, sosem ír egyedül, és ha a dolgok kedvezően alakulnak, akkor 2019-2020 környékén akár a képernyőre is kerülhet a sorozat.
Bemutatták a Margón Térey János legújabb könyvét, a Káli holtakat, a szerző beszélgetőpartnere Veiszer Alinda volt. A kötet ismertetője rendkívüli módon figyelemfelkeltő volt, zombiapokalipszis a Káli-medencében, trianoni környezetbe ültetett Hamlet-adaptáció. Ezek nem mindennapos gondolatok, s a beszélgetésből az is kiderült, hogy nem egyszeri lázálom szülte ezeket, hanem gondosan kidolgozott munka eredményezte ezeket az ötleteket.
Manapság kifejezetten gyakori szereplői a zombik a különböző műveknek, ezért esett rájuk a választás. Térey János elmesélte, hogy ő nagy általánosságban inkább a thrillerekért rajong, nem a horror műfajáért, de ebben a könyvben szerette a zombikat is. A helyszín kiválasztása sem véletlenül alakult így, ez az a hely, ahol a legkevésbé tudna elképzelni egy zombiapokalipszist. Ezen a helyszínen szemlélteti azt is, hogy milyen hatással van egy szinte teljesen elhagyatott vidékre egy megjelenő társadalmi réteg.
Látszólagosan a történet középpontjában egy fiatal színész van, és végigvonul a könyvön (főleg) a színházi és (részben) a filmes közeg bemutatása. Szereplői valóságosnak hatnak, és biztosan elindítja a könyv azt a találgatási folyamatot, hogy kikről mintázta őket a szerző. Ez a valóságos attitűd nem véletlen, mivel rengeteg időt töltött el színházi közegben, színészek között Térey János, ráadásul a kötet megírásához nagyon sok interjút is olvasott, sőt, valamilyen szinten azokat fel is használta.
A könyv (egyik) központi kérdése, hogy tud-e az ember nemet mondani? A színészek világában különös jelentősége van annak, hogy milyen szerepeket vállalnak el, és mikre mondanak nemet, de ez a kérdés a legtöbb ember életében megjelenik. A szerző saját példát is hozott, bevallása szerint ő csak olyan műveken tud igazán dolgozni, amiket szerelemből, elkötelezettségből tud csinálni. Esetében ez főleg a fordításokra vonatkozik, úgyhogy ennél a könyvnél fel sem merülhetett benne ez a kétség.
A beszélgetést az tette igazán különlegessé, hogy Patkós Márton és Trokán Nóra felolvasott két részletet a könyvből, ami rendkívül szórakoztató volt. Egy-egy gondolat erejéig ők is kifejtették a véleményüket a leírtakról: a két színész elmondása szerint általuk bennfentesnek gondolt információk is szerepelnek a könyvben, olyanok is, amikről a külvilág nem sok mindent tudhat, például a lehetetlen időben telefonáló rendezők jelenségéről.
Csepelyi Adrienn egy rendkívüli előadás keretein belül mutatta be a közelmúltban megjelent Belemenés című könyvét. A kötet egyrészt bemutatja, hogy milyen hatással volt/van a labdarúgás az életére, másrészt pedig a szerző eddigi életútját is felvázolja. A könyvben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a foci, s éppen ezért volt kellemes meglepetés, hogy a bemutató nagyon bensőséges hangvételű volt.
A szerző őszintén mesélt arról, hogy milyen nehézséget okozott neki, hogy megtalálja a megfelelő címet, és tulajdonképpen nem is teljesen az ő ötlete volt az, hogy a kötet címe Belemenés legyen. Eredetileg Futball és egyéb társművészetek lett volna a kötet címe, ugyanakkor a kiadó kérésére egy egyszavas címmel is el kellett látni a kötetet, így végül ez lett az alcím. További érdekesség, hogy az egyik elvetett címötlet a Lesszabály lett volna, csak az nagyon egybevágott volna a közelmúltban kiadott másik kötettel, aminek a címe Leshatár. Utóbbi kötetet ráadásul az a Pető Péter írta, aki Csepelyi Adrienn beszélgetőpartnere volt a Margón.
A beszélgetés során megkerülhetetlen téma volt, hogy nőként írt a fociról, ami nem annyira gyakori. Ezzel kapcsolatban vetette fel azt a rendkívül érdekes kérdést a szerző, hogy a pusztán fociról szóló részeket elolvasva meg tudná-e mondani az olvasó, hogy azt egy férfi vagy egy nő írta. Erre nehéz lenne egyértelmű választ adni, ugyanakkor Csepelyi Adrienn bevallotta, hogy valóban máshogy lát egy mérkőzést, mint a kollégái, s ennek köszönhetően olyan dolgokat is észrevesz, amiket más nem.
Írás közben rengeteg zenét hallgatott, és olyankor sokszor az Ørdøg dübörgött nála, akik – tőlük szokatlanul – akusztikus formában adtak elő három számot is. Amikor nem zene színesítette a bemutatót, akkor az író kedvenc góljait lehetett megnézni. Mivel az angol válogatott miatt szerette meg a focit, és lett végül a Liverpool szurkolója, ezért egyáltalán nem meglepő módon több találat is ehhez a két csapathoz kötődik.
- Steve McManaman (Liverpool) gólja a Celtic ellen (1997, UEFA Kupa)
- Steven Gerrard (Liverpool) fejese a Milan ellen (2005, Bajnokok Ligája)
- Sógora (Penyige) szabadrúgása a Cégénydányád ellen (megyei bajnoki)
- Michael Owen (Anglia) szólója Argentína ellen (1998, Világbajnokság)
- Szalai Ádám (Magyarország) gólja Ausztria ellen (2016, Európa-bajnokság)
Kedvencek temetője: Rejtő Jenő
Lassan már hagyomány, hogy a Bob és Bobék Orchestra egy nagy magyar író előtt tiszteleg egy előadás keretében a Margó Irodalmi Fesztiválon. Idén Rejtő Jenő műveit elevenítették meg zenés produkciójukkal, miközben több kortárs író is közreműködött velük. Először Vanek úr tisztelte meg jelenlétével a közönséget, akihez Cserna-Szabó András intézett pár gondolatot, s egyúttal ő volt az, aki bemutatta, hogy milyen Vanek úr egy estéje.
Tuskó Hopkins sem akart sokáig távol maradni az estétől. Miután a Bob és Bobék Orchestra megénekelte a tetteit, Péterfy Gergely is anekdotázott róla. Sok új dolog kiderült Hopkinsról, például az is, hogy talán még most is él. Egyes elgondolások szerint manapság íróként tengeti mindennapjait, ugyanakkor az sem kizárt, hogy a történetet elmesélő Péterfy Gergely az, de az is előfordulhat, hogy te vagy az, kedves olvasó, csak még nem jöttél rá!
Senki sem olyan veszélyes, mint a hírhedt Vöröskarom, de vajon milyen feleség lenne belőle? Ezt mesélte el Szécsi Noémi, akinek a története szerint egy igazán támogató felesége lehetne bármelyik humoristának. Ő lenne az, aki rendre felajánlaná férjének, hogy házsártosnak állítsa őt be a színpadon, miközben vicces történeteket mesélne, s ő ezt látszólag egyáltalán nem bánná. Vagy talán mégis, mert az évek múlásával karma megfeketedne, s egy igazi házisárkányra hajazna.
Ha Rejtő Jenő, akkor Piszkos Fred, a kapitány sem maradhatott ki a sorból, s miután az ő történetét zengte a Bob és Bobék Orchestra, színpadra lépett Kukorelly Endre, aki Érdekes: Rejtő Jenő és Piszkos Fred – két férfi címmel adott elő a Piszok Alfréd néven is ismert szerzetről. Előadása során töredékek és novellinok váltakoztak, és hogy az értő közönség követhesse ezeket a váltásokat, a szerző mindig pontosan tájékoztatta erről a hallgatóságot.
Fülig Jimmy mindig is híres volt arról, hogy milyen leveleket képes írni, ezúttal Németh Gábor volt a címzettje. Üzenetéből kiderült, hogy a jeles irodalmárok összegyűltek egy helyen, ahol bemutatták legújabb szerzeményeiket. Levelében azt is megírta, hogy egyik este színpadra állt Cserna-Szabó András, Péterfy Gergely, Szécsi Noémi és Kukorelly Endre is, továbbá a helyszínen tartózkodott egy Valuska nevezetű illető is, aki olyan volt, mintha egyszerre lenne két helyen. A találkozót végül a nagy költő, Troppauer Hümér zárta le.
A Margó Fesztivál idén sem okozott csalódást, rengeteg nagyszerű élménnyel gazdagodtunk. Korábbi beszámolónkat itt olvashatjátok.
Képek forrása: Margó Facebook
